facebook
instagram
hírlevél feliratkozásA havonta mindig egy csütörtök esti beszélgetésen olyan magyar fotósokkal, fotó körüli emberekkel beszélget Kincses Károly egy órányit, akik életművükkel, tevékenységükkel meghatározták a huszadik század második felének fényképészetének egy szegmensét, a fotós közéletet, akik tegnap még reflektorfényben álltak, mára azonban valamelyest kikerültek a fénykörből.
 |
Kincses Károly beszélgetőtársai:
Urbán Tamás március 13. 18.00 óra
Azon kevesek közül való, akik már az elmúlt érában is megmutatták, megmutathatták a társadalom, a rendszer negatív oldalait is. így készíthetett fotósorozatot az angyalcsinálásról, azaz az abortuszról, az aszódi javítóintézetről, a kábítószeres fiatalokról, a börtönökről, a halálos balesetekről és a mentőkről, s mindenkiről, aki a társadalmi lét perifériájára kerültek. S mindezeket nagyon magas színvonalon, képileg is jól megcsinálva tette, tagadhatatlan pozitív indulattal. „Az élet sötétebbik oldalán élőkkel éppen olyan jó viszonyt sikerült kialakítanom, mint a hatóságokkal.”
Horváth Péter április 10. 18.00 óra
Az a klasszikus fajta fotóriporter, aki mindig fotóriportokban, sorozatokban, fotóesszékben gondolkodik, s mégis, egyre inkább lesz önálló útja a fotóeljárásokkal, montázstechnikával, számítógéppel átalakított fotó, melyben néhány motívum, formai és tartalmi elem újra és újra felbukkan. Tipikusan nagyvárosi fényképész, a végleges vagy időleges hontalanság, otthontalanság érdekli, a lakótelep, a város szakadtabb részei, az itt élő emberek, a kubai vendégmunkások jelentették témáinak hangsúlyosabb részeit. és mindenekelőtt önmaga. Nincs a magyar kortárs fotográfiában még alkotó, aki ennyiszer jelenne meg saját képein. Kérdés, persze, hogy ez ő maga-e vagy csak egy nagyon hasonlító maszk, ami mögé könnyedén el lehet bújni. Egy egész életre. Mert ki az, aki állítja: ismeri Horváth Pétert? Mosolygós, halk, udvarias és ugyanakkor meglehetősen önfejű, határozott. S az egészet átszínezi egy mindig jelenlevő ironikus felhang. Bírom a stílusát, s bár életének szinte minden momentumáról van több-kevesebb ismeretem, őt magát nem ismerem.
Gera Mihály május 8. 18.00 óra
A magyar fotográfia egyik meghatározó egyénisége csaknem három évtizede. 1972 óta jelennek meg főleg a kortárs magyar fotográfiával foglalkozó írásai. Mindenről és mindenkiről mindent tud, olyat is, amit nem kéne. De ezekről most sem fog beszélni.
Szalay Zoltán június 12. 18.00 óra
(Beszélgetőtársa Bán András)
Nem történt az utolsó fél évszázadban olyan a magyar sajtófotóban, amiben ne lett volna benne, akár fényképezésről, akár kiállítás szervezésről, akár lapkészítésről lett légyen szó. Tudása nagy, memóriája jó, bármiről lehet kérdezni.
Kanyó Ferenc szeptember 4. 18.00 óra
Pedagógus végzettségű, és akkor is az, ha fényképez. Mindig a fotós szakma perifériáján lépdelt, mindig volt egy lépése, amivel ki vagy belépett a nem könnyű foglalkozásba. Akit érdekel, mit jelentett ez a gyakorlatban, hallgassa meg őt, máig ható tanulságokkal szolgál.
A programon való részvétel ingyenes!
További információ itt!