tipa


A Digitális Fotó Magazin a
TIPA magyarországi tagja.
www.tipa.com

keresés

BEJELENTKEZÉS

Felhasználó név:
Jelszó:

Hirdetés

FACEBOOK


Minden amit tudni akartál a színekről 3.

Létrehozva: 2015.05.22  10:57   
mail
nyomtatás
betuméret növelés
betuméret csökkentés
Színekről szóló sorozatunk utolsó fejezetében azokkal a visszafogott, "színtelen" tónusokkal és színekkel foglalkozunk, amelyeket nem találunk meg a klasszikus színkörben.
Azokat a tónusokat soroljuk ide, amelyek semmiféle színérzetet nem hagynak hátra. Ilyen például a fekete, a fehér és a szürke. Ezekkel ellentétben a korábban megismert „színes" színek, a színtan elmélete szerint a spektrum színei, és mint ilyenek, maximális színtelítettséggel bírnak.

A fehér
A nyugati kultúrkörben a fehér színről rendszerint az öröm, a házasság, az ártatlanság, a tisztaság, a gyógyítás, a semlegesség, a végtelenség, az üresség és az isteni mivolt jut eszünkbe. Ezekkel ellentétben utalhat agresszióra is, gondoljunk csak a fehér izzásra, vagy Ahab kapitány harcára a fehér bálna, Moby Dick ellen. Az ázsiai kultúrkörben, egészen pontosan Kínában, a fehér az öregség, az ősz, a nyugat és az álnokság színe (lásd az öt elem tanát), míg tört, krémes árnyalatában a gyásszal és a szomorúsággal hozzák összefüggésbe.


Szimbolikáját tekintve a fehér a szerencse, a béke és Isten jelképe - elég csak a mitológiai egyszarvúakra, a békegalambokra, a fehér menyasszonyi ruhára vagy a fegyverszünetet, illetve békét hozó magadás fehér zászlójára gondolnunk. Az albínókat - akik voltaképpen a természet szeszélyének szülöttei - számtalan népcsoport isteni küldöttként tiszteli és védelmezi. Az isteni hatalom mellett a fehér szín az evilági hatalommal (például a Fehér Ház Washingtonban), illetve a tudománnyal (orvosok) is kapcsolatba hozható. A fehér tónus nehezen megfogható, nem egyértelmű és agresszívan hat. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor ártatlanságot tükröz, és jótékony hatással van az intellektusra. A fehér környezetet sterilnek, hidegnek és személytelennek érezzük, ami kellemetlen érzéseket vált ki az emberből. Az ártatlan „fehér" egynémely esetben csábító is lehet - gondoljunk csak Lolitára vagy Évára.

Keresd színkompozícióval foglalkozó sorozatunkat a Digitális Fotó Magazin 2015-ös számaiban:
2015/1: Mit üzennek a színek?
2015/2: Színkontrasztok
2015/3: Színharmóniák
2015/4: Telítetlen színek (még nem jelent meg)
A sorozat tömören, közérthetően, jól használhatóan foglalja össze a színkompozíció alapjait. Minden részben házi feladat, a legjobb beküldött képek megjelennek a magazinban!
A fekete
Megközelítéstől függően megoszlanak a vélemények arról, hogy a fekete szín-e egyáltalán. A fizika szemszögéből nézve a kérdést, a fekete tónus akkor áll elő, ha a fény egyetlen, az emberi szem által felfogható hullámhossza sem látható. Mivel a szín egy érzékekkel felfogható benyomás, ezért ebből a szempontból színnek tekinthetjük a feketét, mivel egy bizonyos fénymennyiség hiányára utal. Ilyen esetben akkor érzünk valamit feketének, amikor már egyetlen sötétebb árnyalatot sem tudunk elképzelni. A nyugati világ kultúrájában a fekete a gyász, az ördög, a fenyegetés, a gonoszság, a tiltott dolgok, a sötétség, a pesszimizmus, a szerencsétlenség, az elfojtás, az üresség, a pusztulás, de ugyanakkor az egyéniség, az önállóság, a korszellem, a komolyság és a hatalom szimbóluma is. Mint társadalmi és politikai szín, a fekete egyrészt a régi katolikus papi csuhák, másfelől viszont az anarchizmus, a gonosz istenségek és az okkultizmus színe is. A második világháború előtt és alatt Olaszországban a fekete, fasiszta felhangot kapott (lásd: feketeingesek), Németországban pedig a könyörtelenségük miatt rettegett SS egyenruhájának színeként „sötétült el" még inkább. Napjainkban a fekete a flegma, a hűvös és magabiztos megjelenés szimbóluma (lásd a Mátrix című filmtrilógia egyes öltözeteit), és a fiatalabb generáció különféle szubkultúráiban (például gótikus, autonomista, vagy pedig a legújabb irányzat, az emo) is nagy jelentőséggel bír. A fekete erotikus tónusú is egyben: a szexualitással összefüggő asszociációkat indíthat el képzeletünkben; nem véletlen, hogy a fehér után a második leggyakoribb fehérneműszín. A csábítás mellett az ördög, az okkultizmus és - nomen est omen - a fekete mágia is fekete.


