tipa


A Digitális Fotó Magazin a
TIPA magyarországi tagja.
www.tipa.com

keresés

BEJELENTKEZÉS

Felhasználó név:
Jelszó:

Hirdetés

FACEBOOK


Nagyítsunk otthon!

Létrehozva: 2015.08.28  06:00   
1
mail
nyomtatás
betuméret növelés
betuméret csökkentés
Néhány évtizeddel ezelőtt teljesen általánossá vált, hogy a fotóamatőrök otthon nagyították fekete-fehér fényképeiket. Ma már kevesen vállalkoznak erre, pedig érdemes kipróbálni ezt az érdekes és izgalmas folyamatot.
Az otthoni nagyítás eszköz-, anyag- és időigényes folyamat. Az eszközök szerencsére a használtcikk kereskedelemben olcsón beszerezhetők, anyagok, ha nem is túl olcsón, de kaphatók, így ha van egy kis időnk, vágjunk bele a kísérletezésbe! Ha nem szeretnénk használt eszközökkel dolgozni, mindent megkaphatunk újonnan is, persze a feltüntetett árak többszöröséért. A nagyításhoz mindenképp szükséges egy fekete-fehér negatív, amelyen képeink találhatók. Ezt előhívathatjuk egy laborban, de otthon is kidolgozhatjuk. (A film kiválasztásához és előhívásához adnak tanácsot további cikkeink.)

Az eszközök

Az első és legfontosabb egy nagyítógép. Ez sok padláson megtalálható, de a legegyszerűbb típusok egy bizományiban vagy a fotóbörzén is olcsón beszerezhetők. (1000 -10 000 Ft) Vásárlásnál figyeljünk oda, hogy jó legyen az izzó, legyen a gépen objektív és elé hajtható vörös szűrő, a forgatókarok működjenek, ne legyen sérült a bőr kihuzat. (1. kép) Nagyon fontos, hogy a filmtartó jó állapotban legyen, ha üveges kialakítású, épek legyenek benne az üvegek. Az első lépések megtehetők exponálóóra nélkül, de ha sokat nagyítunk, vásároljuk meg ezt is. (2000-5000 Ft.) Szerezzünk be egy sötétkamralámpát, amely enyhe piros, vagy inkább sárgászöld fényt ad. (1000-4000 Ft) Kell majd minimum két (de inkább három) tálca, (500-2000 Ft/db) amelyek illeszkednek a fotópapír méretéhez. (2. kép) Kezdésnek próbálkozzunk 13x18 centis papírokkal. Szükség lesz 2-3 papírcsipeszre a képek mozgatásához, (100-500 Ft/db) és egy hőmérőre (1000-2000 Ft/db). Készítsünk elő egy tíz literes vödröt és néhány törlőrongyot is.

Az anyagok
Vásároljunk 10x15 vagy 13x18 centiméteres fotópapírt. Mindenképp műanyag bevonatú (RC) papírt vegyünk, mert ennél sokkal egyszerűbb a szárítási folyamat, mint a régi baritált papíroknál. Kapható kemény (kontrasztos) normál és lágy gradációjú nyersanyag. Elsőként próbálkozzunk a normállal. Ma már főleg változtatható gradációjú (kontrasztú) papírokat használnak, amely attól függően változtatja keménységét, hogy milyen színű fénnyel világítjuk meg. Ilyenre egyelőre nincs szükségünk, ugyanis az egyszerű fekete-fehér nagyítógéppel nem tudjuk színezni a fényt. Ízlés szerint választhatunk fényes vagy félmatt felületű papírt. Kezdésnek vegyünk egy 25-50 darabos csomagot. (kb. 1500-4000 Ft.)
A fotópapír gyártója általában ajánl előhívó vegyszert is, ezen négyzetméterben van feltüntetve a kapacitása. Ez lehet folyadék (törzsoldat) vagy por formájában, de a doboz vagy a leírás részletesen eligazít a keverést vagy hígítást illetően. (kb. 1000-2000 Ft) Alapvetően bármilyen általános papírhívóval próbálkozhatunk, csak arra figyeljünk, hogy ne legyen lejárt a vegyszer. Kelleni fog egy adag fixáló is. Ez is lehet por vagy folyadék alakban, ebből tetszőleges márkájút vehetünk. (kb. 1000-2000 Ft)



