tipa


A Digitális Fotó Magazin a
TIPA magyarországi tagja.
www.tipa.com

keresés

BEJELENTKEZÉS

Felhasználó név:
Jelszó:

Hirdetés

FACEBOOK


Régiből új - fotók restaurálása Photoshoppal

Létrehozva: 2014.04.03  13:33   
Szerző: Bajic Iván
mail
nyomtatás
betuméret növelés
betuméret csökkentés
Az idő vasfoga sajnos a fotókat sem kíméli. A Photoshoppal azonban megmenthetjük ezeket a féltve őrzött családi emlékeket. Még a kettészakadt, karcos, gyűrött és kifakult fényképeket is újjávarázsolhatjuk.


A rossz állapotban lévő, restaurálásra szoruló fotót először is digitalizálnunk kell. Tehát szkenneljük be, vagy fényképezzük le egy digitális kamerával. Fontos, hogy a kép teljesen ki legyen simítva, mert a gép csak így tudja minden részletét élesen és arányosan leképezni. Választhatjuk azt a lehetőséget is, hogy a leszakadt részeket összeillesztve, előbb az egész fotót ráragasztjuk egy kartonlapra, majd ezután tesszük a szkennerbe vagy a kamera elé. Ha nincs kedvünk ezzel bíbelődni, és a régi fotót sem szeretnénk összeragasztózni, akkor a darabokat külön-külön is digitalizálhatjuk, az összeillesztést pedig már a Photoshoppal végezhetjük el. Ez utóbbi esetben azzal kezdjük a szoftveres munkát, hogy megnyitjuk a fájlokat, majd a különálló, leszakadt részt kijelöljük. Ehhez a Mágneses lasszót használhatjuk (3. ábra). A Beállítások sávon 1 képpontot (pixelt) írjunk a Lágy perem (Feather) mezőbe. Ezután ezt a kijelölt darabkát a mozgató eszközzel húzzuk át a nagyobb képrészlet mellé, amelyikről leszakadt, és próbáljuk meg puzzle-szerűen hozzáilleszteni. Ha ehhez egy kicsit el is kell forgatnunk, akkor üssük le a Ctrl+T billentyűket, majd a megjelenő keret valamelyik sarokpontja felé közelítve az egérkurzorral, forgassuk megfelelő pozícióba a részletet (4. ábra). Amikor a helyére került, adjuk ki a Réteg/Rétegek összeolvasztása (Layer/Flatten Image) parancsot. Következő lépésként tüntessük el az összeillesztés vonalát. Ehhez a klónozót használjuk.

Miután felnagyítottuk a képet, vegyük elő ezt az eszközt az Eszköztárból. A Beállítások sávon az Ecset (Brush) feliratnál kattintva megnyílik egy paletta, itt határozhatjuk meg, hogy a klónozó milyen paraméterekkel rendelkezzen (5. ábra). Válasszunk egy lágy peremű, kisméretű változatot, amelyik épp akkora, hogy letakarhassuk vele a határvonalat. Az Alt billentyű lenyomása közben kattintsunk a vonal melletti hibátlan területre, majd miután így mintát vettünk, szép sorban fessük le az eltüntetendő részt (6. ábra). Sajnos e régi fényképünk másik hiányzó darabja teljesen elveszett, ezért ezt nem tudjuk a fent bemutatott módszerrel pótolni. Szerencsére a Photoshop ezt a problémát is megoldja, mégpedig ismét a Klónozó eszköz segítségével. Mivel egy homogén területről van szó a fotó jobb oldalán, ezt kitölthetjük a kép egy másik, hasonló textúrájú részletével. Az Alt billentyű lenyomása közben vegyünk mintát a klónozóval az anyuka és a kisgyerek közötti területről, majd fokozatosan pótoljuk ki a hiányzó részt. Ilyenkor úgy kell mozgatnunk az eszközt, mintha festenénk vele, a program pedig átmásolja - klónozza - a képrészleteket az egyik területről a másikra (7. ábra). Következő lépésként vágjuk körbe a fényképet, hogy megszabaduljunk a rojtos, szakadozott szélétől. Tehát az Eszköztárból elővett Vágó eszközzel húzzunk egy keretet a kép köré. A kereten lévő fogópontok mozgatásával könnyen beállíthatjuk, hogy milyen vastagságú csíkot vágjon le a program (8. ábra). Ezután következhet a fotó retusálása, vagyis a karcok, gyűrődések, foltok eltávolítása. Ez egy ilyen régi fénykép esetében elég hosszadalmas feladat, de ezeket a hibákat nem lehetséges automatikusan, egyetlen klikkeléssel eltüntetni. Ehhez a munkához a Javítóecsetet érdemes használni, amely szintén az Eszköztárban található. Ugyanúgy működik, mint a klónozó, tehát először a kiretusálandó karc vagy pötty mellé, az ép területre kell kattintanunk, miközben lenyomjuk az Alt billentyűt. Utána csak rá kell festenünk a képhibára, ami rögtön el is tűnik. Érdemes mindig a hiba méretéhez igazítani a Javítóecset vastagságát, mert így tudunk vele a leghatékonyabban dolgozni. A méretváltoztatást a Beállítások sávon végezhetjük el, az Átmérő (Diameter) csúszka segítségével, mely akkor jelenik meg, ha az Ecset (Brush) felirat mellé kattintunk (9. ábra).

