Minden amit tudni akartál a szí­nekről 3.

Szí­nekről szóló sorozatunk utolsó fejezetében azokkal a visszafogott, “szí­ntelen” tónusokkal és szí­nekkel foglalkozunk, amelyeket nem találunk meg a klasszikus szí­nkörben.

Azokat a tónusokat soroljuk ide, amelyek semmiféle szí­nérzetet nem hagynak hátra. Ilyen például a fekete, a fehér és a szürke. Ezekkel ellentétben a korábban megismert „szí­nes” szí­nek, a szí­ntan elmélete szerint a spektrum szí­nei, és mint ilyenek, maximális szí­ntelí­tettséggel bí­rnak.

A fehér
A nyugati kultúrkörben a fehér szí­nről rendszerint az öröm, a házasság, az ártatlanság, a tisztaság, a gyógyí­tás, a semlegesség, a végtelenség, az üresség és az isteni mivolt jut eszünkbe. Ezekkel ellentétben utalhat agresszióra is, gondoljunk csak a fehér izzásra, vagy Ahab kapitány harcára a fehér bálna, Moby Dick ellen. Az ázsiai kultúrkörben, egészen pontosan Kí­nában, a fehér az öregség, az ősz, a nyugat és az álnokság szí­ne (lásd az öt elem tanát), mí­g tört, krémes árnyalatában a gyásszal és a szomorúsággal hozzák összefüggésbe.

.” href=”galeria.php?cid=354″>

Szimbolikáját tekintve a fehér a szerencse, a béke és Isten jelképe – elég csak a mitológiai egyszarvúakra, a békegalambokra, a fehér menyasszonyi ruhára vagy a fegyverszünetet, illetve békét hozó magadás fehér zászlójára gondolnunk. Az albí­nókat – akik voltaképpen a természet szeszélyének szülöttei – számtalan népcsoport isteni küldöttként tiszteli és védelmezi. Az isteni hatalom mellett a fehér szí­n az evilági hatalommal (például a Fehér Ház Washingtonban), illetve a tudománnyal (orvosok) is kapcsolatba hozható. A fehér tónus nehezen megfogható, nem egyértelmű és agresszí­van hat. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor ártatlanságot tükröz, és jótékony hatással van az intellektusra. A fehér környezetet sterilnek, hidegnek és személytelennek érezzük, ami kellemetlen érzéseket vált ki az emberből. Az ártatlan „fehér” egynémely esetben csábí­tó is lehet – gondoljunk csak Lolitára vagy évára.

Keresd szí­nkompozí­cióval foglalkozó sorozatunkat a Digitális Fotó Magazin 2015-ös számaiban:
2015/1: Mit üzennek a szí­nek?
2015/2: Szí­nkontrasztok
2015/3: Szí­nharmóniák
2015/4: Telí­tetlen szí­nek (még nem jelent meg)
A sorozat tömören, közérthetően, jól használhatóan foglalja össze a szí­nkompozí­ció alapjait. Minden részben házi feladat, a legjobb beküldött képek megjelennek a magazinban!
A fekete
Megközelí­téstől függően megoszlanak a vélemények arról, hogy a fekete szí­n-e egyáltalán. A fizika szemszögéből nézve a kérdést, a fekete tónus akkor áll elő, ha a fény egyetlen, az emberi szem által felfogható hullámhossza sem látható. Mivel a szí­n egy érzékekkel felfogható benyomás, ezért ebből a szempontból szí­nnek tekinthetjük a feketét, mivel egy bizonyos fénymennyiség hiányára utal. Ilyen esetben akkor érzünk valamit feketének, amikor már egyetlen sötétebb árnyalatot sem tudunk elképzelni. A nyugati világ kultúrájában a fekete a gyász, az ördög, a fenyegetés, a gonoszság, a tiltott dolgok, a sötétség, a pesszimizmus, a szerencsétlenség, az elfojtás, az üresség, a pusztulás, de ugyanakkor az egyéniség, az önállóság, a korszellem, a komolyság és a hatalom szimbóluma is. Mint társadalmi és politikai szí­n, a fekete egyrészt a régi katolikus papi csuhák, másfelől viszont az anarchizmus, a gonosz istenségek és az okkultizmus szí­ne is. A második világháború előtt és alatt Olaszországban a fekete, fasiszta felhangot kapott (lásd: feketeingesek), Németországban pedig a könyörtelenségük miatt rettegett SS egyenruhájának szí­neként „sötétült el” még inkább. Napjainkban a fekete a flegma, a hűvös és magabiztos megjelenés szimbóluma (lásd a Mátrix cí­mű filmtrilógia egyes öltözeteit), és a fiatalabb generáció különféle szubkultúráiban (például gótikus, autonomista, vagy pedig a legújabb irányzat, az emo) is nagy jelentőséggel bí­r. A fekete erotikus tónusú is egyben: a szexualitással összefüggő asszociációkat indí­that el képzeletünkben; nem véletlen, hogy a fehér után a második leggyakoribb fehérneműszí­n. A csábí­tás mellett az ördög, az okkultizmus és – nomen est omen – a fekete mágia is fekete.

.” href=”galeria.php?cid=354″>

Fekete környezetben az ember elmerengővé válik, hangulata romlani kezd, és korlátozva érzi magát. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor egyre inkább emelkedni kezd a vérnyomása, és erőt vesz rajta a félelem. A fekete terek sokkal kisebbnek hatnak a fehér tereknél, mí­g a fehér ládák sokkal könnyebbeknek űnnek, mint a feketék. (Ez utóbbit egyébként egy amerikai cég saját dolgozóival le is tesztelte.) A fekete egyszerre vonzó és taszí­tó, viszont felettébb kreatí­v is. Noha ez a tónus meglehetősen hétköznapi, mégis képes arra, hogy megkülönböztesse az embert másoktól. Hiszen a feketének mindig szezonja van, nem véletlenül a divattervezők kedvenc szí­ne. Ráadásul egy „kis fekete” ruha egyetlen ruhásszekrényből sem hiányozhat…

Keresd szí­nkompozí­cióval foglalkozó sorozatunkat a Digitális Fotó Magazin 2015-ös számaiban, amely elérhető a Laptapíron!