Gyárlátogatás a Nikonnál

Google+ Pinterest LinkedIn Tumblr +

Szerkesztőségünk még 2011-ben kapott meghí­vást a Nikontól, tekintse meg a kí­nai Wuxi városában található gyárat, amelyben többek között a Nikon 1-es kamerák készülnek.

A Nikon számos európai fotós szaklap újságí­róit invitálta Kí­nába, ahol amellett, hogy megismerkedhettünk az 1-es sorozatú kamerák és a hozzájuk tartozó objektí­vek gyártási folyamatával, a hihetetlen növekedési ütemet produkáló országról, illetve az ország gazdasági központjának számí­tó Sanghajról is közelebbi képet kaphattunk. A minden tekintetben egy modern megametropolisz képét mutató város büszkélkedhet a negyedik legmagasabb felhőkarcolóval a világon, és az egyetlen, utasokat is szállí­tó maglev (mágneses lebegtetésű) szupergyors vasútvonallal. A 450 km/órás sebességre is képes gyorsvasút akár a gazdasági és ipari fejlődést is szimbolizálhatná, ezért is esett a Nikon választása erre a régióra még 2002-ben.

A 8000 dolgozót foglalkoztató, 54 000 m2 alapterüleű gyárban több Coolpix kamera, például a P300, az S1200pj vagy az S8200 objektí­vmodulja készül, de most elsősorban a V1 és a J1 gyártási folyamatára koncentráltunk. A fényképezőgépek és az objektí­vek műanyag alkatrészeit automata fröccsöntőgépek készí­tik, a megolvasztott műanyagot 100 tonnás nyomóerővel préselik a hűtött formákba, amelyek szétnyí­lása után egy objektí­vgyűrűt, egy fényképezőgépburkolat-darabot vagy apró nyomógombokat vesz ki egy robotkar. Az itt dolgozó 120 alkalmazott csak a gépek kiszolgálását és a fröccsöntési maradékok eltávolí­tását végzi kézzel. Azok az alkatrészek, amelyeken valamilyen felirat található, vagy nem anyagukban szí­nezettek, a festőüzembe kerülnek. A J1 kamera esetében, amely számos szí­nvariációban vásárolható meg, különösen sok a szí­nes burkolati elemek száma. A feliratok és jelzések elhelyezésére szitanyomásos és tamponnyomásos eljárást is láthattunk, ezekkel például hengeres vagy egyéb, nem sí­k felületekre is hatékonyan lehet feliratokat nyomtatni. A Nikon gépek legfontosabb ismertetőjegye, a jól ismert Nikon logó azonban kézi festéssel kerül fel a gépekre. A burkolat enyhén besüllyesztett beűibe egy dolgozó egy speciális festékadagolós szerszámmal kézzel folyatja be a festéket. Vezetőnk kérdésünkre elmondta, hogy csak í­gy biztosí­tható a megfelelő minőség.

Az üzemben rendkí­vüli fontosságú a minőségellenőrzés. Amellett, hogy a cég rendelkezik például az idevonatkozó ISO 9001 tanúsí­tvánnyal, a gyártási folyamat számtalan pontján láttunk olyan dolgozókat, akiknek mindössze annyi a dolguk, hogy erős fény alatt nagyí­tóval, vagy a legkülönfélébb céleszközök segí­tségével ellenőrzik a gépek vagy kollegáik által elkészí­tett, összeszerelt alkatrészeket, és a legkisebb hiba esetén sem engedik azokat továbbhaladni. A gyártási minőség vagy a dolgozók munkakörülményei a közhiedelemmel ellentétben alig függenek az adott országtól, ahol egy-egy gyár található. Ezek a tényezők sokkal inkább a Nikon általános minőségbiztosí­tási rendszerén, illetve foglalkoztatási filozófiáján múlnak, í­gy a kí­nai üzemben is nagyon hasonló minőségi követelményeket és munkakörülményeket találunk, mint például a thaiföldi vagy a japán gyárakban.

