Rózsaszín, az elragadó
A romantika, a gyengédség, a fiatalság, az ártatlan szerelem, a tavasz, a naivitás, az optimizmus és az egészség színe. Ugyanakkor a rózsaszín lehet nyálas, szirupos és giccses is. A „kényelmes" rózsaszín megnyugtat, érzékennyé tesz, biztonságérzetet ad, illetve melegséget és közelséget sugároz. Azok az emberek, akik a rózsaszínt szeretik, kedvesnek és gyengédnek érzik magukat, és leginkább biztonságra, törődésre vágynak. Az ilyen emberekről általános vélekedés, hogy kissé hajlanak a giccses dolgok felé. Ezzel ellentétben a pink színárnyalatot kedvelők laza egyéniségek, és nyitottak mindenféle új divatirányzatra. A rózsaszín úgy viszonyul a pinkhez, mint a Barbie baba Paris Hiltonhoz.
![]() |
A titokzatos ibolyaszín
Az enyhe lilától egészen a sötétebb bíbor árnyalatig terjedő ibolyaszín érzelmi skálája legalább olyan széles, mint különféle lehetséges tónusai. Így ehhez a színhez társítják az egészséges érvényesülési képességet, a kizárólagos pozitív gondolkodásmódot, az introvertált személyiséget, illetve a művészi kreativitást. Gyógyító erővel bíró, spirituális árnyalat, ám ugyanakkor az egoista, önző, antiszociális, egyénieskedő, depresszív, félénk; kisebbségi komplexusokkal, álmatlansággal és valamilyen függőséggel küzdő emberek színeként is számon tartják. Tónusától függően közelinek vagy hűvösen távolságtartónak, nyugtalanítónak vagy vonzónak, izgatónak vagy felzaklatónak érezzük. Valamiféle misztikusság, mágia is körüllengi. A fény és az árnyék, illetőleg az élet és a halál közötti átmenet szimbóluma. S végül, de nem utolsósorban: az ibolyaszín a vágy, a ledérség és a homoszexualitás színe is.
A XVIII. század közepéig a bíbor volt az egyik legdrágább színezőanyag. Éppen ezért csakis a nemesség és az egyházi méltóságok tagjai engedhették meg maguknak az ilyen árnyalatú ruhadarabokat. 1865-ban William Henry Perkin véletlenül, kinin készítése közben állította elő az első mesterséges festéket (mályva), amelyet nevéről Perkin-lilának kereszteltek el. Ez a színezőanyag forradalmasította a divatvilágot, mivel gyakorlatilag tetszés szerint elő lehetett állítani, és így a divatot már nem a rendelkezésre álló anyag, hanem a vevők ízlése és kívánalmai szabhatták meg. Ám a véletlen találmány még ennél is többel gazdagította az emberiséget. Az orvostudományban ugyanis sejtfestéshez alkalmazták, hogy nagyobb hatékonysággal legyenek képesek analizálni a mikroszkóp alá helyezett szövetmintákat. Ez tette lehetővé Robert Kochnak, hogy felfedezze - többek között - a tuberkolózis baktériumot. Ám nem csupán a diagnosztikában van szerepe, mivel a lilás jódot fertőtlenítőszerként is alkalmazzák. Az ibolyaszín a mai napig fontos része a DNS-festésre használt színezőanyagnak.
Miközben az ibolyaszín a társadalomban sokáig kissé vénkisasszonyosnak számított (túl öreg a rózsaszínhez, ám a reményt még nem adta fel, hogy férjet találjon...), manapság már az extravagancia és a divatosság jelképe. Az ibolyaszín garantáltan mindenkinek feltűnik! A katolikus egyházban a lila a püspökök színe, továbbá a liturgikus szertartások sorában az advent és a böjti időszak jelképe. Az elmélkedés, a bűnbánat és a megtérés szimbóluma. Az evangélistáknál ez a szín az egész egyházra jellemző, és általában elmondható, hogy az ibolyaszín megfeleltethető a teológiával. A lila és a bíbor valamely végességet is rejt magában. A friss rózsaszín helyett inkább a minden fényt elnyelő szín irányába orientálódik. Ez talán az egyik oka annak, hogy miért viszonyul sok ember ellentmondásosan, illetőleg közönyösen ehhez a színhez. Ráadásul ez a tónus két, egymással szöges ellentétben lévő érzelmi komponenst egyesít magában: az aktív, előrehaladó, szenvedélyes vöröst (a Yang, azaz a felemelő elemet), illetve a passzív, visszafogott, hideg kéket (a Yin, azaz a leszálló elemet.) A vörös és a kék szín keveredéséből keletkező ibolyaszín tehát se meleg, se hideg. Ezen két szín határánál találkozik a föld az éggel, a szenvedély a szellemmel, az izgalom és a nyugalom. Talán ezért ruházzák fel a lilát a rejtélyes, titokzatos, misztikus, mágikus és erotikus vonzerővel. A gazdaság területén a lila színt a Milka birtokolja. Mindenki ismeri a lila tehenet, amely a történelem egyik legsikeresebb reklámfogása.
