Elhunyt Jankovszky György fotográfus

Jankovszky György mail art 1984.

Fekete tintával írnám ezeket a sorokat, ha még lenne fekete tinta, ha még töltőtollat használnék, de talán így is kiderül, barátomat gyászolom. Ha valaki tudott észrevétlenül éni, alkotni és meghalni, akkor az Jankovszky Gyuri volt (1943-2020). Avantgard fotográfus, régifényképezőgép-gyűjtő, régiségkereskedő, szakíró és még sok minden volt, de mindezt nem verte nagydobra, csak csinálta. Pedig szerette volna, ha elismerik, ha megveregetik (jogosan) a vállát, de valahogy ez sosem következett be. Mail art fotói 1981-1984 közöttről ismertek. Ha akkor nem a vasfüggöny mögött próbáltunk volna létezni, ma az akcióit dokumentáló fotók, az önmaga képeivel felbélyegzett és önmagának elküldött levelei, melyekkel fityiszt mutatott a postának, az állam egyik monopóliumának, körkérdései, melyeket egy fotója szétküldésével provokatív módon eljuttatott minden akkori jelentős személynek a magyar művészetelmélet körében, akkor ma ismert fotográfus lenne. Performansz jellegű kötözött portréi, önarcképei és utólag színezett, átrajzolt fotói is jelentősek. A 90-es évek elején saját elhatározásából, megcsömörülve az általa áttörhetetlennek érzékelt érdektelenség újabb és újabb stációitól, befejezte fotográfusi tevékenységét. Munkássága a magyar késő-avantgárd fotóművészet megkerülhetetlen állomása. És mint írtam, barátomat gyászolom. Nem jó ennyi halállal együttélni.

Kincses Károly fotómuzeológus