Radisics Milán drónnal készülő fotóesszéje a Föld vízi útjainak evolúcióját kutatja több országon át. Az olvadó gleccserektől a festői mocsarakon keresztül a kiszáradt folyómedrekig új perspektívában mutatja meg a víz sokszínűségét, fontosságát és az emberrel való kapcsolatát a klímaváltozás tükrében.
Radisics Milán a Water.Shapes.Earth elnevezésű projektjéről, a drónnal való fényképezés nemzetközi tapasztalatairól a Digitális Fotó Magazin 2020. július-augusztusi lapszámában olvasható interjúban beszél bővebben. Most válogatást közlünk a drónnal készült fotóiból.
Érc-piac. Acélgyártás alapanyagainak tározó és osztályozó egységében darukkal töltik a teherautókat, amelyek a feldolgozandó nyersanyagot szállítják az érc-előkészítőkbe. A felülnézeti perspektíva egy afrikai fűszerpiac hangulatát kölcsönzi a helynek. Gijon, Észak-Spanyolország.
Szélerőmű farm az El Romeral hegyen. Villacanas szélerőmű park a vulkanikus és szeles El Romeral hegy tetején, miközben a lankás domboldalakat mozaikszerű olivamezők tarkítják. Toledo, Spanyolország.
Só. Sólepárló medencék amelyeket szervizutak kereszteznek és Bauhaus mintákat alakítanak felülnézetből. Az alsó medencékből nyár folyamán elpárolgott a só, míg a felső medencék még várnak a betakarításra. Az élénk rózsaszín a Danaliella alga által termelt karotin pigmentnek köszönheti a színét, amely egyre erősödik, ahogyan növekszik a vízben a só koncentrációja. Saline du Midi, Aigues Mortes, Franciaország.
Bol. Horvátország idegenforgalmának egyik jelképe a Brac-Szigeten található Arany-félsziget, Bol közelében. Az erős szeleknek köszönhetően a hely a szöfrösök és a kite-osok kedvenc találkozóhelye. A kép hajnalban készült, amikor még üres volt a strand, de napközben, több ezer strandoló takarja el a fehér kavicsokat, míg a vízen több tíz kirándulóhajó horgonyozik rendszeresen.
Suloszowa, Lengyelország. Lineáris építésű település házaihoz tartozó hosszú parcellák követik a domborzatot. Az ilyen települések középkorban Szászok alakították az erdőszéleken, a patakok mentén. A nagy népvándorlások idején a XII-XIV században, amikor kolonizálták a területeket, a patakok mentén kezdték kiirtani az erdőket, majd minden ház kapott egy hozzá tartozó földet, amelyeket kis csapások, azaz kis gyalogos mellékutak választottak el. A medrek mentén és a lankákat követő földek annyira nyúltak, amennyi erdőt sikerült kiirtani és termőföldé alakítani.
Az Erdő szeme. Apró, egyre szűkülő, disztrófikus-tó felülnézetből észak-Lengyelországban, Pomeránia régióban, Balti-tenger közelében. A disztrófikus tó vize sötétbarna, szinte fekete, mert magas a humuszsavtartalma. Emiatt a kémhatása is erősen savas, pH-ja 4–6 közötti, amiből pedig az következik, hogy élővilága szegényes: inkább csak baktérium, néhány algaféle meg fitoplankton tenyészik benne. Az „erdő szemének” kék ragyogása az ortogonális nézetből fakad: ha függőlegesen tekintünk lefelé, a felhők sötétkékjét látjuk benne viszont.
Boszniai Balaton. Krupa folyó kanyarogva tör magának autan a Hutovo Blato, nagy mocsaras területen keresztül, miközben a pamacsoknak látszó fűzfák tetejét megvilágítja a lemenő nap. Bosznia és Herczegovina déli részen, Capljina mellett.
Zöld dombok a Holmsá folyó mentén Izlandon, ahol orthogonális nézetből láthatjuk a folyó hordalékai által alakított izgalmas formákat és az élénk zöld, mohával, friss füves dombokat, amelyeket a lemenő nap utolsó sugarai világítanak meg.
A mocsaras vidékből a 17-ik században csatornákkal vezették ki a vizet, hogy legelőket alakítsanak a helyükön. Azonban az erős atlanti szelek évszázadokon keresztül mosták a partot és egyre szélesítették a vizes területeket. Mára ezeket rekreációs célokra használják a területet. A keskeny szigetekből egy-egy mérgdrága telek lett, a tó távolabbi részein pedig szörföznek, vitorláznak az üdülni vágyó hollandok.
facebook
instagram
hírlevél feliratkozás
