Meghalt Frank Horvat

Google+ Pinterest LinkedIn Tumblr +

Frank Horvat kiállításán 2012-ben. Fotó: John MacDougall, europress/afp

2020. október 21-én, 92 éves korában, párizsi otthonában meghalt a neves fotográfus, Frank Horvat. 1928-ban született Opatijában, amit akkor még Abbáziának hívtak. Tinédzserként a bélyeggyűjteményét cserélte el első fényképezőgépére, mielőtt képzőművészetet tanult volna a milánói Brera Akadémián. 1950-ben, első párizsi útján találkozott Robert Capával és Henri Cartier-Bressonnal, s ez utóbbival való ismeretsége kulcsfontosságúnak bizonyult fotós karrierjében. Hosszú utazásra ösztönözte, amelynek során két évet töltött Pakisztánban és Indiában. Az itt készült képeivel aratta első szakmai sikereit, mint szabadfoglalkozású fotóriporter. 1954-ben költözött Londonba, ahol a Life és a Picture Post megbízásait teljesítette, majd néhány esztendő múlva Párizsba tette át székhelyét. Előbb fotóriporterként dolgozott, majd a divatfotózás felé fordult. Riporteri stílusa, amely a nyüzsgő utcai életbe illesztette a modelleket, segített átformálni a divatfotográfiát és tartós hatással volt a divatiparra – még akkor is, ha ez a munka csalódást okozott korai mentorának, Henri Cartier-Bressonnak, aki utánzatoknak titulálta képeit. Általában természetes fényben készítette fotóit, kivitte modelljeit a műteremből, 1959-ben például a Jours de France zöldségpiacának közepén csinálta divatképeit. Dolgozott az Elle, a Vogue, a Harper’s Bazaar és más nagy magazinok megbízásából, ismert modellekkel és hírességekkel. 1958 és 1961 között a Magnum munkatársa volt. Horvat érzéki és elegáns képeit az ábrázolt nők iránti tisztelet és kézzelfogható gyengédség jellemzi. Ő az egyik első profi fotós, aki a photoshopot használta munkájához. Később a színes fényképezés felé fordult, ezt láthatjuk az 1980-as évek New York Up & Down című sorozatában, amelynek során a város metróutasai és kávézói felé fordította optikáját. Az esztendők során gazdagodott tematikája, a fáktól a szobrokig, a saját provence-i otthonáig mindent lefényképezett. Amikor a 80-as évek közepén a látása elkezdett romlani, interjúkat készített az általa csodált fotográfusokkal, például Don McCullinnal és Sarah Moonnal. 2014-ben a Guardiennek azt nyilatkozta: „Nem csak a világ változott meg, hanem a fotózás értelme is megváltozott. Megpróbáltam olyan dolgokat fényképezni, amelyek különlegesek voltak, de a fényképezés most mindenhol jelen van. És már semmi sem különleges.”

http://www.horvatland.com/WEB/en/home.htm

https://www.youtube.com/watch?v=lUZK0I5Psn0&feature=emb_title

Share.

About Author

András Bánkuti