Körkép karantén idején

Google+ Pinterest LinkedIn Tumblr +

Hogy élnek most? Min dolgoznak? Hogy vigyáznak másokra és magukra? Erről kérdeztem két fotóriportert.
Bánkuti András

Ajpek Orsi, az Index fotórovatvezető-helyettese és fotóriportere

Hogy dolgozol most, járvány idején? Hogy kezdődik egy napod?
Kicsit összefolynak a napok. A klasszikus munkarend megváltozott, home office-ban dolgozik a szerkesztőség, rengeteg információ ömlik be a különféle csatornákon, és ezeket követni kell, ezért inkább folyamatos munkavégzésnek mondható, amit csinálunk. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy amikor felébredek, a hírekkel kezdek, és mielőtt lefekszem, ugyanezt teszem. Stresszesebb ez az időszak, terheltebb, de azt hiszem, mindenkit így érint, talán a sajtómunkásokat még inkább. Békeidőben is összetett a feladatom, mert besegítek a fotóriporterek munkájának szervezésébe is, a hét bizonyos napjain képszerkesztek, a többin pedig fotózom. Most sincs másként, csak éppen az iroda otthonról üzemel, hazahoztam a monitorokat, így a szerkesztést itthonról végzem. Amikor pedig van lehetőség, akkor kimegyek fényképezni, persze igyekszem betartani a megfelelő óvintézkedéseket.

Mik ezek az óvintézkedések?
Amikor zárt térben fotózom, vagy tömegközlekedési eszközön utazom, kesztyűt és maszkot húzok. Igaz, maszkban fotózni elég kényelmetlen, mert bepárásítom a keresőt, és nem sokat látok. Igyekszem figyelni arra, és hogy ne menjek túl közel senkihez. Magamért kevésbé aggódom, de sok helyen járok, lehetek potenciális vírushordozó. Amikor például idős embereknek élelmiszert szállító önkéntesekkel dolgoztam együtt, erre még inkább próbáltam figyelni. Amikor hazajövök, az első dolgom a fényképezőgép és a telefon fertőtlenítése és a kézmosás.

Több a munkátok vagy kevesebb?
Megváltozott az összetétele. A képszerkesztői feladatok megnövekedtek, azt hiszem, otthonról valahogy mindenki többet dolgozik, ezért több a cikk, amelyekbe több kép kell. Ha megnézed a címlapunkat, időnként két vezetősáv van: az egyik a koronavírusról szóló cikkekkel, a másik az egyebekkel. Több vezető anyag több képet is jelent. Fotózni kevesebbet tudunk. Nagyon sok esemény elmaradt, megszűnt. A vírussal kapcsolatos tudósítást pedig nehezen oldjuk meg, mert kormányzati engedélyeket nem kapunk. Amit az utcán meg lehet oldani mászkálás közben, azt megcsináljuk, illetve önkormányzatokon, civil szervezeteken keresztül sikerült eljutnunk néhány helyre. A hagyományos riporteri feladatok egy része egyszerűen megszűnt azzal, hogy nincsenek rendezvények, sportesemények, most minden a vírusról szól.

Ugyanannyian vagytok? Nem csökkent vagy növekedett a fotórovat?
A rovatunkat szerencsére nem érintette a leépítési hullám, reméljük, ez így is tud maradni. Most nagyon nehéz látni, hogy mi jön. Nemcsak a média, hanem a gazdasági élet sok szereplője van bajban. Nem lehet tudni, meddig fokozódik még a helyzet.

Van-e valami fontos, amit nem kérdeztem meg?
Aki teheti, maradjon otthon. Ez most tényleg fontos, ezt tudjuk tenni egymásért. Az egyébként nagyszerű érzés, hogy még ebben a nehéz helyzetben is mennyire jól működik nálunk a csapat. Mindenki kiveszi a részét a feladatokból, és tényleg odateszi magát. Napról napra hihetetlen munkát végez a szerkesztőség.

fotó: Kaufmann Balázs

Szabó Bernadett, a Reuters hírügynökség fotóriportere

Kevesebb vagy több munkád van?
A mi a munkánk megsokszorozódott, ellentétben sok más szerkesztőségben dolgozó munkatársakéval. Ha nem fényképezek, akkor szervezek, amivel sok idő elmegy. De most le lehet fényképezni az üres utcát, a maszkos embereket, ezt sem könnyű, és mindennap maszkos embert vagy üres utcát nem küldhetek a hírügynökségnek. Keresni, kutatni kell a fotózható dolgok után: Facebook, hírek, milyen érdekesség van, ki mit csinál a karantén alatt, zenélnek, tapsolnak. Régen minden adva volt: tudtad, hogy tüntetés lesz, húsvétkor elmentél Hollókőre. Na, ez nincsen. Van viszont sok saját szervezés. Több pool képet, azaz hivatalos fotográfus által készített, ingyenesen felhasználható, többnyire mindenkinek kiadott képet veszünk. Kénytelenek vagyunk, például már a parlamenti ülésre nem engednek be. Erre még nem volt példa, de volt pool kép az ügynökség számára.

Kaptál védőfelszerelést vagy utasítást, hogyan kell megjelenned, miket kell betartanod?
Már az első hírek idején beszerzett az iroda dolgokat, és nálunk nagyon szigorú szabályok vannak. Kaptunk gumikesztyűt, védőszemüveget, fehér kezeslábas védőruhát és maszkot is. Azt is látom, hogy a Reuters nagyon értékeli azt, amit most végzünk, és ez hihetetlenül jól esik. Ez nem protokoll, köszönöm. Itt az emberek belegondolnak abba, hogy ha nem is az életünkkel játszunk, az egészségünkkel igen. Ez megváltoztatta az életem. Amikor hazamegyek, levetkőzőm az ajtóban, vannak ruháim, amelyeket nem viszek tovább a lakásba. Utána irány a zuhany: fürdés, hajmosás. Alapvetően maszkban és gumikesztyűben dolgozom. A kezem véresre van repedve a sok fertőtlenítés és gumikesztyű-használat miatt.

Érzelmileg is más most a munka?
Igen, más. Nemcsak mások életét fényképezem, ez a saját történetem is, ami befolyásolja az életemet. Fizikálisan és mentálisan új helyzettel kell szembenéznünk. Fáradunk. Én nagyon szem előtt tartom, hogy ne ártsak. Voltam mások lakásában fényképezni. Feltettem magamnak a kérdést: biztos be kell mennem? Ötvenszer is megkérdezem: „Biztos beengedsz? Lesz rajtam maszk, kesztyű, levenném a cipőmet.” Eddig még nem utasítottak el.

Az emberek kedvesebbek, vagy ugyanolyanok, mint régen?
Nem tudom megmondani. Én most csak kedves emberekkel találkoztam. Beszédesebbek. Örülnek, ha jön valaki, és nem idős emberekről beszélek.

A Digitális Fotó Magazin 2020. május-júniusi lapszámában folytódik a megkérdezettek sora: Kisbenedek Attila, az AFP hírügynökség budapesti fotóriportere, Kiss-Kuntler Árpád a HVG képszerkesztője és fotórovatának vezetője, Kincses Károly, fotótörténész, Korniss Péter fotóriporter, fotóművész, Szarka Klára, kurátor, Balogh Zoltán az MTI-MTVA fotóriportere és Urbán Ádám fotográfus válaszol kérdéseinkre.

Share.

About Author

Szita Péter