WILDLIFE PHOTOGRAPHER OF THE YEAR – LONDON

Google+ Pinterest LinkedIn Tumblr +

A PÓZ – Fotó: Mogens Trolle, Dánia  Az „állatportré” kategória győztese A fiatal majom finoman feltartja a fejét és lehunyja a szemét. Néhány másodpercig pózol, mintha meditálna. A borneói nagyorrúmajmok szemhéjának halványkék színét szépen egészíti ki a makulátlanul ápolt gesztenyebarna szőr. Ez a vadonélő példány rendszeres látogatója a borneói Sabah-i Labuk-öböl etetőállomásának. Orra, ahogyan öregszik, jelzi állapotát és hangulatát, rezonátorként szolgál, ha hangot ad, és nagyra nő. Csak Borneón és a közeli szigeteken találhatók nagyorrúmajmok. Mogens öt éve fényképezi a főemlősöket, úgy érezte ennek a példánynak rezignált nyugalma közösséget mutat velünk, emberekkel. Canon EOS-1D X + 500mm f4 objektív; 1/1000 sec, f7.1; ISO 1250; Manfrotto állvány + Benro gimbal fej

Kihirdették világ legrangosabb természetfotó versenyének, a londoni Természettudományi Múzeum által évről évre megrendezett, Wildlife Photographer of the Year című pályázatának idei díjazottjait, s ezzel egyidőben megnyílt a képek beadásának a lehetősége a következő évi versenyre. A fotókat december 10-én, helyi idő szerint, déli fél 12-ig várják. A nevezési díj december 3-ig harminc, ezt követően harmincöt font.
Tavaly a 17 kategóriában, több mint 49 ezer képpel neveztek. A fődíjat, és ezzel Az Év Természetfotósa címet Szergej Gorskov orosz fotográfus kapta egy, az élőhelyén egy fának dörgölőző tigris képével. A pályaművekből gazdag válogatás látható a múzeum honlapján, benne a díjnyertes tigrisképpel. A zsűri által legjobbnak ítélt fotókat a Natural History Museumban megrendezett kiállításon 2021. június 6-ig lehetne megnézni Londonban, ha a koronavírus ezt engedné. A múzeum pillanatnyilag zárva van, abban reménykednek, hogy decemberben újra kinyithatnak. Addig is sok online program várja a természetkedvelőket. https://www.nhm.ac.uk/visit.html  Az új pályázatról minden információ megtalálható itt: https://www.nhm.ac.uk/wpy/competition

SHOW BUSINESS – Fotó: Kirsten Luce (Egyesült Államok) A „természetfotó a sajtóban” kategória győztese Egyik kezével jelez a medvének, hogy álljon fel, a másikkal botot szorongat, amellyel nyomatékosítja utasításait a cirkuszi jégrevűben az idomár. Erős drót szorítja össze a medve száját, hogy ne haraphasson, kék biztonsági háló védi a nézőket. Megdöbbentő látvány – nem a hatalmas ragadozó miatt, amely fenyegetően magasodik a vékony nő felett, hanem azért, mert az egyenetlen erődinamika ellenére a medve testtartásából kiolvasható, hogy nem a maga kedvére teljesíti a mutatványt. Mégis, ez az utazó orosz cirkusz látogatói számára – itt, Tatárföldön, Kazany városában – szórakozás. Nem tudják, hogyan képezték ki a jegesmedvét, mit kell kibírnia a színfalak mögött, s hogy a fellépések közt idejét valószínűleg szállító ketrecben tölti. Ez a példány annak a négy nőstény medvének az egyike, akit állítólag elhagyatottan találtak és fogtak be kétéves korában az orosz Ferenc József-földön (Oroszországhoz tartozó szigetcsoport közel az Északi-sarkhoz), és még 18 év múltán is porondra lép a Cirkusz a jégen társulat – az egyetlen ismert cirkusz saját jegesmedvékkel – produkciójában. A fotós számára, aki az állatok kizsákmányolásával és bántalmazásával kapcsolatos projekten dolgozott évekig, ez volt a legszimbolikusabb az általa készített fotók közt: a sarkvidék ikonikus vadállatának nyomorúságos sorsát bemutató felvétel. Canon EOS 5D Mark IV + 70–200mm f2.8 objektív; 1/500 sec, f4; ISO 2000

