tipa


A Digitális Fotó Magazin a
TIPA magyarországi tagja.
www.tipa.com

keresés

BEJELENTKEZÉS

Felhasználó név:
Jelszó:

Hirdetés

FACEBOOK


Csináld magad! - Lágy rajzú portréobjektív

Létrehozva: 2014.04.24  11:34   
Szerző: Szita Péter
mail
nyomtatás
betuméret növelés
betuméret csökkentés
Ha igazán szép lágyított portrékat szeretnénk készíteni, a képszerkesztő programok képlágyítás-funkciói helyett érdemes kipróbálni egy valódi lágy rajzú objektívet is. Ilyet azonban magunk is készíthetünk.
Elméletileg minden fényképező-objektív helyettesíthető egy darab gyűjtőlencsével, egy közönséges nagyító segítségével ki is próbálható, hogy rajzolja ki a lencse egy fehér papírlapra például a környező házak körvonalát. Az objektívekbe azonban számtalan lencsét építenek be, többek közt azért, hogy korrigálják a felmerülő képhibákat, amelyek egyetlen lencse alkalmazásakor óhatatlanul fellépnek. Most azonban pontosan ezek a képhibák teszik lehetővé, hogy lágy képet készíthessünk. Az egylencsés objektív lágy, számtalan lencsehibával tarkított képe egyedi, képszerkesztő programokkal szinte visszaadhatatlan hangulatot ad a fotóinknak. Persze nem kapunk olyan képminőséget és használhatóságot, mint a valódi lágy rajzú objektíveknél, de nem is ez a cél.

A Helios-44
Kiindulási alapként a szovjet fotóipar egy nagy tömegben gyártott termékét, az 58 mm gyújtótávolságú, f/2-es fényerejű Helios-44 alapobjektívet használjuk, amely amellett, hogy olcsó, igazán egyszerűen is szerelhető. Átalakításáról, felhasználásáról az interneten is számos leírás olvasható. Ez volt szinte az összes Zenit fényképezőgép alapobjektívje, számos manuális és automata rekeszvezérlésű kivitelben készült az 1960-as évektől egészen az 1990-es évekig, M42-menetes csatlakozás mellett Pentax K bajonettel is. A K bajonettes modelleket a pentaxos felhasználók közvetlenül csatlakoztathatják gépükre, Canon, Nikon stb. gépeket használók egy M42-es adapter beszerzésével tehetik ezt meg. Az objektív optikai felépítése egyébként a jól bevált Carl Zeiss Biotar-konstrukcióján alapul, amely a két egyedül álló lencse között elhelyezkedő két összetett lencsecsoportjának és szimmetrikus felépítésének köszönhetően hatékonyan csökkenti a lencsehibákat. A konstrukciót a mai napig használják, olyan objektívek alapulnak rajta, mint például a Canon és a Nikon f/1,8 fényerejű 50 mm-es alapobjektívjei.
A felső ábrán látható lencsékből és csoportokból most csak a körülbelül 85 mm gyújtótávolságú frontlencsét hagyjuk meg (középső ábra), ez lesz objektívünk egyetlen eleme. A rekeszszerkezet változatlan marad, ezzel az áthaladó fénymennyiség mellett a képminőséget is drasztikusan tudjuk változtatni. A lencse gyújtótávolságából és a rekesz legnagyobb átmérőjéből (kb. 19 mm) kiszámítható, hogy a kapott objektív kb. f/4,5 fényerejű lesz. A Helios-44-esből nagyon sok készült, így ha nem találunk környezetünkben egy alkalmas példányt, fotóbizományiban vagy aukciós oldalakon néhány ezer forintért beszerezhetjük, nem kár érte, ha szétbontjuk, átalakítjuk.


Figyelmeztetés

Az átalakítás után nem biztos, hogy vissza tudjuk állítani a kiindulási állapotot. Az objektívbe ugyan visszaszerelhetők az eltávolított lencsecsoportok, de speciális műszerezettség híján nem fogjuk tudni újrakalibrálni objektívünket, amely bár működőképes marad, lehet, hogy nem fogja eredeti képminőségét nyújtani. A házi körülmények közötti szerelés és a nem megfelelő szerszámok használata karcokat okozhat az objektív alkatrészein, és szerszámainkat is károsíthatja. Az átalakítást ezért mindenki csak saját felelősségére végezze el, az esetlegesen okozott károkért a Digitális Fotó Magazin nem tehető felelőssé.

