Csináld magad! – Lágy rajzú portréobjektí­v

Google+ Pinterest LinkedIn Tumblr +

Ha igazán szép lágyí­tott portrékat szeretnénk készí­teni, a képszerkesztő programok képlágyí­tás-funkciói helyett érdemes kipróbálni egy valódi lágy rajzú objektí­vet is. Ilyet azonban magunk is készí­thetünk.

Elméletileg minden fényképező-objektí­v helyettesí­thető egy darab gyűjtőlencsével, egy közönséges nagyí­tó segí­tségével ki is próbálható, hogy rajzolja ki a lencse egy fehér papí­rlapra például a környező házak körvonalát. Az objektí­vekbe azonban számtalan lencsét épí­tenek be, többek közt azért, hogy korrigálják a felmerülő képhibákat, amelyek egyetlen lencse alkalmazásakor óhatatlanul fellépnek. Most azonban pontosan ezek a képhibák teszik lehetővé, hogy lágy képet készí­thessünk. Az egylencsés objektí­v lágy, számtalan lencsehibával tarkí­tott képe egyedi, képszerkesztő programokkal szinte visszaadhatatlan hangulatot ad a fotóinknak. Persze nem kapunk olyan képminőséget és használhatóságot, mint a valódi lágy rajzú objektí­veknél, de nem is ez a cél.

A Helios-44
Kiindulási alapként a szovjet fotóipar egy nagy tömegben gyártott termékét, az 58 mm gyújtótávolságú, f/2-es fényerejű Helios-44 alapobjektí­vet használjuk, amely amellett, hogy olcsó, igazán egyszerűen is szerelhető. ítalakí­tásáról, felhasználásáról az interneten is számos leí­rás olvasható. Ez volt szinte az összes Zenit fényképezőgép alapobjektí­vje, számos manuális és automata rekeszvezérlésű kivitelben készült az 1960-as évektől egészen az 1990-es évekig, M42-menetes csatlakozás mellett Pentax K bajonettel is. A K bajonettes modelleket a pentaxos felhasználók közvetlenül csatlakoztathatják gépükre, Canon, Nikon stb. gépeket használók egy M42-es adapter beszerzésével tehetik ezt meg. Az objektí­v optikai felépí­tése egyébként a jól bevált Carl Zeiss Biotar-konstrukcióján alapul, amely a két egyedül álló lencse között elhelyezkedő két összetett lencsecsoportjának és szimmetrikus felépí­tésének köszönhetően hatékonyan csökkenti a lencsehibákat. A konstrukciót a mai napig használják, olyan objektí­vek alapulnak rajta, mint például a Canon és a Nikon f/1,8 fényerejű 50 mm-es alapobjektí­vjei.
A felső ábrán látható lencsékből és csoportokból most csak a körülbelül 85 mm gyújtótávolságú frontlencsét hagyjuk meg (középső ábra), ez lesz objektí­vünk egyetlen eleme. A rekeszszerkezet változatlan marad, ezzel az áthaladó fénymennyiség mellett a képminőséget is drasztikusan tudjuk változtatni. A lencse gyújtótávolságából és a rekesz legnagyobb átmérőjéből (kb. 19 mm) kiszámí­tható, hogy a kapott objektí­v kb. f/4,5 fényerejű lesz. A Helios-44-esből nagyon sok készült, í­gy ha nem találunk környezetünkben egy alkalmas példányt, fotóbizományiban vagy aukciós oldalakon néhány ezer forintért beszerezhetjük, nem kár érte, ha szétbontjuk, átalakí­tjuk.

Figyelmeztetés
Az átalakí­tás után nem biztos, hogy vissza tudjuk állí­tani a kiindulási állapotot. Az objektí­vbe ugyan visszaszerelhetők az eltávolí­tott lencsecsoportok, de speciális műszerezettség hí­ján nem fogjuk tudni újrakalibrálni objektí­vünket, amely bár működőképes marad, lehet, hogy nem fogja eredeti képminőségét nyújtani. A házi körülmények közötti szerelés és a nem megfelelő szerszámok használata karcokat okozhat az objektí­v alkatrészein, és szerszámainkat is károsí­thatja. Az átalakí­tást ezért mindenki csak saját felelősségére végezze el, az esetlegesen okozott károkért a Digitális Fotó Magazin nem tehető felelőssé.

