Meghalt Török László fotóművész

Google+ Pinterest LinkedIn Tumblr +

Török László Fotó: Bánkuti András

Elárvult a fonott karosszék a salföldi Pajta Galéria előtt, június 7-re virradóan, 72 éves korában meghalt a galéria alapítója, Török László. A felületes látogatónak könnyen lehetett az a képzete, hogy a házigazda már kivonta magát az idő rohanó sodrából, csak szemlélődik, üldögél, dohányzik és poharazgat a hozzá betérőkkel, de aki szóba is elegyedett vele, az rögtön rájött, milyen csalóka e kép. Török László ugyanis teljesen naprakész volt mesterségének, a fotográfiának aktuális történéseivel, ügyelt a pályatársakra, nyomon követte a kiállításokat, tárlatokat szervezett, találkozókat hozott össze és időnként dolgozott. Fényképezett. Barna, kék monochrom képeinek gyűjteménye így gyarapodott egy-egy alkotással.
Ez a szemlélődő, a képeket lassan magában elgondoló, sokáig érlelő munkamódszer jellemezte egész munkásságát. Leghíresebb képe, amit 48 évvel ezelőtt készített és amivel elnyerte 1973-ban a World Press Photo nagydíját, az Aranyszemet, hosszú évek töprengésének eredménye volt: „Skiccen már több éve megvolt a kép, előre elgondoltam, több évig benne volt az agyamban, aztán ’72-ben adódott a lehetőség, hogy össze tudott állni a képen látható négy ember” – mondta egy interjúban. „Fogalmi fotográfusnak” tartotta magát, akinek képein áttünések, bemozdulások következtében szellemmé alakulnak a figurák – a fotók mégis a valóság érzetét nyújtják.

A Pajta Galériában Fotó: Bánkuti András

Török László 1966-ban, az érettségi után a Magyar Filmlaboratóriumban kezdte pályáját, majd az MTI munkatársa lett, itt tanulta meg a szakmát, s szerzett szakmunkás-bizonyítványt. Innen küldte ki képét a World Press Photo pályázatára, s győzelme az állásába került. Sőt, a zsűri magyar tagját, Keleti Évát is elbocsájtással fenyegették, igazoló jelentést kellett írnia, mert az „elvtársak” az MTI vezetésében a szocialista család felbomlásának üzenetét véltek a képben felfedezni. Így lett Török László előbb „kegyelemből” egy turisztikai magazin, majd az IPV (Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat) munkatársa, annak 1991-es megszűnéséig. Ebben az évben alapította meg Salföldön a Pajta Galériát, s tette azt a magyar progresszív fotóművészet megkerülhetetlen helyszínévé. Megélhetését nyári workshopokkal biztosította, volt, hogy 6-8, többnyire külföldiekből álló csoport tanulta nála az aktfotózás titkait.

Török László Aranyszemmel díjazott képével Fotó: Bánkuti András /Szebeni Műhely 2016

Meglepetésként éri az embert a galéria légköre, mikor a szépen karban tartott udvarról belép a falak közé. Bent ugyanis nyoma sincsen a kinti falusias légkörnek, a legszakszerűbben installált és keretezett fotók profi kiállítássá összeálló egysége fogadja a betérőt. Török bensőjéből fakadó művészlelke hibátlan enteriőrt teremtett, ami nemcsak saját képekkel van tele, a falakon Török világára rímelő, kortársaktól, barátoktól kapott fotók keverednek az ő műveivel. Munkássága harmonikus egységet alkot, ahogy fotói reflektálnak költő barátai verseire, a meglátogatott cigányokra, vagy az őt körülvevő természetre, olyan érzékenységgel alkotnak erősen karakteres, önálló világot a gyűrt lepedők, kartonok, fák és fények előterében a halovány, többnyire női testek. Saját munkásságáról szólva Török igaznak érezte, MMA székfoglalójában idézte is Csoóri Sándor szavait: A kép „ereje nem abban van, hogy igaz, hanem hogy elképzelhető”.
Betegség vetett véget e tevékeny, a fotóművészetben és a fotóművészetért kiteljesedett életnek. A Káli-medence és a magyar fotográfia egy nagyon fontos és nagy művésszel lett szegényebb Török László, Balázs Béla-díjas fotográfus halálával.

Hajdú Éva

A Mai Manó Ház Fotóegyetem című sorozatában Török Lászlóval Kincses Károly beszélget


Video: Részlet Török László portréfilmjéből (Magyar Művészeti Akadémia): „Nem szeretem, hogyha bepózolnak”

Share.

About Author

Szita Péter