Az átalakítás
A szereléshez némi kézügyességen kívül egy műszerész csavarhúzókészlet, csipesz, kisméretű csőrös fogó, esetleg olló szükséges. A lencsék tisztításához célszerű beszerezni egy mikroszálas törlőkendőt és egy kis tiszta alkoholt. Első lépésként az objektív elején található feliratos gyűrűt kell kicsavarnunk. A két egymással szemben elhelyezkedő furatba speciális szerszámot kellene illesztenünk, ennek híján egy hegyesebb végű csőrős fogóval, vagy végső esetben egy olló két hegyével csavarhatjuk azt ki (1. kép). Az objektív gyűrűinek kicsavarására használhatjuk még a tolómérő belső mérőpofáinak hegyét is, talán ez a legkényelmesebb helyettesítő eszköz. Azt javaslom azonban, hogy rendes tolómérőnket ne tegyük tönkre ilyen módon, inkább vásároljunk egy manapság már olcsón beszerezhető távol-keleti darabot, azt használjuk ilyen célra, nem lesz kár érte. Távolítsuk el a gyűrű alatt található burkolati elemet is a három csavar kicsavarásával, ügyeljünk rá, hogy ne vesszenek el a csavarok (2. kép). A frontlencse körül (belül) egy menetes gyűrűt találunk, következő lépésként ezt kell eltávolítanunk. Célszerszám híján illesszünk a gyűrű egyik vájatába csavarhúzót, és próbáljuk vele óvatosan nyitó irányba elforgatni azt. Ha szerencsénk van, a gyűrű megmozdul (3. kép). Ha nem, próbáljunk mindkét vájatba egy-egy csavarhúzót illeszteni, amelyeket középen összefogunk, és így elforgatni a gyűrűt, de vigyázzunk, hogy meg ne sértsük a lencsét. Megpróbálkozhatunk itt is a tolómérő használatával. Ha ezt a gyűrűt is eltávolítottuk, fordítsuk óvatosan a törlőkendő fölött fejjel lefelé az objektívet, ki kell esni belőle a frontlencsének, egy távtartógyűrűnek és egy összeragasztott lencsecsoportnak (4. kép). Az összeszerelés előtt az alkohol és a mikroszálas kendő segítségével tisztítsuk meg a frontlencsét, ehhez ne nyúljunk többet kézzel (5. kép). Helyezzük vissza a távtartót az objektív belsejébe (be kell csúsznia eredeti helyére), majd rakjuk vissza a frontlencsét. A ragasztott lencsecsoport kimarad. Csavarjuk vissza a frontlencse rögzítéséért felelős gyűrűt. Ha lötyög a lencse, szereljük újra szét, és helyezzünk valamilyen plusz távtartót a gyári távtartó alá. Példánkban egy kör alakúra hajlított gemkapocsra hárult ez a feladat (6. kép). Ha biztosan rögzítettük a lencsét, még ne szereljük össze jobban az objektív elejét! Következő lépésként távolítsuk el az objektív teljes hátsó lencsecsoportját (7. kép). Hátul a külső gyűrű kicsavarása után egyben emelhetjük ki az egész egységet, amely egy ragasztott csoportot és egy önálló lencsét tartalmaz. Erre sincs már szükségünk. A lényegi résszel készen is lennénk, de hátravan még a beállítás.

Kalibrálás
Nem biztos, hogy lencsénk megfelelő helyre került az objektívben. Az egyes Helios-modellek között is eltérések lehetnek, és nem mindegy az sem, hogy fényképezőgépünknél mekkora a szenzor síkja és az objektívcsatlakozás közötti távolság, de ha bajonett-átalakítót használunk, az is beleszólhat a dologba. Helyezzük az objektívet gépünkre, és próbáljunk élességet állítani. A legvalószínűbb, hogy végtelen közelében éles képet kapunk, de közelebbre már nem. Ebben az esetben kicsit távolabb kell vinni a lencsét a szenzortól. Távolítsuk el ismét a menetes gyűrűt, a lencsét és a távtartót, majd próbáljunk alulra valamilyen vastagabb távtartót applikálni. Rögzítsük ismét a lencsét, és folytassuk a kísérletezést. A cél az, hogy a portrézáshoz ideális néhány méteres távolságban lehessen élességet állítani az objektív eredeti élességállító csigájával. Előfordulhat, hogy még így nem sikerül elég távol vinni a lencsét, ilyenkor használjunk közgyűrűt. A gépünk csatlakozásához illeszkedő mellett az M42-menetes is megteszi. A készlet legvékonyabb tagja elég kell hogy legyen (8. kép). Ha megtaláltuk a megfelelő helyzetet, szereljük vissza az objektív elejére a két hiányzó gyűrűt is.

