Somlói Kolos Morasá (az ‘örökséget’ szellemi értelemben jelentő jiddis szó) című kiállítása a fényképekhez mint a szellemi értékek és a kulturális örökség fizikai lenyomataihoz való viszonyulásról szól.
A Morasá gondolatát egy konkrét esemény előzte meg – az alkotó saját házának szeméttárolójában kidobásra ítélt, régi családi fényképeket fedezett fel. Nem a saját családjának képeire bukkant rá, hanem mások családi örökségére, akik egykor ugyanabban a lakásban éltek, ahol most ő a családjával. Az ismeretlen örökösök mégsem voltak elég alaposak a családi múltra emlékeztető fényképek megsemmisítésekor – a hanyag egyszerűség mozdulatával félbe, negyedbe tépték a képeket. Egy családregény vége hirtelen egy másik családregény kezdete lett.
Nem mellékes e történetből a csoda jelensége, hogy a fényképekre épp egy fotográfiával foglalkozó ember bukkant rá. Somlói Kolos a megsemmisítéshez való asszisztálás helyett a megmentés gesztusával élt, képalkotói eszközeivel új esztétikai minőségbe, új kontextusba helyezte a megtalált privát fotókat. A kiemelés, rámutatás gesztusa mögött egy megkérdőjelezett értékrend, a család és a képek méltósága áll. A Morasá legalább annyira az értékeinkről és a vágyainkról szól, mint egy ismeretlen család ismeretlen életéről.
évek óta egyre nagyobb az érdeklődés a régi fényképeket gyűjtő digitális archívumok, a privát fotógyűjtemények iránt, amelyek mindenki számára elérhetővé váltak. íltaluk birtokba vehetjük a sohasem látott, az elűnt időt, s ebben az odafordulásban a nosztalgián túl benne van a vágy a múlt teljes megismerésére. A múltban készült képek hatalmukba kerítenek minket, mert a személyes emlékezet és a rajta keresztül kirajzolódó szubjektív történelem fontosabbá vált a hivatalos emlékezetpolitikánál, általuk összeállhat egy alternatív történelmi tabló.
Somlói Kolos
Fényképész és grafikai tanulmányait követően a Magyar Iparművészeti Egyetemen tanult vizuális kommunikációt, fotó szakon diplomázott.
Egyéni és csoportos kiállításai mellett a MOME doktori képzésének végzős hallgatója. A fotográfia változó feladata és szerepe, a képeredeti problémaköre, annak vizsgálata, valamint a képkészítő, az ábrázolt és a befogadó eggyéválásának fotográfiai jelensége foglalkoztatja. A fényképeknek az utókor képi emlékezésére gyakorolt hatását és szellemi örökséget jelentő értékének válságát vizsgálja. Képeit a digitális és az analóg technika keresztezésével készíti, de nem hagyományos módon és hagyományos nagyítással, bár kizárólag analóg eszközökkel és technikával.
A kiállítás kurátora: Barta Edit esztéta (Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója)
Kiállításszervező: Kollárovics ígnes design- és művészetmenedzser
A kiállítás megtekinthető: 2014. május 7-től 30-ig a Tranzit Art Café-ban.
facebook
instagram
hírlevél feliratkozás