facebook
instagram
hírlevél feliratkozásAz idén februárban már 24 éve, hogy először megjelent a Photoshop, az egyik legnépszerűbb és legismertebb képfeldolgozó program. De vajon hogyan jutott el idáig?
A photoshop szó (így, kis p-vel) ma már számos nyelvben a képmanipulálás szinonimája lett. Sőt magyar fórumokon a „fotosopolt kép” kifejezés is egyre gyakrabban fordul elő. Persze ez nem véletlen, hiszen létezésének 20 éve alatt méltán lett a legszélesebb körben alkalmazott képszerkesztő program az Adobe Photoshop.
A népszerűség mögött persze komoly fejlesztőmunkát és rengeteg tapasztalatot találunk: a Photoshop egyik titka, hogy bármilyen területen dolgozzon is valaki, legyen az webdizájn, fotózás vagy nyomdai előkészítés, ez a program remek eszközöket ad a felhasználó kezébe.
.” href=”galeria.php?cid=104″> |
így született…A Photoshop őse (akkor még nem ezen a néven) eredetileg egy doktoranduszhallgató munkája volt a Michigan Egyetemen. Thomas Knoll a digitális képfelismeréssel foglalkozott, és ebből írta a disszertációját. Persze az akkori programot ne úgy képzeljük, mint a mostaniakat: nálunk még a legismertebb számítógép a Commodore 64 volt, Amerikában viszont már 1984 óta kapható volt az Apple Macintosh (pontosabban a Mac Plus), amely a grafikus felhasználói felülettel és az egérrel nagyon haladónak számított – a Photoshop őse is egy ilyen gépen látott napvilágot.
A legelső változat a Display nevet kapta, és csak a szürkeárnyalatos képek megjelenítésére szolgált – hol volt akkor még színes monitor? A doktoranduszi munka végeztével a fiók alján végezte volna a szoftver, de John Knoll – Thomas fivére – meglátta és megszerette a Display-t. Persze nem minden érdek nélküli szerelem volt ez, hiszen John az Industrial Light&Magic (ILM) cégnél dolgozott, amely azóta is számos film különleges trükkjeit készítette el. John tehát úgy gondolta, hogy lehetne kezdeni valamit ezzel a programmal, így hát nekiláttak a fejlesztésnek. A Display-hez számos funkciót írtak, a Photoshop alapjai (kijelölés, színkorrekció lehetősége) már itt megjelentek. John egyik remek ötlete a plugin-architektúra alkalmazása volt: úgy lehessen bővítményeket, azaz újabb effekteket adni a programhoz, hogy a teljes kódhoz ne kelljen hozzányúlni.
A siker kapujábanA Knoll testvérek úgy gondolták, hogy saját örömük mellett el is adhatnák a programot. Ezt a próbálkozásukat eleinte kudarc kísérte, de végül az Adobe-nál sikerrel jártak. Russel Brown-nak, a cég művészeti vezetőjének nagyon megtetszett az új szoftver, ami ekkor már a Photoshop nevet viselte. Az Adobe licencszerződést kötött a Knoll fivérekkel, így a program tulajdonjoga náluk maradt. A szerződést még nagyon komoly fejlesztőmunka követte, közel másfél évig dolgozott rajta Thomas, míg végül 1990 februárjában megjelenhetett a végleges program. Az 1.0-s változat 800 kB méreű volt, és természetesen elfért egy flopilemezen.
A Photoshop tulajdonképpen már megjelenésekor sikeres lett. Egyrészt jól átgondolt és könnyen kezelhető szoftver volt, másrészt pedig egy azóta is dinamikusan fejlődő piacot, az asztali kiadványszerkesztést (DTP) a legjobb időpontban találta meg.
További változatokTermészetesen a fejlesztők ezután sem „ültek a babérjaikon”. Hamarosan a munka mennyisége meghaladta Thomas Knoll képességeit, így John alkalmankénti segítsége mellé jól jött Mark Hamburg közreműködése, aki az Adobe-nál szerzett tapasztalatait felhasználva integrálta az Illustrator vektoros eszközeit a programba. A projekt vezetője Steve Guttman volt, ő kezdett el a béta-változatoknak különböző „kódneveket” adni. így lett a 2.0 neve Fast Eddy, ami ’91 nyarán meg is jelent. Ebben kapott helyet számos nyomdai irányú fejlesztés, mint például a színbontás, a kétszínnyomás és a vágógörbék. Ezzel már „komoly munkára” is lehetett használni a szoftvert, ami egészen máshová pozicionálta a piacon.
