facebook
instagram
hírlevél feliratkozásNéhány évtizeddel ezelőtt teljesen általánossá vált, hogy a fotóamatőrök otthon nagyították fekete-fehér fényképeiket. Ma már kevesen vállalkoznak erre, pedig érdemes kipróbálni ezt az érdekes és izgalmas folyamatot.
Az otthoni nagyítás eszköz-, anyag- és időigényes folyamat. Az eszközök szerencsére a használtcikk kereskedelemben olcsón beszerezhetők, anyagok, ha nem is túl olcsón, de kaphatók, így ha van egy kis időnk, vágjunk bele a kísérletezésbe! Ha nem szeretnénk használt eszközökkel dolgozni, mindent megkaphatunk újonnan is, persze a feltüntetett árak többszöröséért. A nagyításhoz mindenképp szükséges egy fekete-fehér negatív, amelyen képeink találhatók. Ezt előhívathatjuk egy laborban, de otthon is kidolgozhatjuk. (A film kiválasztásához és előhívásához adnak tanácsot további cikkeink.)
.” href=”galeria.php?cid=378″> |
.” href=”galeria.php?cid=378″> |
Az eszközök
Az első és legfontosabb egy nagyítógép. Ez sok padláson megtalálható, de a legegyszerűbb típusok egy bizományiban vagy a fotóbörzén is olcsón beszerezhetők. (1000 -10 000 Ft) Vásárlásnál figyeljünk oda, hogy jó legyen az izzó, legyen a gépen objektív és elé hajtható vörös szűrő, a forgatókarok működjenek, ne legyen sérült a bőr kihuzat. (1. kép) Nagyon fontos, hogy a filmtartó jó állapotban legyen, ha üveges kialakítású, épek legyenek benne az üvegek. Az első lépések megtehetők exponálóóra nélkül, de ha sokat nagyítunk, vásároljuk meg ezt is. (2000-5000 Ft.) Szerezzünk be egy sötétkamralámpát, amely enyhe piros, vagy inkább sárgászöld fényt ad. (1000-4000 Ft) Kell majd minimum két (de inkább három) tálca, (500-2000 Ft/db) amelyek illeszkednek a fotópapír méretéhez. (2. kép) Kezdésnek próbálkozzunk 13×18 centis papírokkal. Szükség lesz 2-3 papírcsipeszre a képek mozgatásához, (100-500 Ft/db) és egy hőmérőre (1000-2000 Ft/db). Készítsünk elő egy tíz literes vödröt és néhány törlőrongyot is.
Az anyagok
Vásároljunk 10×15 vagy 13×18 centiméteres fotópapírt. Mindenképp műanyag bevonatú (RC) papírt vegyünk, mert ennél sokkal egyszerűbb a szárítási folyamat, mint a régi baritált papíroknál. Kapható kemény (kontrasztos) normál és lágy gradációjú nyersanyag. Elsőként próbálkozzunk a normállal. Ma már főleg változtatható gradációjú (kontrasztú) papírokat használnak, amely attól függően változtatja keménységét, hogy milyen színű fénnyel világítjuk meg. Ilyenre egyelőre nincs szükségünk, ugyanis az egyszerű fekete-fehér nagyítógéppel nem tudjuk színezni a fényt. ízlés szerint választhatunk fényes vagy félmatt felüleű papírt. Kezdésnek vegyünk egy 25-50 darabos csomagot. (kb. 1500-4000 Ft.)
A fotópapír gyártója általában ajánl előhívó vegyszert is, ezen négyzetméterben van feltüntetve a kapacitása. Ez lehet folyadék (törzsoldat) vagy por formájában, de a doboz vagy a leírás részletesen eligazít a keverést vagy hígítást illetően. (kb. 1000-2000 Ft) Alapvetően bármilyen általános papírhívóval próbálkozhatunk, csak arra figyeljünk, hogy ne legyen lejárt a vegyszer. Kelleni fog egy adag fixáló is. Ez is lehet por vagy folyadék alakban, ebből tetszőleges márkájút vehetünk. (kb. 1000-2000 Ft)
.” href=”galeria.php?cid=378″> |
.” href=”galeria.php?cid=378″> |
Az előkészületek
A nagyításhoz mindenképp fénymentesen zárható folyóvízzel rendelkező helyiség kell. íltalában a fürdőszobában rendezhetjük be laborunk. Nagyítógép a mosógépre, egy deszka a kádra, arra a tálcák és más kellékek. Az ablakoknál és az ajtónál szükség lehet egy-egy takaróra vagy fekete szigetelőszalagra a fénymentesítéshez. A villanykapcsolóra is ragasszunk egy kis darab szigetelőszalagot, nehogy véletlenül felkapcsoljuk munka közben. Nem árt ha a helyiséget belülről be tudjuk zárni. Próbáljuk ki a fénymentességet úgy, hogy néhány percet eltöltünk a teljesen besötétített helyiségben. Ha szemünk hozzászokott a sötéthez, lehet, hogy felfedezünk még néhány fénybeszűrődési pontot. Ezeket fekete kartonnal (fotokarton) és némi szigetelőszalaggal szüntethetjük meg. Próbáljuk ki a sötétkamralámpát és a nagyítógépet, hogy csak ott világítanak-e ahol kell. A nagyítógépből jó esetben csak az objektíven keresztül jöhet ki fény. A sötétkamralámpának egyenletes, de gyenge piros vagy sárgászöld fénnyel kell megvilágítani a munkaterületet, úgy, hogy biztonsággal tudjunk dolgozni, mindent megtaláljunk.
Keverjük be a hívót és fixírt a leírás szerint. íœgyeljünk a hígítási arányokra! A por alakú vegyszereknek tökéletesen fel kell oldódni, az oldatoknak üledékmentesnek kell lenni. íltalában 20 °C hívási hőmérsékletet adnak meg, erre kell temperálni a vegyszert. Keverjünk a vödörben 20 fokos vizet, és ebbe állítsuk be a lezárt hívósüveget. Néhány óra alatt beáll a hőmérséklet a megfelelő értékre (itt +/- 1 fokos eltérés bőven megengedhető). A fixír hőmérséklete nem kritikus, de ne térjen el nagyon a hívóétól, ugyanis a papír nem nagyon szereti a hirtelen hőmérsékletváltozást.
Rendezzük be a munkaterületet! (3. kép) Rakjuk le a három tálcát egymás mellé. Az elsőbe kerül majd a hívó, a másodikba a stopfürdő, a harmadikba a fixír. Nem baj, ha ez a tálca kicsit nagyobb, mint a többi. Szükség lesz egy végső, tiszta vizes mosási fázisra is. A mosdót bedugaszolva biztosítható, hogy a csapból vékony sugárban folyó víz folyamatosan biztosítsa a vízcserélését. (A felesleg a túlfolyón távozik.) Ha ez nem megy, megteszi a kádba állított vödör is, amelybe időnként friss vizet engedünk. A stopfürdőt is megvásárolhatjuk gyári oldat formájában, de tömény ecetsav 2%-os oldata is tökéletesen megfelel. (A hígításnál vigyázzunk, ez nagyon agresszív, maró anyag.)
A cikk a Digitális Fotó 2006. áprilisi lapszámában olvasható, amely elérhető a Laptapíron!