Korniss Péter kitüntetése, új könyve és archívuma

Google+ Pinterest LinkedIn Tumblr +

Budapest, 2020. december 8.
A Kriterion Koszorút mutatja Korniss Péter fotóriporter, miután átvette a díjat Barabási Albert-László matematikus, hálózatkutatótól, a Kriterion Koszorú korábbi kitüntetettjétõl (balra)                            MTI/Koszticsák Szilárd

A csíkszeredai Kriterion Alapítvány 1996-tól Kriterion Koszorúval jutalmazza azokat a személyiségeket, akik Erdély hírét viszik a nagyvilágba, akik munkásságukkal Európa és a világ szellemi áramlataiba kapcsolják az erdélyi magyarság szellemi értékeit. Az alapítvány kuratóriuma úgy döntött, hogy a 2020. évi Kriterion Koszorút Korniss Péternek, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és Pulitzer-emlékdíjas magyar fotográfusnak ítéli oda. A Kriterion Koszorú átadására 2020. december 8-án, Budapesten (a vírus miatt zárt körben) került sor, a Szépművészeti Múzeumban. Laudációt mondott és a díjat átadta Barabási Albert László, Kriterion Koszorú-díjas fizikus. A díjhoz kapcsolódóan a csíkszeredai Bookart Kiadó és a kolozsvári Iskola Alapítvány Kiadó Korniss Péter: Fotográfiák 1959–2017 címmel jelentetett meg fotóalbumot. Korniss Péter az ünnepségen jelentette be, hogy fotóarchívumát odaajándékozta a Szépművészeti Múzeumnak. Ezzel kapcsolatban kérdeztem a kitüntetett fotóriportert.


Korniss Péter a díjátadón egyik fotójával
MTI/Koszticsák Szilárd

Miből áll az archívumod, mit ajándékoztál most oda a Szépművészeti Múzeumnak?                           Most több mint 34 ezer felvételt adtam oda, de még hátra van néhány ezer, amit jövőre adok át. Negatívokat, kontaktokat, munkakópiákat és digitális képeket adtam át a múzeumnak. Négyezer negatív be is van szkennelve. Ezek azok a válogatott felvételek, amiket különösen jónak találtam. Ezen az archívumon mintegy 26 éve dolgozom. A kezdetekben Pettendi Szabó Péterrel csináltunk egy Excel táblázatot, amelybe elkezdtem betáplálni az adatokat, majd lassan, sok év alatt, Módos Gáborral beszkenneltük a kiválogatott negatívokat. Az adatbázisban visszakereshető minden kép. Megtudható, hogy mikor, hol készült, mi, vagy ki a témája. Jelölöm benne a kiállítási képeket is, címmel. És feltüntetem a személyes kapcsolatokat is, ha például a Széken élő keresztlányom családja, vagy Novák Ferenc Tata koreográfus barátom, vagy Kallós Zoltán szerepel a képen.                 Te akkor egy teljesen feldolgozott anyagot adsz át?                                                                                         Igen. Láttam már húsz évvel ezelőtt, hogy nem lesz ember, aki ezt feldolgozza. Két okból. Az egyik az, hogy csak én tudom, hogy mi van a képeken. A másik ugyanilyen nyomós érv, hogy egyre kevesebb ember van erre a munkára. Az egyik múzeumban például most attól tartanak, ha a közeljövőben nyugdíjba megy a mostani generáció, nem lesz, aki ezt a klasszikus muzeológusi munkát átveszi tőlük.                                                                                                                                     Miért a Szépművészeti Múzeum-Nemzeti Galériának adtad az archívumodat?                                        Ez nem volt egyszerű kérdés, évek óta tájékozódtam, körüljártam a lehetőségeket, tanácsot kértem azoktól a múzeumoktól, ahol komoly fotógyűjtemény van. Három évvel ezelőtt volt a Nemzeti Galériában egy életmű kiállításom, s ez bátorított fel, hogy itt próbálkozzam. Ez év márciusában megkerestem dr. Baán László főigazgatót a gondolattal, aki rögtön igent mondott. Most a Szépművészeti Múzeumhoz tartozó Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézetben kerül – még életemben – a fotográfiai hagyatékom, Korniss Péter Archívumként. Ez nem az én ötletem volt, de igazán megtisztelő. Úgy érzem, jó kezekbe kerülnek a képeim, szóval nyugodtan alhatok…                       Az nem merült-e fel benned, hogy mint egykori barátod, Hemző Károly tette, te is több helyre, témánként szétválasztva adjad oda több múzeumnak a képeidet? Hemző a sport képeit a Sport Múzeumra, a Budapest képeit a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest gyűjteményére, míg a többi képét és a fényképezőgépeit a Nemzeti Múzeumra hagyta.                                                                         Nem, mert szerintem a sokféle téma miatt, éppen egyben érdekes.                                                           Ebben a kutatható anyagban azok a képeid is benne vannak, amelyek a Várfok Galériában megvásárolhatók?                                                                                                                                              Igen, a negatívok megtalálhatók, de műtárgyat nem készíthet a múzeum. Mindezt nagyon részletes ajándékozási szerződés rögzíti. Minden ilyen jogot átadtam és pénzt nem kérek érte. A lényeg az, hogy kutatható lesz az anyag. Ha akarnak képeslapokat kiadni vagy könyvet a képekből, ez mind az ő joguk. Ellenben, ha műtárgyat szeretne valaki, vagy kiállítást rendezne a fotóimból, akkor a Várfok Galériához kell fordulnia. Egyébként, mint műtárgy, 27 darab kiállítási képem van a múzeum tulajdonában, amelyeket részben vásárolt, részben ajándékba adtam.                                                 Azok a képek is a múzeumhoz kerülnek, amelyeket mostantól fogsz fényképezni?                     Természetesen.                                                                                                                                                       Van-e valami más aktualitás veled kapcsolatban?                                                                                        Szentpétervárról Moszkvába utazott a kiállításom, a Klasszikus Fotógalériában nyílik meg most decemberben. A járvány miatt a látogatás körülményei percenként változnak, mint ahogyan a tárlat további városokban való bemutatása is teljesen bizonytalanná vált.