Fekete környezetben az ember elmerengővé válik, hangulata romlani kezd, és korlátozva érzi magát. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor egyre inkább emelkedni kezd a vérnyomása, és erőt vesz rajta a félelem. A fekete terek sokkal kisebbnek hatnak a fehér tereknél, míg a fehér ládák sokkal könnyebbeknek tűnnek, mint a feketék. (Ez utóbbit egyébként egy amerikai cég saját dolgozóival le is tesztelte.) A fekete egyszerre vonzó és taszító, viszont felettébb kreatív is. Noha ez a tónus meglehetősen hétköznapi, mégis képes arra, hogy megkülönböztesse az embert másoktól. Hiszen a feketének mindig szezonja van, nem véletlenül a divattervezők kedvenc színe. Ráadásul egy „kis fekete" ruha egyetlen ruhásszekrényből sem hiányozhat...

Az arany
Az arany (óegyiptomi nyelven: nub) már az ókori Egyiptomban is igen keresett volt, éppen ezért ahogy a spanyoloknak El Dorado, a németeknek a Rajna, úgy nekik Núbia volt az aranytartalékuk. Ugyanakkor az aranyat nem csupán pénznemként alkalmazták, díszítőelemként is megjelenik minden eposzban. Egészen az antikvitástól kezdődően felhasználtak aranyszíneket, különösképpen királyi vagy isteni eredetű iratok és képek kiemelésére, vagy pedig értéktelen anyagokból készült tárgyak értékének emelésére.
Mint szimbólum, az arany gyakorta jelent egyet a szerencsével, az ideálissal, az állandósággal, a pompával, a szilárdsággal, a dicsőséggel, és utalhat csúcsteljesítményekre, pénzre, gazdagságra, hatalomra vagy éppen felidézheti az isteni szférát is. Negatív felhangjait tekintve pedig a kevélység, az elvakultság, a felesleg vagy a pazarlás színe.

Az ezüst
A matt szürkéhez képest az ezüst egyfajta nemesebb, hideg szín, ami ugyanúgy szimbolizálja a kereket, mint a szögleteset. A sebesség, a pörgős életvitel, valamint a praktikum és a funkcionalitás színe is. Érzelmileg inkább pozitív töltetű, mivel tiszta és világos tónus, valamint szoros összefüggésben van a szellemi munkával. Néha hideg és távolságtartó árnyalatként tekintenek rá, olykor viszont elegánsabb, eredetibb és kevésbé konvencionális, mint az arany. Az ezüst a hold színe is, ami ennek a fémszínnek némi misztikusságot kölcsönöz.

A réz
A réz az érzelmi melegség, a siker és az életöröm színe. Ha melegebb tónusokkal kombináljuk, a színek harmóniája jó közérzetet teremt. A rezet mint színt, ugyanakkor már alig alkalmazzák.

A sorozat első részében: A sokoldalú sárga, a csábító piros, az unalmas kék, és a zöld, ami egyensúly színe.

A sorozat második részében: Az elragadó rózsaszín, a titokzatos ibolya, a narancssárga, amit senki sem szeret, az ellenszenves barna és türkiz, a hideg elegancia.

Keresd színkompozícióval foglalkozó sorozatunkat a Digitális Fotó Magazin 2015-ös számaiban!

 


Cimkék:

színek





Hozzászólások

Nincs hozzászólás