Bogarak kamerával

Google+ Pinterest LinkedIn Tumblr +

Egy Pinacate bogár az egyetem campusán, egy kamerával a hátán
Fotók: Mark Stone/University of Washington

„Szeretnék légy lenni a falon…” – mondjuk, ha roppant kíváncsiak vagyunk arra, mi történik vajon egy előlünk elzárt szobában. Lassan lehetőségünk nyílik valami effélére, s ha nem is mi változunk léggyé vagy bogárrá, mint Franz Kafka hőse, kíváncsiságunkat kielégíthetjük. A bogárra szerelhető kamera után a bogarak kevésbé békés felhasználásáról is írunk néhány érdekességet.
Bogarak kamerával
A washingtoni egyetem kutatói olyan apró kamerát fejlesztettek ki, amelyet a kísérletek során
sikerrel rögzítettek egy bogár hátára – adták hírül a hírügynökségek a héten a Science Robotics
nyomán. „A most megalkotott eszközünket megelőzően nem volt rovar méretre szabható rádiós
kamera rendszer még a világon” – mondta el Shyam Gollakota, a Washingtoni Egyetem
számítástechnikai és mérnöki intézetének docense. A könnyű, vezeték nélküli kamera a videókat másodpercenként 1-5 képkocka sebességgel továbbítja akár 120 méterről is a Bluetooth segítségével csatlakoztatott okostelefonra, és 60 fokban is képes elfordulni. A Pinacante (tudományos nevén Eleodes) bogarakkal használt kis kamera 160 x 120 képpont méretű, fekete-fehér képeket rögzít, és nagyon gyenge fényviszonyok között is használható. Az egész berendezés 250 milligramm, kamerával, adóval együtt, s beépített mozgásérzékelője lehetővé teszi, hogy csak akkor működjék, ha a bogár helyet változtat. A kutatók az energiaszükséglet optimalizálásához a legyek nagy, összetett szemének szerkezetében keresik a megoldást. A teljes cikk itt olvasható: https://robotics.sciencemag.org/content/5/44/eabb0839

Vikram Iyer, az egyetem doktori iskolájának hallgatója, a kutatás egyik vezetője

Camera Backpack for Insects or Insect-Sized Robots – YouTube

Bogarak hadiösvényen
50 évvel ezelőtt, a szovjetek Szputnyik kísérleteire válaszul az amerikai védelmi minisztérium jövőkutató irodát – rövidített nevén: DARPA – alapított. Azóta a DARPA kutató feltalálták a lopakodó harci repülőt,  az Internet egy korai változatát, és még sok más dolgot. Mostanában a földönkívüli cyborg rovarok kerültek a figyelem középpontjába. (Az elnevezés az angol kibernetikus élőlény – cybernetic organism – elnevezésből ered.) Mikrochippel látják el a bábokat, mielőtt azok éjjeli lepkévé vagy pillangóvá változnának, s a tudósok azt remélik, hogy a parányi áramkörökkel távolból irányított lepkék képesek lesznek észrevétlenül az ellenség területére repülni és ott információkat gyűjteni anélkül, hogy bárki felfedezné őket. Azért próbálkoznak rovarok felhasználásával, ahelyett, hogy apró robotokat hoznának létre, mert az élőlények működtetéséhez nincs szükség áramforrásra. Ez az ötlet is csak egy lépés azon a hosszú történelmi úton, amit a rovarok háborús fegyverként való bevetése bejárt már. Jeffrey Lockwood entomológus könyvet írt (Six-Legged Soldiers) a rovarok harci használatáról, s úgy találta, hogy még a virágport gyűjtő méhecskéket is felhasználták a
történelemben rossz célokra. Méheket és darazsakat évezredek óta alkalmaznak fegyverként. Egy darázsfészek jól irányzott bedobásával az ellenség táborába garantált riadalmat és kavarodást érhetünk el, s még a legbátrabb harcost is futásra késztethetjük. A maják i.e. 2600 óta használták e trükköt, egyik legendájuk szerint egy ember alakú bábú feje helyére darázzsal teli tököt helyeztek, s így csempészték be az ellenséges faluba. Korai görög leírások szólnak arról, hogy az ostromlók keskeny alagutat fúrtak az ellenséges falak alá és méheket, darazsakat engedtek bele, a rómaiak darázzsal teli edényt katapultáltak, lőttek ki parittyával az ellenség sorai közé. A méheket, darazsakat nem csak a történelmi régmúltban használtak. Az I. világháború idején Tanzániában az aljnövényzetbe rejtettek el kaptárokban méhrajokat úgy, hogy kijáratukat vékony zsineggel rögzítették, s az arra lopakodó katonák, amint óvatlanul elszakították a zsineget és kiszabadították a méheket, többé nem tudtak észrevétlenek maradni. Köztudott, hogy a pestist a patkányokról az emberekre vándorló bolhák terjesztették el (bár újabb kutatások a mongol futóegereket találják a járványok kiinduló állatának). A fel-fellángoló pestisjárványok valósággal megtizedelték Európát, s ez adta a II. világháború idején az ötletet japán tudósoknak a betegség feltámasztására. Japán biológiai háborús laboratóriumaiban, a Unit 731 elnevezésű projektben kifejlesztettek egy módszert pestissel fertőzött bolhák bombákba töltésére és ellenséges területre juttatására. A módszert kelet-Kínában tesztelték, Ningbo és Changde városában, ahol mintegy 200 ezer ember halt meg a mesterségesen elterjesztett járvány következtében. A „Cseresznyevirágzás éjjel” elnevezésű támadást, amelyben Kaliforniára dobtak volna pestises bolha-bombákat már nem volt alkalmuk a japánoknak végrehajtani. Az amerikai katonai vezetés egyébként a kísérleti eredmények átadásáért büntetlenséget biztosított a japán katonai kutatóknak, s csak az 1990-es évek közép derült fény a Unit 731 kóddal fedett tevékenységre.

 

 

Share.

About Author

András Bánkuti