Ha igazán szép lágyított portrékat szeretnénk készíteni, a képszerkesztő programok képlágyítás-funkciói helyett érdemes kipróbálni egy valódi lágy rajzú objektívet is. Ilyet azonban magunk is készíthetünk.
Elméletileg minden fényképező-objektív helyettesíthető egy darab gyűjtőlencsével, egy közönséges nagyító segítségével ki is próbálható, hogy rajzolja ki a lencse egy fehér papírlapra például a környező házak körvonalát. Az objektívekbe azonban számtalan lencsét építenek be, többek közt azért, hogy korrigálják a felmerülő képhibákat, amelyek egyetlen lencse alkalmazásakor óhatatlanul fellépnek. Most azonban pontosan ezek a képhibák teszik lehetővé, hogy lágy képet készíthessünk. Az egylencsés objektív lágy, számtalan lencsehibával tarkított képe egyedi, képszerkesztő programokkal szinte visszaadhatatlan hangulatot ad a fotóinknak. Persze nem kapunk olyan képminőséget és használhatóságot, mint a valódi lágy rajzú objektíveknél, de nem is ez a cél.
A Helios-44
Kiindulási alapként a szovjet fotóipar egy nagy tömegben gyártott termékét, az 58 mm gyújtótávolságú, f/2-es fényerejű Helios-44 alapobjektívet használjuk, amely amellett, hogy olcsó, igazán egyszerűen is szerelhető. ítalakításáról, felhasználásáról az interneten is számos leírás olvasható. Ez volt szinte az összes Zenit fényképezőgép alapobjektívje, számos manuális és automata rekeszvezérlésű kivitelben készült az 1960-as évektől egészen az 1990-es évekig, M42-menetes csatlakozás mellett Pentax K bajonettel is. A K bajonettes modelleket a pentaxos felhasználók közvetlenül csatlakoztathatják gépükre, Canon, Nikon stb. gépeket használók egy M42-es adapter beszerzésével tehetik ezt meg. Az objektív optikai felépítése egyébként a jól bevált Carl Zeiss Biotar-konstrukcióján alapul, amely a két egyedül álló lencse között elhelyezkedő két összetett lencsecsoportjának és szimmetrikus felépítésének köszönhetően hatékonyan csökkenti a lencsehibákat. A konstrukciót a mai napig használják, olyan objektívek alapulnak rajta, mint például a Canon és a Nikon f/1,8 fényerejű 50 mm-es alapobjektívjei.
A felső ábrán látható lencsékből és csoportokból most csak a körülbelül 85 mm gyújtótávolságú frontlencsét hagyjuk meg (középső ábra), ez lesz objektívünk egyetlen eleme. A rekeszszerkezet változatlan marad, ezzel az áthaladó fénymennyiség mellett a képminőséget is drasztikusan tudjuk változtatni. A lencse gyújtótávolságából és a rekesz legnagyobb átmérőjéből (kb. 19 mm) kiszámítható, hogy a kapott objektív kb. f/4,5 fényerejű lesz. A Helios-44-esből nagyon sok készült, így ha nem találunk környezetünkben egy alkalmas példányt, fotóbizományiban vagy aukciós oldalakon néhány ezer forintért beszerezhetjük, nem kár érte, ha szétbontjuk, átalakítjuk.
Figyelmeztetés
Az átalakítás után nem biztos, hogy vissza tudjuk állítani a kiindulási állapotot. Az objektívbe ugyan visszaszerelhetők az eltávolított lencsecsoportok, de speciális műszerezettség híján nem fogjuk tudni újrakalibrálni objektívünket, amely bár működőképes marad, lehet, hogy nem fogja eredeti képminőségét nyújtani. A házi körülmények közötti szerelés és a nem megfelelő szerszámok használata karcokat okozhat az objektív alkatrészein, és szerszámainkat is károsíthatja. Az átalakítást ezért mindenki csak saját felelősségére végezze el, az esetlegesen okozott károkért a Digitális Fotó Magazin nem tehető felelőssé.
Az átalakítás
A szereléshez némi kézügyességen kívül egy műszerész csavarhúzókészlet, csipesz, kisméreű csőrös fogó, esetleg olló szükséges. A lencsék tisztításához célszerű beszerezni egy mikroszálas törlőkendőt és egy kis tiszta alkoholt. Első lépésként az objektív elején található feliratos gyűrűt kell kicsavarnunk. A két egymással szemben elhelyezkedő furatba speciális szerszámot kellene illesztenünk, ennek híján egy hegyesebb végű csőrős fogóval, vagy végső esetben egy olló két hegyével csavarhatjuk azt ki (1. kép). Az objektív gyűrűinek kicsavarására használhatjuk még a tolómérő belső mérőpofáinak hegyét is, talán ez a legkényelmesebb helyettesítő eszköz. Azt javaslom azonban, hogy rendes tolómérőnket ne tegyük tönkre ilyen módon, inkább vásároljunk egy manapság már olcsón beszerezhető távol-keleti darabot, azt használjuk ilyen célra, nem lesz kár érte. Távolítsuk el a gyűrű alatt található burkolati elemet is a három csavar kicsavarásával, ügyeljünk rá, hogy ne vesszenek el a csavarok (2. kép). A frontlencse körül (belül) egy menetes gyűrűt találunk, következő lépésként ezt kell eltávolítanunk. Célszerszám híján illesszünk a gyűrű egyik vájatába csavarhúzót, és próbáljuk vele óvatosan nyitó irányba elforgatni azt. Ha szerencsénk van, a gyűrű megmozdul (3. kép). Ha nem, próbáljunk mindkét vájatba egy-egy csavarhúzót illeszteni, amelyeket középen összefogunk, és így elforgatni a gyűrűt, de vigyázzunk, hogy meg ne sértsük a lencsét. Megpróbálkozhatunk itt is a tolómérő használatával. Ha ezt a gyűrűt is eltávolítottuk, fordítsuk óvatosan a törlőkendő fölött fejjel lefelé az objektívet, ki kell esni belőle a frontlencsének, egy távtartógyűrűnek és egy összeragasztott lencsecsoportnak (4. kép). Az összeszerelés előtt az alkohol és a mikroszálas kendő segítségével tisztítsuk meg a frontlencsét, ehhez ne nyúljunk többet kézzel (5. kép). Helyezzük vissza a távtartót az objektív belsejébe (be kell csúsznia eredeti helyére), majd rakjuk vissza a frontlencsét. A ragasztott lencsecsoport kimarad. Csavarjuk vissza a frontlencse rögzítéséért felelős gyűrűt. Ha lötyög a lencse, szereljük újra szét, és helyezzünk valamilyen plusz távtartót a gyári távtartó alá. Példánkban egy kör alakúra hajlított gemkapocsra hárult ez a feladat (6. kép). Ha biztosan rögzítettük a lencsét, még ne szereljük össze jobban az objektív elejét! Következő lépésként távolítsuk el az objektív teljes hátsó lencsecsoportját (7. kép). Hátul a külső gyűrű kicsavarása után egyben emelhetjük ki az egész egységet, amely egy ragasztott csoportot és egy önálló lencsét tartalmaz. Erre sincs már szükségünk. A lényegi résszel készen is lennénk, de hátravan még a beállítás.
A teljes cikk itt olvasható!
facebook
instagram
hírlevél feliratkozás
