Kompozí­ció haladóknak: A nagyvárosi dzsungel

Google+ Pinterest LinkedIn Tumblr +

A nagyvárosok alkotói szempontból kihí­vást jelentenek: minden mozgásban van, minden telis-tele van nyüzsgéssel. éppen ezért a nagyvároskról sokkal nehezebb jó fényképet készí­teni, mint a nyugalmas tájakról.

.” href=”galeria.php?cid=177″>
.” href=”galeria.php?cid=177″>

Ha a fotózás alatt a kreativitás megtestesülését értjük, akkor tisztában kell lennünk azzal, hogy mit szeretnénk kifejezni. Milyen hangulatok és érzések jelenjenek meg a képen? A fotózás sohasem objektí­v: ha egy szép tengeri látképet örökí­tünk meg, közben viszont nem mutatjuk meg, hogy közvetlenül a látszólag idilli táj mellett a modern Dubaj felhőkarcolói állnak, akkor gyorsan beláthatjuk, hogy a fénykép ugyan autentikus, mégsem objektí­v. Ennél is egyértelműbb, hogy fotósként bevallottan szubjektí­v nézőpontot kell képviselnünk. A fotózással ugyanis kiűnően kifejezhetjük a gondolatainkat és az érzéseinket, ha arra törekszünk, hogy minden érzelmünket megfeleltessük a külvilág egy-egy elemének. Ahhoz, hogy többet tudhassunk meg magunkról és az érzelmeinkről, hasznos, ha olyan helyeket keresünk fel, amelyek mágnesként vonzanak bennünket, és ennek megfelelően olyan várost választunk, amelyben igazán szí­vesen fényképezünk. Ezenkí­vül nagyon fontos, hogy elegendő időt hagyjunk magunknak, hogy fotózás közben ne érezzük az idő szorí­tását. így maradéktalanul átengedhetjük magunkat annak a varázslatos folyamnak, amelyből az igazán jó képek születnek.

A 20. században a fekete-fehér fotók hosszú éveken keresztül a művészi hatás első számú megtestesí­tői voltak. Időközben a szí­nes fotók is helyet kaptak a „művészet templomában”, s a fekete-fehérrel egyenrangúvá váltak. Noha minden jobb fényképezőgépben van fekete-fehér mód, mégis azt javaslom, hogy szí­nesben fényképezzünk, de fekete-fehérben gondolkodjunk! A legtöbb jó fotófeldolgozó programban különböző lehetőségek vannak arra, hogy a képeket később fekete-fehérré alakí­tsuk. Ezekben például még az analóg fotózás szí­nszűrőit is (sárga szűrő, vörös szűrő) szimulálhatjuk. Ha nagyvárosban fényképezünk, a szí­nes fotónak gyakran van egy nyilvánvaló hátránya: ha szép az idő, nappal a kék ég szí­nesben könnyen egy képeslap idill benyomását keltheti, mí­g fekete-fehérben ez a veszély nem áll fenn. A kliséket pedig lehetőség szerint próbáljuk kerülni! Ha tehát szí­vesebben készí­tünk átfogó, teljes egészet láttató fényképeket, amelyeken az égbolt is látszik, vagy amelyeknek a város épí­tészete a fő témája, készí­tsünk inkább fekete-fehér fotókat! Ha viszont a szí­nekkel játsszunk, komponáljuk a képet úgy, hogy azon minden – szí­n és forma szempontjából is – a helyén legyen! Ez pedig azt jelenti, hogy minden alkotóelemet úgy kell a képre komponálnunk, ahogy azt egy festő is tette volna! Ne legyen a képen semmi felesleges! Ez egy nagyvárosban gyakran szinte megoldhatatlan feladat.

Torsten Andreas Hoffmann

Keresse a teljes cikket a Digitális Fotó Magazin július-augusztusi számában!

Share.

About Author

Admin