Legendás kamerák: Linhof Technika

Google+ Pinterest LinkedIn Tumblr +

A nagy képformátumú Linhof Technika gépcsalád tagjai a profik gépei voltak az elmúlt század második felében. Kiváló tulajdonságaik miatt igényes munkák elvégzésére még ma is sokan használják őket. Olyan minőségű kamerákkal állunk szemben, melyek méltán kerültek a legendás gépek szí­npadára. Cikkünk a gépcsaládot és konstrukciós elveit mutatja be röviden.

A Linhof céget 1887-ben alapí­totta Valentin Linhof műszerész, Münchenben. Kezdetben központi zárakat készí­tett és hozott forgalomba. 1892-ben szabadalmat kapott egy objektí­vbe épí­thető zárra, melynek alapján később a hí­res Compur cég sziromlevél-lamellás központi zárai készültek. Linhof első kameráját 1889-ben mutatta be. A 9×12 cm lemezes gép később 6×9-es tekercsfilmeket is tudott fogadni. érdekessége volt, hogy a kép (film) sí­kja elforgathatóra készült, és a vázelemek sárgaréz helyett az akkoriban újszerű alumí­niumból készültek. Linhof mester filozófiája és üzletpolitikája a tömeggyártással szemben a minőségre helyezte a hangsúlyt. Ezt a filozófiát a cég a mai napig megtartotta.

Az alapí­tó 1929-es halála után 1933-ban Nikolaus Karpf fiatal gépészmérnök került a céghez, aki 1934-35-ben alkotta meg az első Linhof Technikát. A gép neve a német „Technische Kamera” (műszaki kamera) szavakból ered. A ma is használatos Linhofok felépí­tése az 1946-ban bemutatott Linhof Technika III gép konstrukciós alapjain nyugszanak. Mi volt e koncepció lényege?
A ma is használatos fényképezőgépek döntő többségét, legyen analóg vagy digitális, kompakt vagy tükörreflexes, a klasszikus optikai geometria elvei szerint épí­tik fel, azaz az objektí­v és a kép sí­kja az optikai tengelyre merőleges, és arra szimmetrikus elrendezésű. A perspektivikus torzí­tás akkor lesz elvileg nulla, ha a tárgy sí­kja szintén merőleges, és szimmetrikus az optikai tengelyre. Fontos megjegyezni, hogy e gondolatmenetben az objektí­v hibáiból adódó egyéb torzí­tásokkal itt most nem foglalkozunk. Fókuszáláskor a tárgysí­k pontjait állí­tjuk a képsí­kban élesre az objektí­v tengelyirányú eltolásával. A tárgysí­któl távolabbi pontok egyre életlenebbek, de egy bizonyos távolságon belül szemünk korlátai miatt még élesnek látszanak, ezt nevezzük mélységélességnek. Fényképezéskor a valósághű leképzéshez szükséges ideális felvételi állapot ritkán fordul elő. Mindennapos tapasztalat, hogy a szoba vagy az épület falainak párhuzamos vonalai a képen össze- vagy széttartanak, a képelemek torzí­tottak. életlenek olyan képrészek, melyeket élesnek szerettünk volna látni stb. E felvételi anomáliák különösen a professzionális igényű műszaki, reklám-, épület- stb. fényképezésnél lehetnek rendkí­vül zavarók. A jelenséget a tárgy és a fényképezőgép az optikailag ideális felvételi elrendezésétől való eltérése okozza.

Az í­gy keletkezett hibákat radikálisan csökkenteni akkor lehet, ha több dimenzióban változtatni tudjuk az optikai leképzés fentebb emlí­tett merőlegességi és tengelyszimmetriai paramétereit. Ezt ismerte fel Nikolaus Karpf, amikor megalkotta a Technikát, majd 1946-ban annak gyerekbetegségektől mentes változatát, a Linhof Technika III-at, a 4×5 inches sí­kfilmre dolgozó kamerát.

Miben volt ez a gép más a klasszikus felépí­tésű társainál? A hagyományos gépeknél csak az objektí­v vagy a lencsetagok tengelyirányú mozgatása lehetséges. Ezzel állí­tjuk be az élességet. A Linhof Technika gépeken ezzel szemben finoman futó tárcsákkal, skálákkal, precí­z rögzí­tőelemekkel és csuklókkal változtatni tudjuk nemcsak az objektí­v-képsí­k tengelyirányú távolságát, hanem az objektí­v tengelytől való függőleges vagy ví­zszintes eltolását. Ezenkí­vül döntésre is lehetőségünk van, ami az objektí­v és a képsí­k optikai tengelyhez viszonyí­tott szögének változtatását jelenti. A gépben a képet a fókuszáláshoz és a képkivágáshoz a film helyére illesztett mattüvegen nézhetjük, mí­g a beállí­tó elemekkel az exponálás előtt korrigálni tudjuk a perspektivikus torzí­tásokat, élességi anomáliákat. A gép dobozszerű, alumí­niumötvözetből készült merev vázba épült, mely az alapobjektí­vvel együtt összecsukható kivitelű, lehetővé téve a hordozhatóságot. A több dimenzióban állí­tható objektí­vtartó és mozgató mechanikát egy kihajtható, merev alaplemezre szerelték, kimagasló precizitással a pontos és megismételhető beállí­tások végett. Az objektí­v a filmkamrához harmonikakihuzattal csatlakozott, a zár- és a rekeszszerkezetet az objektí­vbe épí­tették. A fogadható filmek fajtái (120 roll és sí­k) és méretei szerint több gépváltozatot hoztak forgalomba.

