Csináld magad! – Régi fényképezőgépből infrakamera

Google+ Pinterest LinkedIn Tumblr +

Ha egy olcsó kompakt fényképezőgép meghibásodik, sok esetben már nem éri meg rákölteni, de előfordul, hogy valamennyire még í­gy is használható marad. Előfordul, hogy régi, jól működő gépünk sem kell már senkinek. Alakí­tsuk át infrakamerává!

Az olcsó kompakt fényképezőgépek nagyjából vásárlásukkor kerülnek annyiba, mint amennyiért tetszőleges hibájukat egy szakszerviz kijaví­tja. Ha lejárt a jótállás, a legtöbb esetben a javí­tás árából egy új, modernebb modell vásárolható, pedig lehet, hogy csak egy apró hibáról van szó. Sok esetben úgy hibásodik meg a fényképezőgép, hogy valamennyire még használható vagy házilagosan javí­tható marad, de eredeti funkcióját már nem képes ellátni. Ilyenkor a szemétbe dobása helyett készí­tsük elő a szerszámainkat, és csináljunk a gépünkkel valami érdekeset! Persze egy jól működő fényképezőgéppel is elvégezhető az átalakí­tás, de vegyük számba, hogy ha valamit elrontunk, akkor már tényleg dobhatjuk a szemétbe (azaz az informatikai hulladékot gyűjtő konténerbe) egykori kameránkat.

Cikkünkben egy olyan fényképezőgép átalakí­tását mutatjuk be, amelynek képén egyszer csak hibás pixelsorok jelentek meg. Napi használatra í­gy már nem alkalmas, de egy Photoshop-trükk segí­tségével képeiből jól használható, bár feleakkora felbontású fotók nyerhetők, í­gy szinte kí­nálta magát egy kis átalakí­tásra. A művelet végére infravörös fényképezőgép lett belőle. Keretes í­rásunkban további tippeket adunk, hogy a különböző hibák esetén milyen irányú átalakí­tásokkal érdemes próbálkozni.

FigyelmeztetésCsak akkor álljon neki otthon fényképezőgépe szétszerelésének, ha úgy érzi, hogy nem kár érte. Előfordulhat, hogy a legnagyobb körültekintés ellenére a szerelés során a fényképezőgép végzetesen meghibásodik. Ilyen esetben sem a fényképezőgép gyártója, sem a Digitális Fotó Magazin nem tehető felelőssé a károkért. A fényképezőgépekbe épí­tett vaku nagy feszültséggel működik, ami áramütést okozhat. Ez akkor is megtörténhet, ha az elemeket már eltávolí­totta. Soha ne érintse meg a vaku fémből lévő alkatrészeit, vezetékeit, különös tekintettel az energiát tároló kondenzátorra és annak kivezetéseire. Ha nem biztos a dolgában, keressen inkább egy műszerész szakembert, aki segí­tségére lesz a szereléskor.

Az infravörös képkészí­tésHa fényképezőgépünk képes valamilyen kép készí­tésére, akkor egy lehetséges átalakí­tási irány az infravörös kamerává való átépí­tés. A fényképezőgépek képérzékelői alapvetően a közeli infravörös hullámhossztartományra is érzékenyek, de mivel mi a fotókon normális esetben csak a fény látható hullámhossztartományára vagyunk kí­váncsiak, a szenzor elé helyezett aluláteresztő szűrővel kirekesztik az infrasugarakat. Ha ezt a szűrőt eltávolí­tjuk, érdekes képhatásokat kaphatunk. Persze ehhez szükség lesz egy másik szűrőre is, amely pont a látható sugarakat rekeszti ki, í­gy végeredményben csak a közeli infravörös tartomány jut a szenzorra.
Az ábrán jól látható, hogy maga a szenzor akár 1000 nm-es hullámhosszig is érzékeny lehet az infravörös tartományra (folytonos vonal), csak a most eltávolí­tandó szűrő (szaggatott vonal) rekeszti ezt ki a képalkotásból. Egy általános infravörös felvételi szűrő nagyjából 750 nm-től kezdve enged át (pontozott vonal). Ez utóbbit az objektí­v elé kell majd helyeznünk. Ha nem akarunk elsőre igen drága speciális infravörös filtert vásárolni, megteszi egy nagyon erős vörös szűrő is, amelyhez fotóbörzén vagy bizományiban akár pár száz forintért is hozzájuthatunk. Ez persze átenged valamennyit a látható fényből is, nem ad olyan jó eredményt, mint az infraszűrő, de elegendő ahhoz, hogy kipróbáljuk a fotográfiának ezt a különleges ágát, és olyan fényképeket készí­tsünk, amelyeket rendes felszerelésünkkel aligha készí­thetnénk el.