Az előkészületek

A nagyításhoz mindenképp fénymentesen zárható folyóvízzel rendelkező helyiség kell. Általában a fürdőszobában rendezhetjük be laborunk. Nagyítógép a mosógépre, egy deszka a kádra, arra a tálcák és más kellékek. Az ablakoknál és az ajtónál szükség lehet egy-egy takaróra vagy fekete szigetelőszalagra a fénymentesítéshez. A villanykapcsolóra is ragasszunk egy kis darab szigetelőszalagot, nehogy véletlenül felkapcsoljuk munka közben. Nem árt ha a helyiséget belülről be tudjuk zárni. Próbáljuk ki a fénymentességet úgy, hogy néhány percet eltöltünk a teljesen besötétített helyiségben. Ha szemünk hozzászokott a sötéthez, lehet, hogy felfedezünk még néhány fénybeszűrődési pontot. Ezeket fekete kartonnal (fotokarton) és némi szigetelőszalaggal szüntethetjük meg. Próbáljuk ki a sötétkamralámpát és a nagyítógépet, hogy csak ott világítanak-e ahol kell. A nagyítógépből jó esetben csak az objektíven keresztül jöhet ki fény. A sötétkamralámpának egyenletes, de gyenge piros vagy sárgászöld fénnyel kell megvilágítani a munkaterületet, úgy, hogy biztonsággal tudjunk dolgozni, mindent megtaláljunk.
Keverjük be a hívót és fixírt a leírás szerint. Ügyeljünk a hígítási arányokra! A por alakú vegyszereknek tökéletesen fel kell oldódni, az oldatoknak üledékmentesnek kell lenni. Általában 20 °C hívási hőmérsékletet adnak meg, erre kell temperálni a vegyszert. Keverjünk a vödörben 20 fokos vizet, és ebbe állítsuk be a lezárt hívósüveget. Néhány óra alatt beáll a hőmérséklet a megfelelő értékre (itt +/- 1 fokos eltérés bőven megengedhető). A fixír hőmérséklete nem kritikus, de ne térjen el nagyon a hívóétól, ugyanis a papír nem nagyon szereti a hirtelen hőmérsékletváltozást.
Rendezzük be a munkaterületet! (3. kép) Rakjuk le a három tálcát egymás mellé. Az elsőbe kerül majd a hívó, a másodikba a stopfürdő, a harmadikba a fixír. Nem baj, ha ez a tálca kicsit nagyobb, mint a többi. Szükség lesz egy végső, tiszta vizes mosási fázisra is. A mosdót bedugaszolva biztosítható, hogy a csapból vékony sugárban folyó víz folyamatosan biztosítsa a vízcserélését. (A felesleg a túlfolyón távozik.) Ha ez nem megy, megteszi a kádba állított vödör is, amelybe időnként friss vizet engedünk. A stopfürdőt is megvásárolhatjuk gyári oldat formájában, de tömény ecetsav 2%-os oldata is tökéletesen megfelel. (A hígításnál vigyázzunk, ez nagyon agresszív, maró anyag.)