A sikert még lendületesebb fejlesztés követte: 1993-ban 2.5-ös verziószámmal megjelent az újabb változat, első alkalommal Windows-környezetben is. Ez volt az a verzió, amely megalapozta a program széles körű elterjedését. A 3.0-s változat 1994-ben szintén átütő újdonságot hozott: a rétegeket. Mellesleg ez volt az első olyan változat is, amely már CD-n (is) megjelent. A Photoshop 3.0 sikerei után egy darabig lelassult a fejlesztés, de bő két évvel később megjelent a 4-es változat is. Ez már nem hozott olyan forradalmi újítást, mint a rétegek voltak a korábbiakban, de persze itt is találunk néhány, azóta már nélkülözhetetlen újítást, mint az automatizálás lehetőségét megteremtő Action-ök vagy a visszavonható és utólag is hangolható módosítások elvégzésére való korrekciós rétegek. A 4-es Photoshop a mi számunkra is mérföldkő: ez volt az első Adobe szoftver, ami magyar nyelven elérhető volt.
.” href=”galeria.php?cid=104″> |
íšjabb területekA kilencvenes évek végére terjedt el annyira az internet (és azon belül a web), hogy divatba jött a grafikákat kulcselemként felhasználó weboldalak készítése. Ebben az időszakban vált divattá az, hogy minden programnak kell webes exportálási lehetőséget adni – akkor is, ha esetleg ilyesmire a szoftver egyáltalán nem alkalmas. Nem kerülte el ez a Photoshopot sem, így az 5.0-s verzió mellett önállóan megjelent az ImageReady szoftver, ami afféle „lebutított” Photoshop volt, webtervező funkciókkal felvértezve, viszont a nyomdai funkciók nélkül.
Sajnos ez a szekér akkorra már elment, ugyanis a Macromedia cég nagyon komoly piaci részesedésre tett szert a remek webes fejlesztőeszközeivel (Dreamweaver, Flash, Fireworks). Az ImageReady mellett próbálkozott az Adobe az ImageStyler, majd a LiveMotion programokkal, de ezek meg sem közelítették a Macromedia Flash sikereit – így rövid pályafutásuk a süllyesztőben ért véget. Az ImageReady tovább húzta, bár itt is hamar rájöttek, hogy önálló szoftverként nem piacképes. így az 5.5-ös változattól a Photoshop kis testvéreként egy csomagban vásárolhattuk meg.
.” href=”galeria.php?cid=104″> |
A Photoshop-családA Photoshop fejlesztése során, viszonylag korán már a professzionális felhasználókat célozták meg: a nyomdai színbontás és számos más funkció ideális munkaeszközzé tette a programot. A ’90-es évek közepére azonban a számítógépek rohamos terjedésével már egyre szélesebb körben merült fel az igény a képszerkesztésre: hobbifotósok, amatőr webmesterek, lelkes diákok és szinte mindenki, akit érdekelt a számítástechnika, egyre inkább foglalkozott a képekkel. Számukra legtöbbször drága és fölöslegesen bonyolult megoldás lett volna a Photoshop. Ezt felismerve az Adobe elkészítette a Photoshop két kis testvérét: a Photoshop LE-t (Limited Edition) és a PhotoDeluxe-ot. Ez a két szoftver a Photoshop tapasztalataira (sőt kódjára) épülve az otthoni felhasználókat célozta: egyszerűbb, népszerűbb funkciók, könnyebb áttekinthetőség és kezelhetőség. A közös az volt bennük, hogy sokan afféle „lebutított” Photoshopként tekintettek rájuk (és valljuk be, nem is nagyon jártak messze az igazságtól). Az LE csomagokban (szkennerekhez és fényképezőgépekhez), míg a PhotoDeluxe önálló alkalmazásként volt kapható. A korábban már említett ImageReady is ebbe a családba tartozott, bár önálló élete rövidnek bizonyult.