Kompozí­ció mindenkinek: A kontrasztok

Google+ Pinterest LinkedIn Tumblr +

A kép egyik legerősebb kompozí­ciós eleme a kontraszt. Azonban nemcsak tónusok és szí­nek, hanem formák és motí­vumok is alkothatnak egymással kontrasztot. Van, hogy egy felvételen több különféle kontraszt is felűnik.

A szí­nek mellőzése még ma is aktuális és alkalmazott fotós kifejezőeszköz. A digitális világban általában 256 világossági fokozattal dolgozhatunk. A fekete és a fehér között tehát 254 szürkeségi fokozatot különböztetünk meg. Ezek egy árnyalatokban gazdag leképzés esetén kétségtelenül fontosak, ám a gyakorlatban azok a fotók hatnak a legjobban, amelyek kevés szürkeségi fokozatot tartalmaznak. A fekete-fehér a kontrasztoktól lesz életteli: kemény és tömör, talán már-már grafikus is. A hatást tovább erősí­thetik a tiszta formák is. A szí­nek néha túlságosan elterelik a figyelmet a vonalakról, í­vekről, bizonyos képelemekről. A fekete-fehér nem a valóságot próbálja meg rekonstruálni; itt más szabályok érvényesek. Minél nagyobb az ellentét világos és sötét között, annál jobban érvényesülnek a formák. Ha tehát szeretnénk fényképezőgépünkkel művészi fotókat készí­teni, két út áll előttünk. Kiválasztjuk a gép fekete-fehér funkcióját, vagy a szí­nesben készült fotókat utólag konvertáljuk fekete-fehérré. A második verziónál még mindig fennáll az a lehetőség, hogy mégis a szí­nes képet használjuk, viszont sokkal szélesebb technikai lehetőségeink vannak a konvertálás során. Bármelyik megoldást is választjuk, fontos, hogy már a téma kiválasztásánál is fekete-fehérben „gondolkodjunk”!

Remélem, a kedves olvasó megbocsátja, ha kicsit visszatérek a formátumokhoz. A fekvő formátum nyugalmat áraszt. ím mi történik, ha ezt a nyugalmat markáns, függőleges képelemek kavarják fel? Nos, igen, ekkor a képen egyértelműen ellentét keletkezik. Mi hat erősebben? A formátum vagy a tartalom? Az ilyen kompozí­ciók ellenpontot képeznek, és ez érdekessé teszi őket. A sorozat előző részei után talán már a kedves olvasó is a vonalak és formák bűvkörébe került. Amint azonban ezeket az alkotóelemeket egymással keverjük, izgalmassá válik a kép! Az ember alapvetően hajlik arra, hogy bizonyos benyomásokat bizonyos helyzetekkel társí­tson. Megszoktuk, hogy a természetben csend van, a gépteremben pedig nagy a zaj. Van, aki akkor rándul össze, ha elhúz az égen egy vadászgép, és van, aki akkor ijed meg, ha áramszünetkor hirtelen nagy csend veszi körül. Ezt képekre lefordí­tva: a tartalomnak kell kontrasztosnak lennie.

Keresse a teljes cikket a Digitális Fotó Magazin november-decemberi számában!

Share.

About Author

Admin