Elhunyt Markovics Ferenc

Google+ Pinterest LinkedIn Tumblr +

Markovics Ferenc
(Cegléd, 1936. november 10. – Budapest, 2019. december 8.)

Balázs Béla-díjas fotóművész, fotóriporter, érdemes és kiváló művész. Cegléden, gimnazista korában iratkozott be a helyi fotószakkörbe, csaknem hetvenéves pályafutása alatt több lapnak is dolgozott, 20 évig volt filmgyári standfotós. Markovics zenei érdeklődésének a Magyarországon megforduló, világhíres jazz-zenészek szép portrésorozatát köszönhetjük. Utolsó nagy kiállítása, pályafutásának összegzése 75. születésnapján a Mai Manó Házban volt, s szerzői kiadásban megjelent egy albuma is, amelyben a képeket színes történetek, sztorik egészítik ki. Ezen, a RögzítőSHOW című albumon kívül Markovics legsúlyosabb munkája A Baba utcai ház címet viseli. „A házban, ahová évtizedekig jártam fotózni az utolsó, gyermekparalízisben megbetegedett embereket, szintén az ember érdekelt. Azt akartam érzékeltetni, hogy bár e betegség látványos nyomokat hagyott rajtuk, nem szánalomra, hanem vidámságra és tartalmas életre vágytak.” Ebből a kötetből közlünk most egy képet tőle az ő képaláírásával.

Markovics Ferenctől kollégái egy-egy rövid történettel, márciusban megjelenő lapszámunkban búcsúznak.

Markovics Ferenc: 2000. december 31. éjfél
Kárpáti Gyuri Rózsa Zolival, valamint Dombovári Gyuláné és Tóth András betegápolókkal köszöntik az elkövetkező új évszázadot, amelyben a gyermekparalízis-járvány már nem szedhet áldozatot.

Rózsa Zoltán
Zolit ősidőktől elfogadták társai szellemi vezetőnek, inspiráló erőnek. Rá jellemző történet, hogy amikor egyikük nekiütközött kerekesszékével az ajtófélfának, ráripakodott, hogy azon behunyt szemmel is át kell tudni haladni. Azután, hogy szavainak nyomatékot adjon, azonnal bemutatót tartott, majd mérgesen távozott. Társa fél napon át fogcsikorgatva makacsul próbálta elvégezni a nehéz leckét, míg az végül sikerült.

Kárpáti György
Az utolsó európai, aki vastüdővel élt, az utolsó, 1959-es nagy hazai gyermekparalízis-járvány legsúlyosabb áldozatainak egyike. 1986-ban hagyhatta el önállóan először a Baba utcai házat, amikor olyan motoros kerekesszéket kapott, amit képes volt egyedül is kezelni.

Share.

About Author

Szita Péter