A mai fekete-fehér fotózásról

A fényképezés története a monokrómmal, vagyis a fekete-fehérrel kezdődött. Ma, a digitális világban a szí­nes fényképezés a természetes, mégis újra fénykorát éli a fekete-fehér, és nem csupán az iránta érzett nosztalgia miatt. A digitális képfeldolgozás eddig soha nem látott tónusformáló lehetőségeket kí­nál.

A fekete-fehérrel született meg az a módszer, amellyel rögzí­thetünk egy valós pillanatot, ezért még mindig hitelesebbnek érezzük ezeket a képeket a pillanat rögzí­tésére, a mondanivalónk mások számára is láthatóvá tételére. A monokróm nem csupán egy műfaj, hiszen tartalmazhatja mindazokat a képzőművészeti ágakat, amelyek a fotózásban is megtalálhatók. A mai fekete-fehér fényképezés nem egyszerűen a szí­nek elhagyását jelenti, hanem egy más megjelenési forma, hogy többet foglalkozzunk a kompozí­cióval, a fényekkel és árnyékokkal, a szí­nek helyett megjelenő tónusokkal, és nem utolsósorban a felületek, anyagok különböző struktúrájával, anyagszerűségével is. A fekete-fehér fotográfia ezzel egy különleges látásmódot, képi szemléletet kí­nál a fotósnak, amely egyszerűbben fogalmaz, a kép lényegi és esztétikai mondanivalójára összpontosí­tja a figyelmünket. Ezekkel a dolgokkal jó, ha tisztában vagyunk akkor is, ha szí­nesben fotózunk, mert akkor nem hagyjuk, hogy a harsogó szí­nek eltereljék a figyelmünket az emlí­tett dolgokról. Ha csak a szí­nek kedvéért fotózunk, akkor hajlamosak leszünk arra, hogy a mondanivalóval és a kompozí­cióval kevesebbet törődjünk. Fentiek értelmében tehát a fekete-fehér fényképpel kiemelhetjük a portrék, utcai felvételek, város- és épületfotók, épületbelsők, tájképek és részletek, vagy akár a csendéletek kompozí­cióját, esztétikai mondanivalóját.

.” href=”galeria.php?cid=302″>

Keresse a teljes cikket a Digitális Fotó Magazin január-februári számában!