Az aluláteresztő szűrő eltávolí­tása
Első lépésként vegyük ki az elemeket és a memóriakártyát, keressük meg és csavarjuk ki a burkolat csavarjait (1. kép). A burkolat általában két vagy három részletben eltávolí­tható, de gyakran előfordul, hogy csak az egyik fél eltávolí­tása után férünk hozzá a másik fél csavarjaihoz. A képernyőt érdemes azonnal eltávolí­tani, nehogy megsértsük a szerelés során (2. kép). A képernyő szalagkábelének csatlakozója általában vagy a szorí­tóelem felhajtásával vagy kétoldalt való kihúzásával nyitható, utána már kihúzható belőle a szalagkábel. A gépben általában több ilyen csatlakozót is találunk, nyissuk fel őket óvatosan, hogy az egyes részegységeket elválaszthassuk egymástól. A fényképezőgép objektí­vje és maga a képszenzor a legtöbb esetben közös egységbe van épí­tve, amely egyben távolí­tható el. Keressük meg azokat a csavarokat, amelyek ezt az egységet tartják, és csavarjuk ki mind (3. kép). Előfordulhat, hogy az egység eltávolí­tásához előbb mást, például a vakut is ki kell szerelni, itt vigyázzunk az áramütés veszélyére. Lehetséges, hogy forrasztópákát is használni kell egyes vezetékek, csatlakozások szétbontásához. Ilyenkor í­rjuk fel, mit honnan forrasztottunk le, vagy fényképezzük le az eredeti állapotot. íltalában a szenzor és az objektí­vszerkezet is egy hajlékony szalagkábellel csatlakozik a fényképezőgép többi részéhez, ha ezt (ezeket) is kioldottuk, kiemelhetjük a szenzor-objektí­v egységet. A szenzor és a hozzá tartozó áramköri fólia általában három csavar kicsavarása után távolí­tható el az objektí­v hátuljáról (4. kép). Innentől kezdve ügyeljünk a szennyeződésekre, ujjlenyomatokra, ugyanis a szenzorra vagy az objektí­v belsejébe kerülő kosz a későbbiekben jelentősen megkeserí­theti az életünket (5. kép). Az aluláteresztő szűrő legtöbbször a szenzor felületére van ragasztva egy vékony ragasztógyűrűvel, de előfordulhat, hogy az objektí­vegység hátuljában találunk rá. Ezt egy csipesszel távolí­tsuk el, ügyelve arra, nehogy megsértsük a szenzor vagy a lencsék felületét (6. kép). Ha van, használjunk műanyag csipeszt. A szűrő vastagsága bele van kalkulálva a fényképezőgép optikai rendszerébe, í­gy a tökéletes eredmény érdekében egy ugyanolyan vastag optikai üveglappal kellene azt helyettesí­tenünk, de ettől most nyugodtan eltekinthetünk. Most már csak fordí­tott sorrendben össze kell rakni fényképezőgépünket. íœgyeljünk arra, hogy a szalagkábeleket teljesen toljuk vissza a csatlakozókba! Ha komplett munkát akarunk végezni, akkor ragasszunk kartonpapí­rból egy tartógyűrűt a fényképezőgép objektí­vje köré, amelyhez majd a szűrőt rögzí­thetjük. Ennek hiányában mindig az objektí­v elé kell fogni azt (7. kép).

Kí­sérletek infravörösbenSzűrő nélkül közel normális képeket kapunk, de egyes motí­vumok, például az infravörösben erősen visszaverő növényi levelek már érdekes szí­nekben jelenhetnek meg. A szűrő felcsavarása után ne lepődjünk meg, ha a fényképezőgép automatikája teljesen kiszámí­thatatlanul kezd viselkedni az ismeretlen helyzet láttán. Kapcsoljuk a lehető legtöbb dolgot kézi üzemmódra, használjuk az expozí­ciókorrekciót, kí­sérletezzük ki azt a beállí­tást, amelynél viszonylag jól exponált képeket kapunk. Ha semmit sem látunk a keresőképen, akkor végezzük el a képkivágás beállí­tását szűrő nélkül, és csak az exponáláskor tartsuk azt a gép elé. Előfordulhat, hogy erősen túlexponált képeket kapunk, ez a szenzorra jutó erősebb infravörös fény miatt van, ilyenkor használjunk ND szűrőt, ha az nincs, akkor egy polárszűrővel is segí­thetünk valamennyit a dolgon. Ha a gépünkön van kézi fehéregyensúly-bemérési lehetőség, használjuk azt az infraszűrőn át. Ilyenkor feldolgozás nélkül is jó képeket kapunk, a növények világoskék szí­nben, az égbolt, a ví­zfelületek és a közeli infravörös tartományban nem tükröző dolgok közel szürkében vagy feketében fognak megjelenni. Ha nincs ilyen lehetőség a gépünkön, akkor erősen pirosas-sárgás képeket kapunk, amelyekkel akkor járunk a legjobban, ha a feldolgozás során a vörös és a kék szí­ncsatornáikat felcseréljük. Photoshopban használjuk erre a csatornakeverőt, amelyben a vörös kimeneti csatornához állí­tsunk be 0% vörös, 0% zöld és 100% kék bemeneti értéket, a zöld kimeneti csatornát hagyjuk békén (0% vörös, 100% zöld és 0% kék), a kék csatornában állí­tsunk 100% vörös, 0% zöld és 0% kék értéket. A vöröses árnyalatok ilyenkor kékre-lilára változnak, amit már tovább korrigálhatunk például a szí­negyensúly eszközzel, de megpróbálkozhatunk az automatikus szí­nbeállí­tás opcióval is. Ne felejtsük a szintek eszközzel kontrasztosí­tani a képünket. Sok esetben annyira extrém szí­neket kapunk eredményül, hogy csak a fekete-fehérré alakí­tás segí­t. Ehhez is használjuk a csatornakeverőt. érdekes eredményt érhetünk el, ha állvány használatával a felvételt szűrővel és szűrő nélkül is elkészí­tjük, majd a feldolgozás során a két képet valamilyen csatornakeverési módszerrel egymáshoz adjuk. Jó kí­sérletezést!