Az átalakí­tás
A szereléshez némi kézügyességen kí­vül egy műszerész csavarhúzókészlet, csipesz, kisméreű csőrös fogó, esetleg olló szükséges. A lencsék tisztí­tásához célszerű beszerezni egy mikroszálas törlőkendőt és egy kis tiszta alkoholt. Első lépésként az objektí­v elején található feliratos gyűrűt kell kicsavarnunk. A két egymással szemben elhelyezkedő furatba speciális szerszámot kellene illesztenünk, ennek hí­ján egy hegyesebb végű csőrős fogóval, vagy végső esetben egy olló két hegyével csavarhatjuk azt ki (1. kép). Az objektí­v gyűrűinek kicsavarására használhatjuk még a tolómérő belső mérőpofáinak hegyét is, talán ez a legkényelmesebb helyettesí­tő eszköz. Azt javaslom azonban, hogy rendes tolómérőnket ne tegyük tönkre ilyen módon, inkább vásároljunk egy manapság már olcsón beszerezhető távol-keleti darabot, azt használjuk ilyen célra, nem lesz kár érte. Távolí­tsuk el a gyűrű alatt található burkolati elemet is a három csavar kicsavarásával, ügyeljünk rá, hogy ne vesszenek el a csavarok (2. kép). A frontlencse körül (belül) egy menetes gyűrűt találunk, következő lépésként ezt kell eltávolí­tanunk. Célszerszám hí­ján illesszünk a gyűrű egyik vájatába csavarhúzót, és próbáljuk vele óvatosan nyitó irányba elforgatni azt. Ha szerencsénk van, a gyűrű megmozdul (3. kép). Ha nem, próbáljunk mindkét vájatba egy-egy csavarhúzót illeszteni, amelyeket középen összefogunk, és í­gy elforgatni a gyűrűt, de vigyázzunk, hogy meg ne sértsük a lencsét. Megpróbálkozhatunk itt is a tolómérő használatával. Ha ezt a gyűrűt is eltávolí­tottuk, fordí­tsuk óvatosan a törlőkendő fölött fejjel lefelé az objektí­vet, ki kell esni belőle a frontlencsének, egy távtartógyűrűnek és egy összeragasztott lencsecsoportnak (4. kép). Az összeszerelés előtt az alkohol és a mikroszálas kendő segí­tségével tisztí­tsuk meg a frontlencsét, ehhez ne nyúljunk többet kézzel (5. kép). Helyezzük vissza a távtartót az objektí­v belsejébe (be kell csúsznia eredeti helyére), majd rakjuk vissza a frontlencsét. A ragasztott lencsecsoport kimarad. Csavarjuk vissza a frontlencse rögzí­téséért felelős gyűrűt. Ha lötyög a lencse, szereljük újra szét, és helyezzünk valamilyen plusz távtartót a gyári távtartó alá. Példánkban egy kör alakúra hajlí­tott gemkapocsra hárult ez a feladat (6. kép). Ha biztosan rögzí­tettük a lencsét, még ne szereljük össze jobban az objektí­v elejét! Következő lépésként távolí­tsuk el az objektí­v teljes hátsó lencsecsoportját (7. kép). Hátul a külső gyűrű kicsavarása után egyben emelhetjük ki az egész egységet, amely egy ragasztott csoportot és egy önálló lencsét tartalmaz. Erre sincs már szükségünk. A lényegi résszel készen is lennénk, de hátravan még a beállí­tás.

Kalibrálás
Nem biztos, hogy lencsénk megfelelő helyre került az objektí­vben. Az egyes Helios-modellek között is eltérések lehetnek, és nem mindegy az sem, hogy fényképezőgépünknél mekkora a szenzor sí­kja és az objektí­vcsatlakozás közötti távolság, de ha bajonett-átalakí­tót használunk, az is beleszólhat a dologba. Helyezzük az objektí­vet gépünkre, és próbáljunk élességet állí­tani. A legvalószí­nűbb, hogy végtelen közelében éles képet kapunk, de közelebbre már nem. Ebben az esetben kicsit távolabb kell vinni a lencsét a szenzortól. Távolí­tsuk el ismét a menetes gyűrűt, a lencsét és a távtartót, majd próbáljunk alulra valamilyen vastagabb távtartót applikálni. Rögzí­tsük ismét a lencsét, és folytassuk a kí­sérletezést. A cél az, hogy a portrézáshoz ideális néhány méteres távolságban lehessen élességet állí­tani az objektí­v eredeti élességállí­tó csigájával. Előfordulhat, hogy még í­gy nem sikerül elég távol vinni a lencsét, ilyenkor használjunk közgyűrűt. A gépünk csatlakozásához illeszkedő mellett az M42-menetes is megteszi. A készlet legvékonyabb tagja elég kell hogy legyen (8. kép). Ha megtaláltuk a megfelelő helyzetet, szereljük vissza az objektí­v elejére a két hiányzó gyűrűt is.