Miután a leszakadt részeket pótoltuk, és kiretusáltuk a képhibákat, következhet a tónuskorrekció és a fotó színeinek javítása. Mivel a kép eredeti fakósárga színe nem túl szép, ezért először ezt tüntessük el a Shift+Ctrl+U billentyűk leütésével. A létrejött fekete-fehér kép tónusát a Szintek (Levels) funkció segítségével fogjuk korrigálni. Adjuk ki tehát a Kép/Korrekciók/Szintek (Image/Adjustments/Levels) parancsot. A megjelenő párbeszédablakban a bal szélen lévő fekete csúszkát húzzuk a hisztogram kezdetéhez, míg a jobb oldalon lévő fehér csúszkát a hisztogram görbéjének a végéhez. Tehát ahogyan az ábrán is látható, mindkét szélső csúszkát egy kicsit beljebb húztuk (10. ábra). Ennek köszönhetően a kép kellően kontrasztos lett. A biztonság kedvéért még kiadhatjuk a Kép/Automatikus kontraszt (Image/Auto Contrast) parancsot is, ami tovább javíthat a fotó kinézetén. Ha azt szeretnénk, hogy fekete-fehér fotónk az eredeti állapothoz hasonlóan egy diszkrét színárnyalattal rendelkezzen, akkor ezt a Fényképszűrő (Photo Filter) nevű funkcióval hozhatjuk létre a legegyszerűbben, mely a Kép/Korrekciók (Image/Adjustments) menüben található. A megjelenő párbeszédablakban lévő listából kiválaszthatjuk a kívánt színárnyalatot. Egy ilyen régi fényképhez talán a szépia illik a leginkább. Lejjebb egy csúszkával beállíthatjuk, hogy a színezés mennyire legyen intenzív, majd kattintsunk az OK-ra (11. ábra). A Photoshop segítségével arra is lehetőségünk van, hogy a képet több színnel színezzük ki, vagyis „valódi" színes fotót készítsünk belőle. Persze ezt már nem lehet restaurálásnak nevezni, hiszen az eredeti képnek sohasem voltak színei. Érdemes azonban kipróbálni ezt a trükköt is, hiszen igazán különlegessé varázsolhatjuk vele régi, megkopott fényképeinket. A kiszínezéshez az Ecset (Brush) eszközt használjuk, a festőszínt pedig az Eszköztár alján lévő négyzetek közül a felsőre kattintva állíthatjuk be (12. ábra). A munkafolyamat a következőképpen zajlik: először hozzunk létre egy új, üres réteget a Shift+Ctrl+N billentyűk leütésével. Nyissuk meg a Rétegek palettát (Ablak/Rétegek, [Window/Layers]), és ezen állítsuk Szín (Color) módba ezt az új réteget. A Szín nevű összhatásmódot a paletta felső részén található listán aktiválhatjuk. Ezután válasszuk ki az első festőszínt, például egy barna árnyalatot, amivel az anyuka haját fogjuk befesteni. Kezdjünk el fokozatosan festeni az ecsettel. Amelyik képrészlet fölött elhalad az eszköz, az színes lesz, de úgy, hogy megtartja az eredeti textúráját (13. ábra). Munka közben szükség lehet arra, hogy megváltoztassuk az ecset méretét. Ehhez kattintsunk a Beállítások sávon az Ecset (Brush) felirat mellé, a megjelenő palettáról pedig kiválaszthatjuk a szükséges méretű, illetve peremlágyságú ecsetet. Mielőtt átváltunk egy másik színre, hozzunk létre egy újabb réteget, tehát minden egyes képrészlet színét egy-egy önálló rétegen tároljuk. Ennek több haszna is van. Például, ha valamelyik képrészlet színével utólag nem vagyunk megelégedve, egyszerűen kidobhatjuk az ezt a színt tartalmazó réteget, vagyis a sávját a kuka ikonra húzzuk a palettán, és már el is tűnik. Ha csak javítani szeretnénk, azt is könnyebben megtehetjük, hiszen a Radír eszközzel kitörölhetjük a rosszul befestett részt, miközben a réteg alatti eredeti kép érintetlen marad. Ha pedig halványítani szeretnénk valamelyik színárnyalatot, akkor húzzuk a palettán található Áttetszőség (Opacity) csúszkát a kisebb számok irányába. (A Photoshop újabb verzióiban ennek a csúszkának Fedettség a neve.) (14. ábra) Így tehát szép sorjában kiszínezhetjük az összes képelemet, a hátteret, az emberek testrészeit, ruháját stb.