A csipkeszegi táncházmúzeum. Vogt Gergő felvétele

 

Neked van Széken egy állandó kiállításod.                                                                                                          Igen. Az is a szívem csücske. A Hollandiából áttelepült, Széken élő Mihály barátom az összedőlt forrószegi táncház épületének maradványait – a tornácot, az ablakkereteket, meg ami megmaradt – átvitte a telkére, újjáépítette és az 1967-ben készült széki táncházi képeimből csinált egy állandó kiállítást. Azt mondta azért, mert miután megvette a könyvem Hollandiában, ezek a képek elvezették őt Székre. Előtte nem járt Erdélyben, csak 1990 után, amikor már lehetett utazni, s kíváncsi lett erre a falura. Minden nyáron odalátogatott és beleszeretett. Magyarul tanult, úgy öltözött, mint a székiek és aztán szép lassan letelepedett. Elvett egy széki özvegyasszonyt és azóta is ott él. Van egy kis panziója és megcsinálta a csipkeszegi táncházat múzeumnak.

Colin Ford angol fotótörténész és Korniss Péter a széki állandó kiállításon. Vogt Gergő felvétele

Mit lehet tudni az új könyvedről?                                                                                                                      1959-ben kezdődik a Balett Intézetben készült fotókkal, én ugyanis ott kezdtem el fotografálni. Te is „balettes” vagy, tudod, hogy annak milyen komoly hatása van. Az ember a szívét, lelkét beleteszi a munkába, hiszen ezt látja a táncosoktól is. A könyv azután folytatódik a néptánccal, majd a táncházzal. A külföldi útjaimról is vannak benne fotók, s több, eddig publikálatlan kép is szerepel a három nyelven kiadott Fotográfiák 1959-2017 című albumban. A bevezetőt E. Csorba Csilla írta, a kötetet Murányi Zsuzsa tervezte.

Néhány kép az új albumból:

Próba a Balett Intézetben 1959-ben. A képen Esztergályos Cecilia.

International Folkloristisch Danstheater (Hollandia)1981

Szénaforgató lány (Erdély, Románia) 1974

Navaho lány (Arizona, USA)1977

Út a romatelepre (Magyarország) 1993

Magányos asszony otthonában (Magyarország) 1993

Családi kép (Magyarország)1993

A dzsungel gyermekei (Amazonia, Ecuador) 1984

Fát vágó mészégető (Dél-Jemen) 1980

Fürdőszoba (Erdély, Románia) 1997

Könyvespolcok elött (Magyarország) 2015

A nappaliban (Erdély, Románia) 2016

Apa és gyermeke a cifra szobában (Erdély, Románia) 2011

 

 

Share.

About Author

András Bánkuti