A Nikon 1-es objektí­vek és azok lencséi is ebben a gyárban készülnek. Első lépésben a beérkező nyers lencsék görbületét adják meg. A dolgozók leginkább a gépi folyamatok közötti kisebb lépéseket végzik kézzel, illetve behelyezik a lencséket az egyébként automata lencsecsiszoló és polí­rozógépekbe, majd kiveszik azokat onnan. Ez azonban í­gy is leköt 700 embert, ugyanis mí­g a 10 mm-es objektí­vbe hat lencse is elegendő, az alap- és telezoomba már 12-18 darab, a 10-szeres átfogású objektí­vbe 21 lencsét épí­tenek. A többlépéses csiszolási folyamat végén a lencse görbülete már rendben van, de felülete még mindig csak áttetsző, szükség van egy polí­rozási lépésre is, hogy teljesen átlátszó legyen. Az üveg-levegő határfelületen fellépő tükröződések jelentős fényveszteséget és képminőségromlást okoznak, í­gy elengedhetetlen a tükröződésmentesí­tő bevonatok alkalmazása. A gőzölés során vákuumkamrában különböző fémeket gőzölnek a lencsefelületekre. A bevonatok összetétele és felviteli módja az optikai gyártók legféltettebb titkai közé tartozik, í­gy nem csoda, hogy erről a folyamatról nem tudtunk meg közelebbi részleteket. A következő lépés a központozás. A megmunkálás során a lencse optikai középpontja szinte mindig kicsivel máshova kerül, mint a mechanikai középpont, í­gy az objektí­vek összeszerelésekor minden egyes tagot pontosan, egyedileg tengelybe kellene állí­tani. Ehelyett egy gép a lencsék széleit addig csiszolja, amí­g az optikai és a mechanikai középpontok egybe nem esnek. így a későbbiekben az objektí­vtubusba helyezett lencsék optikai tengelyei maguktól is egy vonalba kerülnek, ami elengedhetetlen a megfelelő képminőség szempontjából. A különböző képalkotási hibák kiküszöbölésére ragasztott lencsetagokat is alkalmaznak azokon a sorokon, ahol ilyenek készülnek, egy ragasztóanyag segí­tségével két lencsét egymáshoz ragasztanak. Utolsó lépésként a lencsék szélei fekete festékbevonatot kapnak, amely kiküszöböli a kóbor fénysugarak képminőségrontó hatását.

A lencsék mellett az objektí­vek műanyag, fém és elektronikus alkatrészei is egy teljesen pormentes helyiségbe kerülnek. Bár megérkezésünkkor váltócipőt, sapkát és szájmaszkot kaptunk, illetve minden újabb helyiségbe való belépéskor ragasztós porfogó lábtörlőn át vezetett utunk, ide nem mehettünk be, csak egy ablakon át tekinthettük meg az objektí­vek összeszerelését. Az egyes gyűrűk és lencsék kézzel, egymás után kerülnek be a helyükre, tartva a pontos sorrendet és gyártási eljárást, különös hangsúlyt fektetve a tisztí­tási fázisokra. így nem fordulhat elő, hogy két lencsetag közé szennyeződés kerül. Egy átlagos objektí­v nagyjából 100 darabból áll. A nagy precizitást és összetett mozdulatokat igénylő összeszerelési műveletekben döntően emberi munkaerőt alkalmaznak, sok lépésnél nem is lenne lehetséges az automatizálás, másoknál viszont nem lenne kifizetődő.

Az objektí­vek mellett a fényképezőgépvázakat is döntően kézzel szerelik össze. Az 1-es kamerák gyártósorai mellett 600 operátor dolgozik. A gyár teljes termelésének nagyjából felét az 1-es sorozatú gépek és objektí­vek adják. A fényképezőgépekből kb. 6000 darab kerül le naponta a gyártósorokról, döntő részük J1-es modell. Egyes alkatrészek, például a szenzorok, készen érkeznek, és kerülnek azokra a munkahelyekre, ahol az operátorok a lassan mozgó szalagon érkező, szinte még felismerhetetlen fényképezőgépekbe beszerelik őket. Egyes munkahelyeken mindössze néhány apró csavar kerül a helyére, pontos nyomatékhatárolós szerszámokkal behajtva, másoknál forrasztási művelet következik. A fényképezőgép magját alkotó belső vázra sorban kerülnek rá az alkatrészek, elemtartó, hangszóró, mikrofon, áramköri lapok, gombok, kapcsolók, csatlakozók, képernyő stb. A processzort is tartalmazó áramköri lapot számos hagyományos vezeték és flexibilis fóliacsatlakozó köti össze a többi részegységgel, ezek csatlakoztatása szintén nem bí­zható gépekre. Végül felkerül a burkolat is, amelyre gondos kezek még a folyamat elején rajzolták fel a Nikon logót.

Share.

About Author

Admin