tipa


A Digitális Fotó Magazin a
TIPA magyarországi tagja.
www.tipa.com

keresés

BEJELENTKEZÉS

Felhasználó név:
Jelszó:

Hirdetés

FACEBOOK


Digitális hátfalak a gyakorlatban

Létrehozva: 2014.12.24  00:05   
mail
nyomtatás
betuméret növelés
betuméret csökkentés
Cikkünkben profi fotográfusok segítségével áttekintjük hogy milyen módon használhatók a digitális hátfalak a régebbi filmes fényképezőgépvázakkal.
Fogadni mernék, ha mai aktív fotográfusoknak feltennék a kérdést, ki az a Sassoon, és kicsoda Sasson, az elsőt, a brit sztárfodrászt szinte mindenki ismerné, de alig tudná valaki, ki a másik pasas, és mi lehet ez az elfuserált szerkezet, amelyet olyan büszkén mutogat. Pedig ez a fotótechnika egyik legnagyobb huszadik századi újítása. Az 1975-ös fotón a feltaláló, Steve Sasson kezében a világ első digitális fényképezőgépét látjuk. Csak hogy tudjuk, honnan indultunk; a kamera súlya 3,6 kg volt, és 0,01 (!!!) megapixeles fekete-fehér képet tudott rögzíteni. Azóta a digitális technika átformálta a fényképezést, de nem lett igazuk a károgóknak, hogy ez a találmány tönkreteszi a fényképezést. Az ezüstalapú fotográfia köszöni, jól van, tán egészségesebb, mint valaha. A két rendszer párhuzamosan létezik, sok területen egymást kiegészítve és inspirálva. A digitális képalkotó eszközök gyors fejlődése ma is tart, majdnem olyan ütemben, ahogy a rendszer fontos szegmensét adó számítástechnika is fejlődik.


A világ első digitális hátfala egy Nikon-NASA F4-es volt, de az sohasem került kereskedelmi forgalomba. A Discovery fedélzetén használták az űrhajósok 1991-ben. Teljesítménye az akkor fantasztikusnak számító 1024x1024 képpont volt, a jelet egy 15x15 milliméteres monokrom CCD-szenzorról kapta. Valahogy úgy kell elképzelni, hogy levették a hátlapot, ahol eddig a film volt, és a helyére szerelték a szenzort, meg persze egy csomó elektronikus szerkentyűt, ami az érzékelő működéséhez szükséges volt. Ebből ormótlan, nehezen kezelhető gép lett, de akkoriban ez volt a számítástechnika csúcsa. A rendszer óriási előnye, hogy a kép azonnal látható, és elektronikus úton továbbítható, hamar nyilvánvalóvá vált, de akadt tennivaló is bőséggel. A további fejlesztéseknek három fő irányuk volt. Legyenek ezek a gépek gyorsabbak, javuljon a képminőség, és legyen könnyen kezelhető a rendszer. A negyedik szempont, hogy mindezt elérhető áron produkálják, szinte szóba se került. Az első digitális fényképezőgépek mind filmes kamerák átalakításával születtek. A sajtó igényelte a bevált tükörreflexes kamerarendszerekhez kapcsolható technikát, mert így használhatók voltak a régi objektívek, ráadásul gyorsabban és olcsóbban tudtak dolgozni. A digitális gépek hamarosan megjelentek a fotóriporterek kezében. Ez lett a manapság DSLR-nek nevezett kategória.

Keresse a teljes cikket a Digitális Fotó Magazin január-februári számában!







Hozzászólások

Nincs hozzászólás