Legendás kamerák: Linhof Technika

A nagy képformátumú Linhof Technika gépcsalád tagjai a profik gépei voltak az elmúlt század második felében. Kiváló tulajdonságaik miatt igényes munkák elvégzésére még ma is sokan használják őket. Olyan minőségű kamerákkal állunk szemben, melyek méltán kerültek a legendás gépek szí­npadára. Cikkünk a gépcsaládot és konstrukciós elveit mutatja be röviden.

A Linhof céget 1887-ben alapí­totta Valentin Linhof műszerész, Münchenben. Kezdetben központi zárakat készí­tett és hozott forgalomba. 1892-ben szabadalmat kapott egy objektí­vbe épí­thető zárra, melynek alapján később a hí­res Compur cég sziromlevél-lamellás központi zárai készültek. Linhof első kameráját 1889-ben mutatta be. A 9×12 cm lemezes gép később 6×9-es tekercsfilmeket is tudott fogadni. érdekessége volt, hogy a kép (film) sí­kja elforgathatóra készült, és a vázelemek sárgaréz helyett az akkoriban újszerű alumí­niumból készültek. Linhof mester filozófiája és üzletpolitikája a tömeggyártással szemben a minőségre helyezte a hangsúlyt. Ezt a filozófiát a cég a mai napig megtartotta.

.” href=”galeria.php?cid=91″>

Az alapí­tó 1929-es halála után 1933-ban Nikolaus Karpf fiatal gépészmérnök került a céghez, aki 1934-35-ben alkotta meg az első Linhof Technikát. A gép neve a német „Technische Kamera” (műszaki kamera) szavakból ered. A ma is használatos Linhofok felépí­tése az 1946-ban bemutatott Linhof Technika III gép konstrukciós alapjain nyugszanak. Mi volt e koncepció lényege?
A ma is használatos fényképezőgépek döntő többségét, legyen analóg vagy digitális, kompakt vagy tükörreflexes, a klasszikus optikai geometria elvei szerint épí­tik fel, azaz az objektí­v és a kép sí­kja az optikai tengelyre merőleges, és arra szimmetrikus elrendezésű. A perspektivikus torzí­tás akkor lesz elvileg nulla, ha a tárgy sí­kja szintén merőleges, és szimmetrikus az optikai tengelyre. Fontos megjegyezni, hogy e gondolatmenetben az objektí­v hibáiból adódó egyéb torzí­tásokkal itt most nem foglalkozunk. Fókuszáláskor a tárgysí­k pontjait állí­tjuk a képsí­kban élesre az objektí­v tengelyirányú eltolásával. A tárgysí­któl távolabbi pontok egyre életlenebbek, de egy bizonyos távolságon belül szemünk korlátai miatt még élesnek látszanak, ezt nevezzük mélységélességnek. Fényképezéskor a valósághű leképzéshez szükséges ideális felvételi állapot ritkán fordul elő. Mindennapos tapasztalat, hogy a szoba vagy az épület falainak párhuzamos vonalai a képen össze- vagy széttartanak, a képelemek torzí­tottak. életlenek olyan képrészek, melyeket élesnek szerettünk volna látni stb. E felvételi anomáliák különösen a professzionális igényű műszaki, reklám-, épület- stb. fényképezésnél lehetnek rendkí­vül zavarók. A jelenséget a tárgy és a fényképezőgép az optikailag ideális felvételi elrendezésétől való eltérése okozza.­

Folytatás és további legendás kamerák a Digitális Fotó Magazin korábbi számaiban:
Asahi Pentax K1000 – 2009 november 120. oldal
Canon AE-1 – 2009 júl.-aug. 110. oldal
Leica M3 – 2009 május 120. oldal
Mamiya 645 1000s – 2009 június 116. oldal
Nikon F4 – 2009 március 118. oldal
Nikon FM2n – 2009 október 120. oldal
Olympus Trip 35 – 2009 április 120. oldal
Pentacon six TL – 2009 december 128. oldal
Sinar – 2010 május 120. oldal
Werra 3 – 2009 szeptember 114. oldal