A nagy művelet
A további lépéseket gyakoroljuk be többször, hogy mire élesben dolgozunk, tisztában legyünk velük. Elsőként, ha üveges a nagyítógép filmtartója, tisztítsuk meg egy puha ecsettel vagy egy szemüvegtörlővel. A filmkockát tiszta, puha textildarabbal óvatosan töröljük át. Helyezzük a filmet emulzióval lefelé (úgy, hogy a fényesebb felülete legyen fölfelé) a negatívtartóba. (4. kép) Csukjuk össze, csúsztassuk a helyére. Kapcsoljuk fel a nagyítógép lámpáját. Az alapdeszkán akár életlenül is, de meg kell jelennie a vetített képnek. A harmonikánál található forgatógombbal állítsuk élesre a képet. A negatívtartóba épített csúsztatható maszklemezekkel takarjuk ki a felesleges részeket, pl. a film perforációját. Helyezzünk egy fotópapírunkkal azonos méretű fehér papírlapot az alapdeszkára. A nagyítógép magasságállító tárcsájával emeljük vagy csökkentsük a gép magasságát addig, amíg a kép teljesen kitölti a papírt. Végezzük el újra az élességállítást.
Az RC fotópapírok általában igen jól fekszenek síkban, így nem kell külön gondoskodni a leszorításról. Ha mégsem fekszik fel szépen az alapdeszkára, a hajlásával ellenkező irányban való óvatos hajlítgatással segíteni lehet a dolgon. (Ha régi papírunk van, ami nem fekszik síkban vagy fehér keretes nagyítást szeretnénk, be kell szerezni egy nagyítókeretet is, amely lefogja a nyersanyagot. 5. kép) A nagyítógép objektívjén, hasonlóan a felvételi objektívekhez állítható rekesznyílás található. Állítsuk ezt kezdésként 8-ra.
A fotópapírt úgy kell megvilágítani, hogy a hívóban kb. egy-másfél perc alatt fejlődjön rajta ki a megfelelő fedettségű kép. Ehhez végezzünk egy próbát. Fűzzünk egy negatívot a gépbe, amin többé kevésbé egyenletesen, mindenütt tónusos téma látható. Takarjuk le a papír negyedét egy kartonnal, és kapcsoljuk fel a nagyítógép lámpáját egy másodpercre. (6. kép) Óvatosan húzzuk egy negyeddel arrébb a kartont, úgy, hogy a fotópapír ne mozduljon el. Most ismét világítsunk egy másodpercet. Folytassuk így tovább. Így az egyes részek rendre 1-2-3 és 4 másodperces expozícióval készülnek. Helyezzük az egyik papírcsipesszel a fotópapírt a hívóba, és várjunk kb. másfél percet. Utána vegyük ki, helyezzük át 20-30 másodpercre a stopfürdőbe, majd 5 percre a fixírbe. Ha ez letelt, már nyugodtan villanyt gyújthatunk. (Figyeljünk, hogy ne hagyjunk elöl nyers fotópapírt!) A csíkok között jó eséllyel találunk egyet, amelyik éppen a megfelelő fedettségű. (7. kép) Ha mind túl sötét, próbáljunk 1-2 értéket nyitni a rekesznyíláson, vagy újabb másodpercekkel hosszabbítani az expozíciós időt. Ha túl világosak, járjunk el fordítva. Az így kikísérletezett expozíciós idővel dolgozhatunk a továbbiakban.
A munkamenet a következő: Hajtsuk a vörös szűrőt az objektív elé, helyezzük el a fotópapírt az alapdeszkán. Állítsuk be a kép méretét a gép emelésével vagy lejjebb eresztésével, és az élességet a kihuzat állításával. A kilógó részeket takarjuk el a negatívtartó maszkolólemezeivel. Ha minden rendben van, kapcsoljuk le a nagyítógép lámpáját, fordítsuk el az objektív elől a vörös szűrőt, majd a kikísérletezett expozíciós idővel exponáljunk. Ehhez a nagyítógép vezetékén található kapcsoló használható. (Egy hallhatóan kattogó óra segítségével könnyen számolhatjuk az egész másodperceket.) Ha sokat laborálunk, érdemes beruházni egy exponálóórába is, amely a beállított időre automatikusan felkapcsolja a nagyítógép lámpáját. (8. kép)
A leexponált papírt a csipesszel helyezzük a hívós tálba kb. másfél percre, majd rakjuk a stopfürdőbe, majd kb. 5 percre a fixálóba. Utána rakjuk a végső mosóba, ahol minimum 10-15 percig kell hagyni. Az sem baj, ha a munka végéig mindet otthagyjuk, és utána állunk neki szárítani.
Amíg egy kép hívódik, már beállíthatjuk a következőt, ahogy elkészült, máris exponálhatunk. A fixírben lehet egyszerre több papír is, csak figyeljünk arra, hogy mind a megfelelő időt töltse el ott, és hogy ne tapadjanak egymáshoz. (Ezért jó a nagyobb fixíres tálca.)
Ha egy filmkocka kicsit alul- vagy túlexponált, vagy esetleg technikailag ugyan jó, de mi sötétebbet vagy világosabbat akarunk, az expozíciós idő változtatásával korrigálhatunk rajta.
Figyeljünk, mert a használat során egyre csökken a hívó hatásfoka. Ha azt tapasztaljuk, hogy a képek nem hívódnak elő megfelelő mértékben (a feketék helyén szürkék lesznek) hosszabbítsuk a hívási időt.
Ha elkészítettük életünk első néhány nagyítását, az utolsó kép is átkerült a végső mosóba és elpakoltuk az elhasználatlan fotópapírokat, villanyt gyújthatunk. A mosóban úszkáló képeket egyenként vegyük ki, és töröljük le róluk a felesleges vizet. Ezt jobb híján tenyerünk élével tehetjük, de kapható papírkép-lehúzó eszköz is. Rakjuk a fotókat egyesével, a képpel fölfelé egy kiterített lepedőre száradni. RC papír esetén fél óra múlva már biztosan szárazak lesznek. Használhatunk hajszárítót is (óvatosan, távolabbról), ilyenkor néhány perc alatt száraz képeket kapunk.
Az itt leírtak csak az első lépések megtételéhez, és a varázslat kipróbálásához elegendők. Ha a kedves olvasó rákap a nagyításra, gyakorlatilag tetszőleges mennyiségű pénz költhető jobb nagyítógépre, minőségi, a munkát könnyítő eszközökre, nagy méretű, esetleg speciális felületű fotópapírokra, digitális exponálóórára, vízkeringetős mosótálcára. Ne keseredjünk el, ha első alkalommal csak néhány értékelhető képet sikerült készíteni. Egyenletesen produkálható, jó minőség eléréséhez meglehetősen sok gyakorlat szükséges. Ha komolyabban szeretnénk a dologgal foglalkozni, az antikváriumokban találunk jellemzően a 60-as években kiadott könyveket a témáról. Igaz a vegyszerek, papírok, eszközök fejlődtek azóta, de a trükkök és eljárások lényegében változatlanok maradtak.