A Linhof Technikához többek közt a német Schneider cég készí­tett kiűnő minőségű, alacsony torzí­tású objektí­veket, pl. a Super Angulon 5,6/47 alap- és később több, cserélhető nagylátószögű és teleobjektí­vet. A mattüveges beállí­tó keresőn kí­vül távmérős, multifókuszú optikai, ill. egyszerű drótkeretkeresőket is forgalomba hoztak. A gép ezekkel állvány nélkül kézben tartva is jól használható volt. A legsikeresebb modelljük az 1976-ban bemutatott Technika IV 4×5 volt, ma ennek utódváltozatait, a Linhof Master Technika classic és 3000 tí­pusú modelleket gyártják. Ezek a gépek már digitális hátfalakat is tudnak fogadni.

A manuálisan kezelhető Linhof Technika gépeket elsősorban profik használták. A precí­zen beállí­tható kamerák nemcsak a fotóstúdiók kedvelt munkaeszközei lettek, de könnyű hordozhatóságuk révén sokan használták őket szabadban igényes épület- és tájfényképezésre, reklám- és portréfotózásra. Az egyik rollfilmes változatot (Press 70) fotóriporteri feladatokhoz fejlesztették.

Az 1960-as évek elején a Linhof útjára bocsátott egy kizárólag állványon használható kameracsaládot is. A gép elemeit optikai pad elvű vezetéksí­nrendszerre épí­tették, mely az optikai tengellyel párhuzamosan nagy kiterjedésű mozgásteret biztosí­tott a precí­z és különleges beállí­tásokhoz. A konstrukció nagyobb méreű sí­kfilmek használatát is lehetővé tette. Ezek a gépek voltak a Linhof Kardan-modellek, köztük az 1960-as években legendássá vált Kardan Color 45s és Kardan B tí­pusok. Ezek utódait még ma is gyártják Linhof Technikardan S 45 és Kardan E neveken.

A legendás Linhof Technika fontos eszköze lett a professzionális fényképezésnek. Felmerül a kérdés, hogy korunkban, amikor a digitális technika sok tekintetben már meghaladta a filmes rendszerek adta lehetőségeket, van-e jövője a Linhof különleges fotótechnikai megoldásainak. A válasz feltétlenül az, hogy igen. A többdimenziós optikai beállí­tásokra a digitális hátfalak esetén is szükség van, miután az optikai leképzés a hibáival együtt ma is azonos elveken nyugszik. Lényegi különbség az optikai kép méreteiben, felbontásában, a képérzékelés és rögzí­tés módjaiban van. A digitális képfeldolgozás lehetőségei természetesen tovább növelik a fotósok mozgásterét. A nagy múltú müncheni cég ezt felismerte, egyik új modelljük, a Linhof M 679cs digitális kamerarendszer már ezek szellemében készült. A gép a modern stúdiófényképezés egyik jeles céleszközévé vált.

Linhof Master Technika 3000 főbb műszaki adatai
Géptí­pus: Alapdeszkás műszaki fényképezőgép
Magazinok: 4×5″ sí­kfilm, 120-as roll film, polaroid és digitális hátfalak
Váz: Fém, harmonikakihuzat, multidimenziós optikai beállí­thatóság, összecsukható
Objektí­vcsatlakozás: Cserélhető objektí­vek 35-400 mm-ig
Kereső: Hátsó állí­tható mattüveg, MF optikai és távmérő, 100%-os képlefedés
Zár: Objektí­vekbe épí­tett Copal központi zárak, T, B, 1-1/125 sec
Vaku: Külső, vakukábel és papucsos csatlakozó
Egyéb: Max. kihuzat: 430 mm, használat: kézi markolattal vagy állványon
Méret és tömeg: Gép összecsukva: 180x180x110 mm, tömeg: 2550 g, objektí­v nélkül

További legendás kamerák a Digitális Fotó Magazin korábbi számaiban:
Asahi Pentax K1000 – 2009 november 120. oldal
Canon AE-1 – 2009 júl.-aug. 110. oldal
Leica M3 – 2009 május 120. oldal
Mamiya 645 1000s – 2009 június 116. oldal
Nikon F4 – 2009 március 118. oldal
Nikon FM2n – 2009 október 120. oldal
Olympus Trip 35 – 2009 április 120. oldal
Pentacon six TL – 2009 december 128. oldal
Sinar – 2010 május 120. oldal
Werra 3 – 2009 szeptember 114. oldal

Share.

About Author

Admin

Comments are closed.