Mit barkácsolhatok még a fényképezőgépemből?Az, hogy mire lehet még használni egy hibás digitális fényképezőgépet, attól függ, hogy mi a hibája. Az alábbiakban adunk néhány tippet:
– Hibás LCD képernyő: A beállí­tások elvégzésének idejére csatlakoztassunk egy tévékészüléket a fényképezőgép videokimenetére, utána az LCD nélkül is nyugodtan fényképezhetünk. A zoom két végpontjához tartozó látószöget meg lehet tippelni, de akár egy keretes keresőt is szerkeszthetünk a gép tetejére. ítalakí­tva infrafotózáshoz is használható, de ha például kí­váncsiak vagyunk, hogy éjszaka milyen állatok járnak a kertünkben, az exponálógomb kontaktusainak kivezetésével átalakí­thatjuk botlódrótos kamerának, amelyet mag az állat hoz működésbe elhaladásával.
– Törött elemtartó fedél: Vásároljunk hozzá egy olcsó hálózati adaptert vagy elektronikai szaküzletben külső elemtartót, amelyhez kivezetjük a tápellátás vezetékeit. így akár a speciális akkut is kiválthatjuk néhány szabványos AA akkuval. íœgyeljünk a megfelelő feszültségre és a helyes polaritásra. Használjuk a gépet otthon reprózásra vagy előtétekkel makrózásra.
– Megszorult objektí­v: Sokszor az igen érzékeny objektí­vmechanika megy tönkre, a fényképezőgép nem tolja ki, vagy nem húzza be azt, hibajelzést ad. Szereljük szét óvatosan az objektí­vet, és keressük meg azokat a miniaűr kapcsolókat, kontaktusokat, amelyek alapján a fényképezőgép érzékeli az objektí­v állapotát. Ezek kiiktatásával vagy kézi működtetésével elérhető, hogy a fényképezőgép nem áll le objektí­vhibára utaló jelzéssel, hanem vidáman elkészí­ti a képeket. Ha a zoom vagy az élességállí­tás nem működik megfelelően, rögzí­tsük azt egy-egy fix állapotban. Ha a gép életlen képet készí­t, kí­sérletezzünk tovább!
– Tönkrement objektí­v: Ha az objektí­v teljesen tönkrement, szereljük szét alkatrészenként óvatosan úgy, hogy az előző pontnál emlí­tett kontaktusokat és magát a zárszerkezetet megtartjuk. Keressünk a kiszerelt lencsék között egy szimpatikus gyűjtőlencsét, és próbáljuk a maradék alkatrészek segí­tségével úgy rögzí­teni, hogy viszonylag éles képet adjon. így kipróbálhatjuk a digitális lomográfiát, a spártaian egyszerű objektí­vvel való képkészí­tést. Bátrabbak egy komplett új objektí­vet is felszerelhetnek a fényképezőgépre. Ha van a gépen manuális üzemmód, amely támogatja a hosszú expozí­ciós időket, távolí­tsunk el minden lencsét, készí­tsünk egy apró lyukat valamilyen vékony anyagba, és kész is a digitális lyukkamera.
– Képfeldolgozási hiba: Ha gépünk hibás szí­nű, csí­kos, túl sötét vagy túl világos képet készí­t, elsőként próbáljuk meg valamilyen képszerkesztő programmal kidolgozni, hogy miként alakí­thatjuk a képeket némiképp használhatóvá. Kevés számú kí­sérleti fotónál nem okoz gondot az utólagos javí­tás.

Share.

About Author

Admin