Bogarak kamerával

Bogarak hadiösvényen

50 évvel ezelőtt, a szovjetek Szputnyik kísérleteire válaszul az amerikai védelmi minisztérium jövőkutató irodát – rövidített nevén: DARPA – alapított. Azóta a DARPA kutató feltalálták a lopakodó harci repülőt,  az Internet egy korai változatát, és még sok más dolgot. Mostanában a földönkívüli cyborg rovarok kerültek a figyelem középpontjába. (Az elnevezés az angol kibernetikus élőlény – cybernetic organism – elnevezésből ered.) Mikrochippel látják el a bábokat, mielőtt azok éjjeli lepkévé vagy pillangóvá változnának, s a tudósok azt remélik, hogy a parányi áramkörökkel távolból irányított lepkék képesek lesznek észrevétlenül az ellenség területére repülni és ott információkat gyűjteni anélkül, hogy bárki felfedezné őket. Azért próbálkoznak rovarok felhasználásával, ahelyett, hogy apró robotokat hoznának létre, mert az élőlények működtetéséhez nincs szükség áramforrásra. Ez az ötlet is csak egy lépés azon a hosszú történelmi úton, amit a rovarok háborús fegyverként való bevetése bejárt már. Jeffrey Lockwood entomológus könyvet írt (Six-Legged Soldiers) a rovarok harci használatáról, s úgy találta, hogy még a virágport gyűjtő méhecskéket is felhasználták a
történelemben rossz célokra. Méheket és darazsakat évezredek óta alkalmaznak fegyverként. Egy darázsfészek jól irányzott bedobásával az ellenség táborába garantált riadalmat és kavarodást érhetünk el, s még a legbátrabb harcost is futásra késztethetjük. A maják i.e. 2600 óta használták e trükköt, egyik legendájuk szerint egy ember alakú bábú feje helyére darázzsal teli tököt helyeztek, s így csempészték be az ellenséges faluba. Korai görög leírások szólnak arról, hogy az ostromlók keskeny alagutat fúrtak az ellenséges falak alá és méheket, darazsakat engedtek bele, a rómaiak darázzsal teli edényt katapultáltak, lőttek ki parittyával az ellenség sorai közé. A méheket, darazsakat nem csak a történelmi régmúltban használtak. Az I. világháború idején Tanzániában az aljnövényzetbe rejtettek el kaptárokban méhrajokat úgy, hogy kijáratukat vékony zsineggel rögzítették, s az arra lopakodó katonák, amint óvatlanul elszakították a zsineget és kiszabadították a méheket, többé nem tudtak észrevétlenek maradni. Köztudott, hogy a pestist a patkányokról az emberekre vándorló bolhák terjesztették el (bár újabb kutatások a mongol futóegereket találják a járványok kiinduló állatának). A fel-fellángoló pestisjárványok valósággal megtizedelték Európát, s ez adta a II. világháború idején az ötletet japán tudósoknak a betegség feltámasztására. Japán biológiai háborús laboratóriumaiban, a Unit 731 elnevezésű projektben kifejlesztettek egy módszert pestissel fertőzött bolhák bombákba töltésére és ellenséges területre juttatására. A módszert kelet-Kínában tesztelték, Ningbo és Changde városában, ahol mintegy 200 ezer ember halt meg a mesterségesen elterjesztett járvány következtében. A „Cseresznyevirágzás éjjel” elnevezésű támadást, amelyben Kaliforniára dobtak volna pestises bolha-bombákat már nem volt alkalmuk a japánoknak végrehajtani. Az amerikai katonai vezetés egyébként a kísérleti eredmények átadásáért büntetlenséget biztosított a japán katonai kutatóknak, s csak az 1990-es évek közép derült fény a Unit 731 kóddal fedett tevékenységre.