Így működik a fotópapír

A fotópapírban apró ezüsthalogenid szemcsék találhatók. Ezekben a megvilágítás hatására láthatatlan változás megy végbe. A hívóban (amely lúgos kémhatású redukálószer) ezek a „fényt kapott" szemcsék fémezüstté redukálódnak, feketévé vállnak. Ahol kevesebb fény érte az anyagot a szürke különböző tónusai bukkannak elő, erős megvilágítás hatására jelentősebb a feketedés. Az enyhén savas kémhatású stopfürdő feladata, hogy a papírba ivódott hívót azonnal semlegesítse, így gyorsan megállítsa a hívódási folyamatot. Másik fontos funkciója, hogy kímélje a szintén savas kémhatású fixírt. (Ha a papírral sok lúgos hívót vinnénk át közvetlenül a savas fixírbe, az gyorsan kimerülne, elvesztené hatékonyságát.) A fixír feladata, hogy a maradék ezüsthalogenideket, amelyek nem vesznek részt a kép kialakításában, kioldja a papírból, megakadályozza a további vegyi folyamatokat. A végső mosó eltávolítja a fixírt is. Ez nagyon fontos lépés, ugyanis a papírban maradt fixír később barnulást, a kép fakóvá válását okozhatja. A mai RC papírokban az ezüsttel való spórolás miatt az erősen fedett (fekete) részeken színezékanyag alkotja a képet. A közepesen vagy gyengén fedett részeken továbbra is az ezüstszemcsékből alakul ki a kép.

Tippek, trükkök
• Minden vegyszerhez külön csipeszt használjunk. Kerüljük a vegyszerek keveredését!
• A hívás alatt enyhén mozgassuk a tálat, hogy egyenletes legyen a hívó hatása!
• Stopfürdő nélkül is lehet nagyítani, de így a fixír hamar kimerül.
• A vegyszerek, főként a tömény ecetsav ne kerüljenek érintkezésbe bőrünkkel.
• A vegyszereket mindig felcímkézett és dátummal ellátott üvegekben tároljuk, gyermekek által hozzá nem férhető helyen. A félig használt hívó fénymentes helyen néhány hónapig tárolható, a fixír jóval tovább is eláll. Ehhez színültig töltsük az üvegeket, mert a félig töltött palackokba ragadt levegő tönkreteszi a vegyszert. Kapható harmónikaszerűen összenyomható palack is, amelyben kevesebb vegyszer is légmentesen tárolható.
• Ha már mennek az alaplépések, és tudunk jó képet készíteni, ki lehet próbálni az otthon vagy ismerősnél talált régi fotópapírokat is. Ha szerencsénk van, akár jó nagyítások is készíthetők rájuk.
• Színes negatívról alaphelyzetben csak fakó, lágy nagyításokat tudunk készíteni. Használható képekhez kemény karakterű fotópapírt kell beszerezni.
• Csak akkor fogjunk nagy nagyítások készítéséhez vagy speciális vegyszerek használatához, ha már minden alaplépés rutinosan megy.
• Munka után jól szellőztessünk ki, a vegyszerszag kellemetlen, és biztos, hogy nem használ az egészségnek.
• Kísérletezzünk! A nagyítás alatt a vetített fénysugár egyes részeinek kezünkkel való időleges kitakarásával széles határok között módosítható a kép egyes részleteinek expozíciója.
• Készítsünk fotogramot! Rakjunk a fotópapírra üvegpoharakat, műanyagvonalzót, öngyújtót, bármilyen átlátszó, áttetsző vagy átlátszatlan tárgyat! Ne rakjunk filmet a nagyítógépbe, csak világítsuk meg vele a papírt. Az eredmény nagyon érdekes lesz!


Cimkék:

fekete-fehér dfm





Hozzászólások

cinege - 2015.12.26 18:04:25

Tisztelt Cikkíró! Nagyon tetszett a cikk és nagyon informatív is volt. Régóta tervezem, hogy kipróbálom édesapám régi nagyítógépét, de vegyszerem és papírom sajnos nincsen... A cikkben leírt vegyszereket és anyagokat hol lehet és érdemes beszerezni? Láttam pár receptet is, de nem tudom, hogy az alapanyagokat hozzá mennyire nehézkes beszerezni( Azúr vegyszerbolt? ). A segítséget előre is nagyon köszönöm!