10 dolog, amit hiányolunk a fényképezőgépekből

Google+ Pinterest LinkedIn Tumblr +

A gyártók gyakran túl konzervatí­van állnak a fejlesztésekhez, pedig lenne néhány funkció, amely jelentősen megkönnyí­tené a fotósok dolgát. Ezekből gyűjtöttünk össze néhányat.

.” href=”galeria.php?cid=188″>

Szerkesztőségünkben rengeteg fényképezőgép fordul meg, a tesztelés során rendszeresen felmerül, hogy milyen jó lenne még valamilyen funkció egy-egy kamerába. Vannak olyan kiűnő megoldások, amelyeket egy-egy gyártó ugyan alkalmaz, mások viszont nem. Vannak olyanok is, amelyek csak az utólagos képfeldolgozás során valósí­thatók meg, pedig maga a fényképezőgép is el tudná őket végezni. Ezekből szedtünk össze egy csokorra valót, remélve, hogy ötletet adunk a gyártóknak is. Ha önnek is vannak ötletei, amelyeket szí­vesen látna megvalósí­tva egy-egy fényképezőgépben, í­rja meg szerkesztőségünknek, a legjobbakat közzétesszük!

Adaptí­v érzékenység
Bár a szenzortechnológia rohamos fejlődése minden eddiginél nagyobb dinamikájú és alacsonyabb zajú képek készí­tését teszi lehetővé, a természetben előforduló hatalmas kontrasztokhoz gyakran még í­gy is kevés az egyetlen expozí­cióval rögzí­thető dinamika. A CMOS-érzékelők korában nem lenne megoldhatatlan, hogy minden egyes pixel különböző mértékű erősí­téssel, azaz különböző érzékenységgel működjön. A világos részeken í­gy pl. ISO 100-ra állí­tott pixelek, a sötétebbeken ISO 200 és 400 értékre hangoltak dolgoznának. Az élőképes kameráknál már az élőkép alapján kalkulálható lenne a megfelelő adaptí­v maszk, amelyet az adott expozí­ciónál alkalmazni kell. Ugyan több gyártó is rendelkezik különféle dinamikakiterjesztő módszerekkel, azok azonban a szenzorból már kiolvasott, még nyers felvétel manipulálásával érik el az eredményt, megkí­mélve minket az idegőrlő RAW-feldolgozástól és a nagy kontrasztok kézi kiegyengetésétől. Egy ilyen szenzor még a különösen nagy kontrasztú helyzetekben is szükségtelenné tenné a körülményes, többfelvételes HDR-technikát.

.” href=”galeria.php?cid=188″>

íšj expozí­ciós módok
A haladó amatőrök által használt négy klasszikus expozí­ciós mód (program, idő- és rekeszautomatika, illetve manuális) a filmes fotózás korában alakult ki, amikor az expozí­ciót az idő és a rekesz mellett meghatározó harmadik tényező, a film érzékenysége az egész tekercsen át adott volt. A korai digitális modellek magas zajszintjei is inkább fixen beállí­tott, alacsony értéken tartott érzékenységet követeltek meg. Ma azonban már egy középkategóriás cserélhető objektí­ves fényképezőgép is pl. ISO 100 és ISO 12 800 között jó minőségű képeket készí­t, és az érzékenység előlépett elsődleges expozí­ciós paraméterré. Bár minden gépen találunk automata ISO-állí­tást, sokszor azonban számtalan gombnyomás kell ahhoz, hogy a három expozí­ciós paraméterből kiválasszuk azt, amelyet kézben szeretnénk tartani, és azt, amelynek állí­tását inkább a gépre bí­znánk. íšjra kellene tehát gondolni az expozí­ciós módokat, hogy szabadon, egy-egy gombnyomással választhassuk meg a három paraméter automata vagy kézi beállí­tásának lehetőségét.

.” href=”galeria.php?cid=188″>

Keresse a teljes cikket a Digitális Fotó Magazin július-augusztusi számában!

Share.

About Author

Admin