Narancssárga: amit senki sem szeret
A barnát leszámítva a narancssárga az a színárnyalat, amely nem örvend túl nagy népszerűségnek. Nem azért, mintha ellenszenves lenne, pusztán kevésbé szeretjük. Narancssárga környezetben izgatottnak érezzük magunkat. Felszabadítja a szellemet, növeli az étvágyat, és száműzi a melankolikus és depresszív gondolatokat, érzelmeket. Anélkül ösztönöz, hogy mélyen felizgatna. Melegséget áraszt, megnyugtat, és felszabadítja a szellemi gátakat. Segíti a kreativitást, új ötletekre inspirál. Csakhogy a narancssárga egyúttal a dölyfös és destruktív magatartás színe is. Türelmetlen, átgondolatlan, élvhajhász, nem képes alkalmazkodni. Magányos, mert csak önmagát szereti; magatartása érdektelen, gyenge, félénk, rossz az étvágya, felszínes. Ezekkel ellentétben viszont megértő is, árad belőle az életkedv, az erotika; feltűnést kelt, avagy éppen vészjeleket ad.
Történelmileg szemlélve, a narancssárgának a XIX. század végéig nemigen tulajdonítottak jelentőséget. Pusztán a sárga vagy a piros szín piszkos származékának tekintették. A modern művészeti irányzatok megjelentével viszont már helyet követelt magának a társadalomban és természetesen a művészetben is. A narancssárga többek között a műanyagkorszak meghatározó színévé vált, egészen addig, amíg a színezékek erősen mérgező adalékanyagai ennek véget nem vetettek. Ám a narancssárga továbbra is az olcsóság, a divatosság színe, de már nem a modern művészeté. Hivalkodó, extrovertált és rikító. Persze nem csupán negatív tulajdonságok köthetőek a narancssárga színhez: az élvezet, a közvetlenség, a szórakozás és az energia is narancssárga. Mint veszélyre figyelmeztető szín, megóv a túlzott magabiztosságtól és könnyelműségtől, akár lámpa, akár láthatósági mellény formájában. A kevert színek között a legvilágosabb - éppen ezért ez a tónus hívja fel magára leginkább a figyelmet.
A buddhizmus tanai szerint a narancssárga a megvilágosodás színe. A megvilágosodás szimbóluma gyakran az aranyhal - mely állat köztudottan szintén narancssárgás színben pompázik. A narancs a Krisna-tudatú hívők színe is, de más indiai istenségeket is rendszeresen ábrázolnak ilyen színű bőrrel. A hinduista és a buddhista szerzetesek ruhája szintén narancssárga, miként ezekben a vallásokban ez az ég, a bátorság és az áldozatvállalás színe is.
A vallási szféráktól a politika világába térve szintén megtalálhatjuk a narancssárgát - gondoljunk csak Hollandia nemzeti színére. Az „oranje" (narancs) szó a holland királyi házra, az orániaiakra vezethető vissza. A narancssárga a protestánsok színe a „katolikus zöld" elleni harcban. Írország nemzeti színei (zöld-fehér-narancs) pontosan ezt szimbolizálják - a fehér a vallási irányzatok közötti megbékélést hivatott jelképezni. Korunk külhoni politikájában többek között az ukrán Viktor Juscsenkóhoz köthető „narancssárga forradalmat" említhetjük. Osztrák oldalon, a Szövetség Ausztria Jövőjéért (BZÖ) párt narancssárgája inkább a szín negatív tulajdonságait hangsúlyozza.
Az ellenszenves barna
A színek népszerűségi rangsorának utolsó helyén a barna kullog. Ezt a színt utasítjuk el a leggyakrabban. Egy felmérés kérdésére válaszolva, a megkérdezett nők mindössze két százaléka, míg a férfiaknak alig egy százaléka felelte azt, hogy a kedvenc színe a barna. Ez az adat különösen megdöbbentő annak fényében, hogy mind a női divatot, mind a lakberendezés szakterületét évek óta a meleg földszínek határozzák meg. A barna, mint a természet egyik alapszíne, egyben a növekedés és a termékenység árnyalata is - így ősidőktől fogva nőies színnek számít. A barna, illetve a lebarnult bőr korszaktól függően erotikus; vagy éppen az egészség, illetve az anyagi jólét szimbóluma.
![]() |
Türkiz, a hideg elegancia
Zöld és kék additív keverésével állítható elő a türkiz szín, amelynek neve az ismert féldrágakő sajátos árnyalatából származik. Minden szín közül ez a leghidegebb. A türkiztulajdonságok a következők: fölényesség, sebezhetőség, betegségekre való hajlamosság. Élcelődő, árad belőle a maró gúny; mások kárára viccelő, szenvtelen. Hajlamos arra, hogy a társadalom kirekesztettjévé váljon, gyakorta kellemetlen viselkedése miatt. Kineveti, lenézi a butaságot, inkább fölényeskedésre hajlamos. Intelligenciája ellenére ritkán cselekszik az „okos enged - szamár szenved" közmondás szellemében. Pozitív tulajdonságai közé tartozik a kifinomult szóbeli kommunikációs képesség. Szarkasztikus, ironikus; ha kell kiszámítható, és kínosan pontos. Akaratos, hajthatatlan, álmodozó, könnyen teremt kapcsolatokat, kedveli az önkifejezés bármilyen formáját (tehát például jó színész), továbbá szeret mindig különösen fontos szerepben tetszelegni.
![]() |
Hamarosan:
A sorozat harmadik részében: A fehér, a fekete, az arany, az ezüst és a réz.
Keresd színkompozícióval foglalkozó sorozatunkat a Digitális Fotó Magazin 2015-ös számaiban!
Hozzászólások