Felvétel az átalakított objektívvel (Fotó: Sas Gábor)


Felvétel az átalakított objektívvel, nyitott rekesszel

Lágy képek
A legszűkebb, nagyjából f/32-nek megfelelő rekesznyílásnál (az objektív skáláján 16) nem kapunk feltűnően hibás vagy lágy képeket, első ránézésre nem is mondható meg, hogy nem egy közepes minőségű kompakt géppel készült a felvétel. A sarkokban azért megfigyelhető némi színhiba. Nagyjából f/11-nél (az objektív skáláján 5,6) a képsarkokban már jelentősen csökken az élesség, egyre jobban látható a színhiba is, a középső területeken viszont már megjelenik a jól ismert lágy karakter. Portrézáshoz a következő két érték (f/8 és f/5,6, az objektíven 4 és 2,8) az ideális, itt már látványos a lágyítás. Ezekkel a beállításokkal készült nyitóképünk és a másik portré is. A sarkok növekvő életlensége nem zavaró, a portrék nagy részénél úgyis a kép középső területe fontos, a sarkokban még jótékony is lehet a mindent elfedő életlenség. Nyitott rekesznél már kifejezetten meseszerű, túllágyított képeket kapunk, erősen életlen és színhibás sarkokkal, így készült a parkrészletet ábrázoló felvétel.

A felső ábrán a Helios-44 objektív eredeti felépítése látható. A több mint 100 éves Carl Zeiss-féle Biotar-konstrukciót mind a mai napig használják. Az átalakítás során csak a legelső meniszkuszlencsét hagyjuk meg, de ezt kicsit távolabb kell helyezni a filmsíktól (középső ábra). A harmadik változatnál (alsó ábra) a rekesz előtti összes lencsét meghagyjuk.

A gyűjtőlencse optikája
Az egyetlen gyűjtőlencséből álló objektív a tárgyoldalról érkező párhuzamos fénysugarakat a képoldalon gyújtótávolságának megfelelő távolságban összegyűjti. Így lehet például egy papírlapot egy gyűjtőlencsével meggyújtani. A nap sugarait ebben az esetben nyugodtan tekinthetjük párhuzamosnak. (Így határozhatjuk meg egyébként egy ismeretlen lencse gyújtótávolságát is, keressük meg azt a távolságot, ahonnan a lencse a legkisebb pontba gyűjti a nap sugarait, és mérjük meg a papírlap és a lencse távolságát.) Ha a tárgyoldalon a végtelen és a lencse gyújtótávolságának megfelelő távolság között egy tárgy van, akkor annak képét a lencse a képoldalon egy ernyőre (papírlapra, pauszra, filmre, szenzorra) kirajzolja. Valódi, fordított állású kép keletkezik. (A gyújtótávolságnál közelebbi tárgyról látszólagos kép keletkezik, amely nem fogható fel ernyővel.) Ha a tárgy közelebb van, mint végtelen, akkor képe már nem a képoldali gyújtótávolságban, hanem annál távolabb keletkezik. Tehát ha éles képet szeretnénk kapni, akkor messzebb kell vinni a lencsét a felfogóernyőtől. Minél közelebbi témát szeretnénk élesen leképezni, lencsénket annál messzebb kell vinni a film, illetve a szenzor síkjától. Erre való az objektívekben az élességállító csiga, illetve ha az már nem elég, a közgyűrű. A mindkét oldalán domború lencsénél jobb minőséget ad az ún. meniszkuszlencse, amely egyik oldalán domború, másik oldalán homorú. A fotográfia hajnalán is meniszkuszlencsés kamerák változzák fel a lyukkamerákat.

Újabb variáció
A Helios tartogat még lehetőségeket, így könnyen építhetünk belőle némileg nagyobb gyújtótávolságú, de jobb képminőségű objektívet is. Ha nemcsak a frontlencsét, hanem a rekeszszerkezet előtti összetett lencsecsoportot is megtartjuk (a komplett első részt változatlanul hagyjuk, és csak a hátsó részt távolítjuk el), egy körülbelül 110 mm gyújtótávolságú, kb. f/5,6 fényerejű objektívet kapunk eredményül (alsó ábra). Az összetett lencsetagnak köszönhetően ez már jelentősen jobb képminőséget ad, sokkal kisebb mértékű színhibát és élesebb képsarkokat produkál, ugyanakkor nyitott rekesznél itt is lágy, de nem túllágyított képeket kapunk. A megnövekedett gyújtótávolság miatt azonban még távolabb kell vinni az objektívet a filmsíktól, így elkerülhetetlen a közgyűrű használata. A legvékonyabb darab itt is elég lesz. Ez a kiépítés is portrézáshoz ajánlható, ezzel már nemcsak lágy, hanem közepes rekesznyílások alkalmazásával határozott, kontúros felvételeket is készíthetünk, így készült az ablakot ábrázoló kép is.
Jó szerelést!

Kapcsolódó weboldalak
www.novacon.com.br/techhel.htm
liberman-family.com/boris/monocle.html






Hozzászólások

Nincs hozzászólás