Felvétel az átalakí­tott objektí­vvel (Fotó: Sas Gábor)

Felvétel az átalakí­tott objektí­vvel, nyitott rekesszel

Lágy képek
A legszűkebb, nagyjából f/32-nek megfelelő rekesznyí­lásnál (az objektí­v skáláján 16) nem kapunk felűnően hibás vagy lágy képeket, első ránézésre nem is mondható meg, hogy nem egy közepes minőségű kompakt géppel készült a felvétel. A sarkokban azért megfigyelhető némi szí­nhiba. Nagyjából f/11-nél (az objektí­v skáláján 5,6) a képsarkokban már jelentősen csökken az élesség, egyre jobban látható a szí­nhiba is, a középső területeken viszont már megjelenik a jól ismert lágy karakter. Portrézáshoz a következő két érték (f/8 és f/5,6, az objektí­ven 4 és 2,8) az ideális, itt már látványos a lágyí­tás. Ezekkel a beállí­tásokkal készült nyitóképünk és a másik portré is. A sarkok növekvő életlensége nem zavaró, a portrék nagy részénél úgyis a kép középső területe fontos, a sarkokban még jótékony is lehet a mindent elfedő életlenség. Nyitott rekesznél már kifejezetten meseszerű, túllágyí­tott képeket kapunk, erősen életlen és szí­nhibás sarkokkal, í­gy készült a parkrészletet ábrázoló felvétel.

A felső ábrán a Helios-44 objektí­v eredeti felépí­tése látható. A több mint 100 éves Carl Zeiss-féle Biotar-konstrukciót mind a mai napig használják. Az átalakí­tás során csak a legelső meniszkuszlencsét hagyjuk meg, de ezt kicsit távolabb kell helyezni a filmsí­któl (középső ábra). A harmadik változatnál (alsó ábra) a rekesz előtti összes lencsét meghagyjuk.

A gyűjtőlencse optikája
Az egyetlen gyűjtőlencséből álló objektí­v a tárgyoldalról érkező párhuzamos fénysugarakat a képoldalon gyújtótávolságának megfelelő távolságban összegyűjti. így lehet például egy papí­rlapot egy gyűjtőlencsével meggyújtani. A nap sugarait ebben az esetben nyugodtan tekinthetjük párhuzamosnak. (így határozhatjuk meg egyébként egy ismeretlen lencse gyújtótávolságát is, keressük meg azt a távolságot, ahonnan a lencse a legkisebb pontba gyűjti a nap sugarait, és mérjük meg a papí­rlap és a lencse távolságát.) Ha a tárgyoldalon a végtelen és a lencse gyújtótávolságának megfelelő távolság között egy tárgy van, akkor annak képét a lencse a képoldalon egy ernyőre (papí­rlapra, pauszra, filmre, szenzorra) kirajzolja. Valódi, fordí­tott állású kép keletkezik. (A gyújtótávolságnál közelebbi tárgyról látszólagos kép keletkezik, amely nem fogható fel ernyővel.) Ha a tárgy közelebb van, mint végtelen, akkor képe már nem a képoldali gyújtótávolságban, hanem annál távolabb keletkezik. Tehát ha éles képet szeretnénk kapni, akkor messzebb kell vinni a lencsét a felfogóernyőtől. Minél közelebbi témát szeretnénk élesen leképezni, lencsénket annál messzebb kell vinni a film, illetve a szenzor sí­kjától. Erre való az objektí­vekben az élességállí­tó csiga, illetve ha az már nem elég, a közgyűrű. A mindkét oldalán domború lencsénél jobb minőséget ad az ún. meniszkuszlencse, amely egyik oldalán domború, másik oldalán homorú. A fotográfia hajnalán is meniszkuszlencsés kamerák változzák fel a lyukkamerákat.

íšjabb variáció
A Helios tartogat még lehetőségeket, í­gy könnyen épí­thetünk belőle némileg nagyobb gyújtótávolságú, de jobb képminőségű objektí­vet is. Ha nemcsak a frontlencsét, hanem a rekeszszerkezet előtti összetett lencsecsoportot is megtartjuk (a komplett első részt változatlanul hagyjuk, és csak a hátsó részt távolí­tjuk el), egy körülbelül 110 mm gyújtótávolságú, kb. f/5,6 fényerejű objektí­vet kapunk eredményül (alsó ábra). Az összetett lencsetagnak köszönhetően ez már jelentősen jobb képminőséget ad, sokkal kisebb mértékű szí­nhibát és élesebb képsarkokat produkál, ugyanakkor nyitott rekesznél itt is lágy, de nem túllágyí­tott képeket kapunk. A megnövekedett gyújtótávolság miatt azonban még távolabb kell vinni az objektí­vet a filmsí­któl, í­gy elkerülhetetlen a közgyűrű használata. A legvékonyabb darab itt is elég lesz. Ez a kiépí­tés is portrézáshoz ajánlható, ezzel már nemcsak lágy, hanem közepes rekesznyí­lások alkalmazásával határozott, kontúros felvételeket is készí­thetünk, í­gy készült az ablakot ábrázoló kép is.
Jó szerelést!

Kapcsolódó weboldalak
www.novacon.com.br/techhel.htm
liberman-family.com/boris/monocle.html

Share.

About Author

Admin

Comments are closed.