A Száztagú Cigányzenekar a kulisszák mögül – E. Várkonyi Péter kiállítása

Google+ Pinterest LinkedIn Tumblr +

 

Csoportkép lesz

Utazás

Húrok

Fellépés előtt

Beke Farkas Nándor elnök

Csók az énekesnőnek

Egy mosoly

Néhai Buffó Rigó Sándor

Szivartársak

Vacsora

Mindenkinek egy falat

Játék

Öltöző

Fáradtság

Muzsikus 100 ok”

E.Várkonyi Péter fotókiállítása

A 100 Tagú Cigányzenekarral az első találkozásom éppen 12 évvel ezelőtt volt a budapesti Dohány utcai nagy próbatermükben. Egy havi magazin részére számába készítettem riportot a zenészekről. Az akkori elnök, Buffó Rigó Sándor nyílt és nagyon őszinte beszélgetés, riport után kért az általam készített fotókból saját használatra. Ezt természetesen megígértem, egyben közöltem, személyesen viszem majd neki a képeket. „Remélem így is lesz, mert nagyon sok riporter járt már nálunk és nagyon sokan ígérték ezt. De csak ígérték…” Nem kis meglepetése volt 3 nap múlva, amikor kézhez kapta a fotókat. Hálásan köszönte a képeket…                                                                                    Ennek ma már 12 éve. Ha fotókat nem is vittem minden alkalommal, de az első bemutatkozásomat számolatlan követte. A zenekarral való jó, néhány találkozásom után, egyre jobban vonzott a muzsikájuk és az emberi tulajdonságuk. Be kell vallanom, hogy jómagam a cigányzenéket nagy ritkán hallgatom, a komolyzenét viszont nagyon szeretem. De, amikor Pécsett, Győrben, Szegeden, a nagy színházakban, Párizsban a Théátre des Champs Elyséesben, a Diadalív árnyékában, az Étoilnál, Kolozsváron vagy Szerbiában, Pozsonyban a szabadtéren, s nem utolsósorban a budapesti Zeneakadémián, a Budapesti Kongresszusi Központban a cigányzene mellett felcsendült Rossini: Tell Vilmos nyitánya, vagy Strausz Denevér nyitánya mellett a Radetzky induló, sokszor elfogott a hév és sorozatban exponáltam a ritmikus zene alatt. Jó volt hallgatni a komolyzenei koncertet a 100 Tagú Cigányzenekartól és látni a profi muzsikusokat, akik csaknem páratlanul a zenekarok közül, kotta nélkül játszanak. Ez jelentette nekem a valóban egyedülálló, különleges élményt. Ekkor még „csak” élvezetből jártam közéjük, később a zenekar fotósaként élvezhettem az immáron kialakult emberi, baráti kapcsolatokat is. Később már nemcsak a munkát láttam és élveztem a színpadi fellépések muzsikáit, hanem azokat a pillanatokat is, amelyek a koncertekre látogatóknak nem adatnak meg soha. Ezek a pillanatok a kulisszák mögött, a függöny másik oldalán készültek, egészen más hangulatban. Ezeket a pillanatokat soha nem publikáltam, nem jelentettem meg sehol. Ezért is lehetnek értékesek most önöknek. E kiállítás látogatóinak nyújtom át először ezeket a momentumokat, hogy önök is élvezhessék a függöny másik oldalát…

E.Várkonyi Péter                                                                                                                                         fotóriporter

 

 

Share.

About Author

András Bánkuti