ÖLELÉS – Fotó: Szergej Gorskov, Oroszország A pályázat nagydíjasa, egyben az „állatok természetes környezetükben” kategória győztese A szibériai (vagy amúr) tigris egy mandzsu jegenyefát átölelve dörgöli arcát a kéregnek, hogy illatmirigyéből minél több váladékot kipréselve jelölje meg felségterületét a Leopard Nemzeti Park földjén, az orosz Távol-Keleten. A faj – amelyet ma a bengáli tigrissel azonos alfajnak tekintenek – csak ebben a régióban található meg. Néhány éve védelem alatt áll, a kihalással fenyegetett szibériai tigris ma már mintegy 500–600 fős népességet számlál. Szergej Gorshkov az erdőben jelek, illat, szőrszálak, vizelet vagy karcolás nyomait kutatva, 2019 januárjában telepítette első kameracsapdáját, de csak novemberben sikerült elkészítenie ezt a képet a tigrisről saját, erdei környezetében. Nikon Z-7 + 50mm f1.8 objektív; 1/200 sec, f6.3; ISO 250; Cognisys mozgásérzékelő kameracsapda

NAPFELKELTE A BÚBOS VÖCSÖK CSALÁDBAN – Fotó: Jose Luis Ruiz Jiménez, Spanyolország A „az állatok viselkedése: madarak” kategória győztese Ez az intim pillanat volt a jutalma annak a mellig vízbe merülve eltöltött több órás várakozásnak, amit Jiménez a spanyolországi Brozas közeli lagúnában élt át. Fényképezőgépe egy U-alakú úszó emelvénnyel lebegett egy kis álcázó sátor alatt, ami a fejét is eltakarta. A búbos vöcsök csibéi a ragadozók elkerülésének érdekében a kikelés után néhány órán belül elhagyják fészküket, s bár születésüktől kezdve jól úsznak, a szülők gyakran veszik hátukra őket. A képen megörökített reggelen, amikor egy leheletnyi szél sem fodrozta a vizet, a szülő – miután halakat és gerincteleneket üldözött a víz alatt – nedves tollakkal és ízletes étellel jelent meg, amire a csíkos fejű csibe, a halat követelve, azonnal kidugta fejét biztonságos menedékéből. Ezen a pillanaton kívül a felvételt a lágy fények és a rezzenéstelen levegő teszi még hatásosabbá. Nikon D4S + 600mm f4 objektív + 1.4x telekonverter; 1/800 sec, f6.3; ISO 500; úszó les

 

AZ ETNA TŰZFOLYÓJA – Fotó: Luciano Gaudenzio, Olaszország  A „Föld környezete” kategória győztese Az Etna déli szárnyának egyik törésvonalából a láva hatalmas lávaalagútba áramlik tova, majd a felszínen, mint vulkanikus gázokkal borított izzó, vörös folyó jelenik meg. Ennek a látványnak a megörökítéséhez Lucianónak és kollégáinak órákon keresztül kellett a vulkán északi oldalán a bűzös gázok és hamuval borította sziklák kaotikus tömegén, a korábbi kitörések maradványain át felfelé haladniuk. A hőfal állította meg őket, ahonnan a forróság miatt már nem lehetett továbbmenni. Lucianót, elmondása szerint hipnotizálta a látvány, az izzó lávafolyam „egy hatalmas dinoszaurusz durva és ráncos bőrének nyílt sebére” hasonlított. Az afrikai és eurázsiai kontinentális lemezek határán fekvő Etna 15 ezer éves vulkáni tevékenységének legfrissebb fázisként csaknem 30 éve produkál látványos lávafolyásokat és láva-szökőkutakat, folyamatosan figyelmeztetve erejére. Amit Luciano legjobban meg akart mutatni, az a látóhatáron áramló lávafolyó drámaisága volt. Úgy ítélte meg, hogy a legjobb felvételhez meg kell várnia a napnyugta úgynevezett „kék óráját”, amikor a kontrasztos árnyékok eltakarják a vulkán oldalát, és hosszú expozícióval kontrasztba állíthatja az izzó áramlást a kék gőzpárával „a tökéletes pillanat” megragadásához. Canon EOS 5D Mark III + 24mm f3.5 objektív; 1 sec, f16; ISO 320; Leofoto állvány és fej

Share.

About Author

András Bánkuti