A legnehezebb talán az emberi bőr színének az eltalálása. Ebben segíthet, ha színmintát veszünk egy másik, színes fotóról. Nyissunk meg egy portrét, majd kattintsunk az Eszköztárban a festőszín beállítására szolgáló négyzetre. Ekkor megjelenik a színválasztó ablak, a kurzor pedig pipettává alakul. Ezzel klikkeljünk a megnyitott színes portrén az arcbőr egy átlagos tónusú területére (15. ábra). Az OK-ra kattintva rögzítettük a színmintát, így ezzel festhetjük be a fekete-fehér képen az arcokat, illetve a kezeket. Ha befejeztük a színezést, és meg vagyunk elégedve a végeredménnyel, egyesítsük a rétegeket a Réteg/Rétegek összeolvasztása (Layer/Flatten Image) paranccsal. Végül készítsünk egy ugyanolyan fehér szegélyt, mint amilyen az eredeti fotón is volt. Ehhez a Kép (Image) menüben található Rajzvászon mérete (Canvas Size) funkciót használhatjuk. A megnyíló párbeszédablak közepén látható a kép szélessége és magassága, ezeket a számokat írjuk át egy-egy centiméterrel nagyobbra (16. ábra). Alul a rajzvászonbővítés színét állítsuk fehérre (White). Miután az OK-ra kattintottunk, a kép körül megjelenik egy fél centis szegély. A restaurált fényképet most már csak ki kell nyomtatnunk egy jó minőségű fotópapírra.

Angol-magyar szótár:

Brush Tool - Ecset eszköz
Clone Stamp Tool - Klónozóbélyegző eszköz
Healing Brush Tool - Javítóecset eszköz
Image/Adjustments - Kép/Korrekciók
Levels - Szintek
Auto Contrast - Automatikus kontraszt
Photo Filter - Fényképszűrő
Layers - Rétegek
Flatten Image - Rétegek összeolvasztása
Opacity - Áttetszőség v. fedettség
Canvas Size - Rajzvászon mérete








Hozzászólások

Nincs hozzászólás