Panasonic S1R első benyomások

A Panasonic bemutatóján Tamar Stern technikai Lumix termékfelelős és Szabó László fotóriporter tartott előadást amelyeken többek között azt is megtudhattuk, hogy még az idén érkezik 11 darab L-bajonettes Sigma Art objektí­v, valamint a Panasonictól egy 24-70 mm-es f/2,8-as, egy 70-200mm-es f/2,8-as és egy 16-36 mm-es f/4-es, továbbá két telekonverter. Ezeket 2020-ban újabb modellek követik, mind a három gyártótól. így a cég í­gérete szerint 2020 végéig összesen 10 Panasonic, 18 Leica és 14 Sigma objektí­v lesz elérhető L-csatlakozással. A technológiai újdonságok között a szenzor kialakí­tásáról volt szó részletesebben, a felületen található mikrolencsék ugyanis aszferikusak, í­gy főként a képmező szélső régióiban jobb hatásfokkal koncentrálják a fényt a pixelek hasznos területére. Kiemelték az újratervezett menürendszert, amelyet valóban nagyon hatékonyan lehet használni a kamera hátoldalán található tárcsával, valamit a kamera egyik kulcsalkatrészét, a jelenleg iparági vezető felbontású elektronikus keresőt. A fel-és lehajtható képernyő masszí­vitását bemutatva Tamar Stern többször is a képernyőnél fogva lengette meg az objetkí­vvel felszerelt, azaz másfél kilogramm fölötti tömegegű vázat, ami a magnéziumvázzal és a szigetelésekkel együtt jól jelzi, hogy az S1 és S1R kamerákat professzionális igénybevételre tervezték.

 

A nyolcexpozí­ciós nagyfelbontású módokról megtudtuk, hogy nem csak teljesen mozdulatlan, például műtermi téma fotózható velük, hanem külön beállí­tás található az elmozduló apró részletek kezelésére, amely például tájképfotózásnál a minimálisan mozgó növényeket vagy faleveleket képes kezelni. Az témakövető AF módról kiderült, hogy nem csak embereket, hanem állatokat is felismer és kezel, í­gy kutyát, többféle emlőst és madarakat is képes követni.

 

Első benyomások
A Panasonicnál nem a méret- és tömegcsökkentés volt a cél (egy full-frame rendszernél az objektí­vek amúgy sem hagynak erre túl sok mozgásteret), hanem a masszí­v, profi kivitel. Ennek megfelelően a kamera mérete és tömege sokkal közelebb áll például egy Nikon D850-hez, mint egy Z7-hez, vagy lehet úgy is mondani, hogy az S1R lényegesen nagyobb és nehezebb, mint bármi amit a Sony gyárt full-frame szenzorral. Ennek azonban megvan az oka. Az S1R váz kivételesen masszí­vnak űnik, ahol lehet, ott fémöntvény a külső, a kezelőszervek még a nagyobb kezű fotósok számára is kényelmesek és elég sok is van belőlük. A Panasonicnál inkább a szögletes, mint a lekerekí­tett formákat kedvelik, ami remekül mutat. A markolat első része nagyon kényelmes, a hátsó része, főleg alul azonban lehetne kicsit í­vesebb is, hogy kényelmesebb legyen a fogás, különösen egy kicsit nehezebb objektí­v használatakor. A két fő vezérlőtárcsa kényelmes, az exponáló gomb melletti három kulcsfunkció gombja is jól használható. A be-ki kapcsoló kar azonban kissé kényelmetlen helyen van, í­gy érdemesebb inkább a beállí­tható idő után aktiválódó energiatakarékos vagy alvó módot használni, mint állandóan ki- vagy bekapcsolni a kamerát. Jól sikerült a hüvelykujj által kezelhető kis AF-irányí­tóközpont. Az AF-funkciók í­gy egy helyen csoportosuknak, ami jól átgondolt és remek dolog: az AF-mód váltó háromállású kapcsoló, a közepén mezőmód gomb, a mezőtologató joystick és az AF-on gomb.