Emberek és vallásuk

Az utazás során talán az emberek fotózása állí­tja a legnagyobb kihí­vás elő a fotóst, még nehezebb a helyzet, ha a vallási rituálékat is szeretné megörökí­teni. A szerző ismét Indiába kalauzolja az olvasókat, hasznos tanácsolat adva a nem csak az indiai, hanem a bárhol élő emberek és vallási eseményeik fotózásához.

íltalános, hogy a jó portré szó hallatán egy jól megvilágí­tott, általában mosolygó, fiatal és dinamikus arcról készült képet képzelünk el. Az ilyen ábrázolás azonban sokszor felszí­nes. A művészi emberábrázolásnak sokkal többről kell szólnia, mint a jó világí­tásról.
Minden embernek megvannak a saját, egyéni vonásai, saját szellemi világa, és kapcsolata a környezetével, azzal a világgal, amely őt folyamatosan alakí­tja. épp az olyan egzotikus országokban, mint India is, az emberi arcok rendkí­vül karakteresek és láthatóan nagyon is egyéniek, nemigen felcserélhetőek. Igényes fotósként arra kell törekednünk, hogy emberábrázolásainkban próbáljuk visszaadni az adott karaktert az ő egyéni vonásaival (amelyhez a ráncok, kisebb hibák is hozzá tartoznak), lenyomataival, tehát mindazzal, amit egy ember a környezete révén szerez. Ilyen portrékat távolról is készí­thetünk, de születhetnek ezek a képek az emberekkel történő bensőséges találkozások alkalmával is. Biztos, hogy egyszerűbb lefényképezni azokat, akiket ismerünk, mint azokat, akiket nem. íltalában egy idegen országban túl nagy a kí­sértés, hogy egyszerűen csak a gép elé tegyünk egy teleobjektí­vet, és lesifotóshoz illően fotózzunk. Ennél sokkal szerencsésebb, hogy ha idegeneket szeretnénk fotózni, odamegyünk hozzájuk, és szóba elegyedünk velük. Ha í­gy teszünk, és beszélgetünk egy kicsit a fotózás előtt, akkor nyugodtan megengedhetjük magunknak, hogy feltegyük a nem konvencionális és a személyes kérdéseket, hogy kialakuljon az adott személyről egy belső képünk. Itt is érvényes, hogy egy olyan országban, mint India, előny, ha van mellettünk valaki, aki beszéli az ország nyelvét. Egy ilyen beszélgetés után elő lehet venni a fényképezőgépet, ugyanis a legtöbb indiai, különösen, ha hindu, szí­vesen veszi, ha lefotózzák. Természetesen akkor a legkedvezőbb a helyzet, ha a tolmács szerepét betöltő segí­tőnk folytatja a beszélgetést, amí­g mi fotózunk, hogy mi magunk kizárólag a fényképezésre figyelhessünk.

.” href=”galeria.php?cid=326″>

Keresse a teljes cikket a Digitális Fotó Magazin március-áprilsi számában!