tipa


A Digitális Fotó Magazin a
TIPA magyarországi tagja.
www.tipa.com

keresés

BEJELENTKEZÉS

Felhasználó név:
Jelszó:

Hirdetés

FACEBOOK


Emberek és vallásuk

Létrehozva: 2015.02.24  09:09   
mail
nyomtatás
betuméret növelés
betuméret csökkentés
Az utazás során talán az emberek fotózása állítja a legnagyobb kihívás elő a fotóst, még nehezebb a helyzet, ha a vallási rituálékat is szeretné megörökíteni. A szerző ismét Indiába kalauzolja az olvasókat, hasznos tanácsolat adva a nem csak az indiai, hanem a bárhol élő emberek és vallási eseményeik fotózásához.
Általános, hogy a jó portré szó hallatán egy jól megvilágított, általában mosolygó, fiatal és dinamikus arcról készült képet képzelünk el. Az ilyen ábrázolás azonban sokszor felszínes. A művészi emberábrázolásnak sokkal többről kell szólnia, mint a jó világításról.
Minden embernek megvannak a saját, egyéni vonásai, saját szellemi világa, és kapcsolata a környezetével, azzal a világgal, amely őt folyamatosan alakítja. Épp az olyan egzotikus országokban, mint India is, az emberi arcok rendkívül karakteresek és láthatóan nagyon is egyéniek, nemigen felcserélhetőek. Igényes fotósként arra kell törekednünk, hogy emberábrázolásainkban próbáljuk visszaadni az adott karaktert az ő egyéni vonásaival (amelyhez a ráncok, kisebb hibák is hozzá tartoznak), lenyomataival, tehát mindazzal, amit egy ember a környezete révén szerez. Ilyen portrékat távolról is készíthetünk, de születhetnek ezek a képek az emberekkel történő bensőséges találkozások alkalmával is. Biztos, hogy egyszerűbb lefényképezni azokat, akiket ismerünk, mint azokat, akiket nem. Általában egy idegen országban túl nagy a kísértés, hogy egyszerűen csak a gép elé tegyünk egy teleobjektívet, és lesifotóshoz illően fotózzunk. Ennél sokkal szerencsésebb, hogy ha idegeneket szeretnénk fotózni, odamegyünk hozzájuk, és szóba elegyedünk velük. Ha így teszünk, és beszélgetünk egy kicsit a fotózás előtt, akkor nyugodtan megengedhetjük magunknak, hogy feltegyük a nem konvencionális és a személyes kérdéseket, hogy kialakuljon az adott személyről egy belső képünk. Itt is érvényes, hogy egy olyan országban, mint India, előny, ha van mellettünk valaki, aki beszéli az ország nyelvét. Egy ilyen beszélgetés után elő lehet venni a fényképezőgépet, ugyanis a legtöbb indiai, különösen, ha hindu, szívesen veszi, ha lefotózzák. Természetesen akkor a legkedvezőbb a helyzet, ha a tolmács szerepét betöltő segítőnk folytatja a beszélgetést, amíg mi fotózunk, hogy mi magunk kizárólag a fényképezésre figyelhessünk.


Keresse a teljes cikket a Digitális Fotó Magazin március-áprilsi számában!

Cimkék:

dfm kompozíció





Hozzászólások

Nincs hozzászólás