Digitális hátfalak a gyakorlatban

Google+ Pinterest LinkedIn Tumblr +

Cikkünkben profi fotográfusok segí­tségével áttekintjük hogy milyen módon használhatók a digitális hátfalak a régebbi filmes fényképezőgépvázakkal.

Fogadni mernék, ha mai aktí­v fotográfusoknak feltennék a kérdést, ki az a Sassoon, és kicsoda Sasson, az elsőt, a brit sztárfodrászt szinte mindenki ismerné, de alig tudná valaki, ki a másik pasas, és mi lehet ez az elfuserált szerkezet, amelyet olyan büszkén mutogat. Pedig ez a fotótechnika egyik legnagyobb huszadik századi újí­tása. Az 1975-ös fotón a feltaláló, Steve Sasson kezében a világ első digitális fényképezőgépét látjuk. Csak hogy tudjuk, honnan indultunk; a kamera súlya 3,6 kg volt, és 0,01 (!!!) megapixeles fekete-fehér képet tudott rögzí­teni. Azóta a digitális technika átformálta a fényképezést, de nem lett igazuk a károgóknak, hogy ez a találmány tönkreteszi a fényképezést. Az ezüstalapú fotográfia köszöni, jól van, tán egészségesebb, mint valaha. A két rendszer párhuzamosan létezik, sok területen egymást kiegészí­tve és inspirálva. A digitális képalkotó eszközök gyors fejlődése ma is tart, majdnem olyan ütemben, ahogy a rendszer fontos szegmensét adó számí­tástechnika is fejlődik.

A világ első digitális hátfala egy Nikon-NASA F4-es volt, de az sohasem került kereskedelmi forgalomba. A Discovery fedélzetén használták az űrhajósok 1991-ben. Teljesí­tménye az akkor fantasztikusnak számí­tó 1024×1024 képpont volt, a jelet egy 15×15 milliméteres monokrom CCD-szenzorról kapta. Valahogy úgy kell elképzelni, hogy levették a hátlapot, ahol eddig a film volt, és a helyére szerelték a szenzort, meg persze egy csomó elektronikus szerkentyűt, ami az érzékelő működéséhez szükséges volt. Ebből ormótlan, nehezen kezelhető gép lett, de akkoriban ez volt a számí­tástechnika csúcsa. A rendszer óriási előnye, hogy a kép azonnal látható, és elektronikus úton továbbí­tható, hamar nyilvánvalóvá vált, de akadt tennivaló is bőséggel. A további fejlesztéseknek három fő irányuk volt. Legyenek ezek a gépek gyorsabbak, javuljon a képminőség, és legyen könnyen kezelhető a rendszer. A negyedik szempont, hogy mindezt elérhető áron produkálják, szinte szóba se került. Az első digitális fényképezőgépek mind filmes kamerák átalakí­tásával születtek. A sajtó igényelte a bevált tükörreflexes kamerarendszerekhez kapcsolható technikát, mert í­gy használhatók voltak a régi objektí­vek, ráadásul gyorsabban és olcsóbban tudtak dolgozni. A digitális gépek hamarosan megjelentek a fotóriporterek kezében. Ez lett a manapság DSLR-nek nevezett kategória.

Keresse a teljes cikket a Digitális Fotó Magazin január-februári számában!

Share.

About Author

Admin