Meghalt Albertini Béla

Google+ Pinterest LinkedIn Tumblr +

Albertini Béla az Escher Károly kiállításon a Mai Manó házban, 2010-ben. Fotó: Markovics Ferenc

Néhány hónapja panaszkodtam neki, hogy pár doboz szemétre szánt, a nyolcvanas-kilencvenes évek magyar hétköznapjait megörökítő kép került hozzám, ami nálunk is csak a helyet foglalja. „Írj róla tanulmányt, te tudsz képet ’olvasni’, meglátod, egy kis erőfeszítéssel milyen, mások számára is érdekes és értékes dolgokat fedezhetsz fel a fotókon” – tanácsolta Albertini Béla, aki igazán tudta, hogy milyen „érdekes és értékes” információkat hordoznak a fényképek. A június 30-án, 80 éves korában meghalt fotótörténeti szakíró, fotótörténész, a Kaposvári Egyetem professzor emeritusa, a művészttörténet tudomány kandidátusa, dr. Albertini Béla csaknem egész elméleti munkásságát a magyar szociofotónak szentelte. Kutatásainak esszenciája önálló kötetben, A magyar szociofotó története a kezdetektől a második világháború végéig címmel jelent meg 1997-ben. A könyv, Albertini alaposságára jellemzően, több mint 350 lábjegyzetet tartalmaz, és társadalmi-politikai hátteret is rajzol a képek köré, miközben nemzetközi kontextusba helyezi magyar szociális fotográfiát.

Bár csendes természete a szobatudós karaktert kölcsönözte neki, az oktatás révén nagyon is élénk kapcsolata volt az egymást követő fiatal generációkkal. 1979–1986 között a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója, 1981–86 között a Nagybaracskai Fotográfiai Alkotótelep művészeti vezetője, majd 1986-tól 2000-ig az egyetemes és magyar fotótörténet megbízott előadója volt az (akkor még) Magyar Iparművészeti Főiskolán. Aki ismeri a magyar fotóoktatás rögös útját tudja, milyen fontos munkát végzett el Albertini, amikor a Kaposvári Egyetemen kidolgozta a fotográfus, a fotóriporter és a képszerkesztő szakok tanterveit.

Minden fotókiállítás megnyitóján megjelent, az évek múlásával már csak csendes szemlélője volt a magyar fotográfiai közéletnek, de mindig volt egy pontos, jó megjegyzése, amiért érdemes volt ráfigyelni. A kitűnő fotósokban bővelkedő, ám fotóelméleti szakemberekben igencsak hiányt mutató magyar fotóművészet-történet sokat veszített halálával. Nagy adóssága a magyar fotós könyvkiadásnak, hogy Albertini Béla Escher Károlyról írott monográfiája kéziratban maradt, s csak reménykedhetünk benne, hogy egyszer kiadóra talál.

Hajdú Éva

Share.

About Author

Szita Péter