tipa


A Digitális Fotó Magazin a
TIPA magyarországi tagja.
www.tipa.com

keresés

BEJELENTKEZÉS

Felhasználó név:
Jelszó:

Hirdetés

FACEBOOK


A Tri-X-faktor

Létrehozva: 2014.05.11  11:41   
mail
nyomtatás
betuméret növelés
betuméret csökkentés
Digitális kor ide vagy oda, a legjobb fotográfusok közül néhányan még mindig a filmre szavaznak. Különösen egyetlen márkára, a Tri-X-re, amely már hatvan éve forgalomban van. Sebastião Salgado, Don McCullin, Sheila Rock és Anton Corbijn fotográfusok mondják el véleményüket, élményeiket, akik közül a legutóbbi három hűtőszekrényre való készletet halmozott fel a Tri-X-ből.


Amikor a Kodak kezdett összeomlani - végül 2012 januárjában csődeljárást kért maga ellen -, a világ legnagyobb fotográfusai közül jó néhányan pánikba estek. Don McCullin azonnal rendelt százötven tekercs Kodak Tri-X fekete-fehér filmet. „Felhívtam a kereskedőmet, és megrendeltem azonnali szállítással. Azt hittem, vége a világnak. Azt sem tudtam, gyártják-e még."

Nyugi, Don, gyártják. A cég végül elkerülte a csődöt, Kodak Alaris néven új cég kezdte gyártani a filmeket, és mindeddig úgy tűnik, elkötelezték magukat a Tri-X megtartása mellett. Azért megnyugodni sem kell túlságosan. Azokat a tekercseket nemsokára el kell lőni. Mert a film, ellentétben a digitális érzékelővel, törődést igényel. Frizsiderben kell tárolni, és még úgy is van lejárati ideje - mint az ételeknek. Mindez nem tántorította el Anton Corbijn fotóst és filmest egy még McCullinnál is sokkal nagyobb pánikbeszerzéstől.
„Kétezerötszáz tekercset vettem. Háromemeletes hollandiai stúdióm minden emeletén van egy hűtő, tele Tri-X-szel. Valószínűleg mindegyik hamarosan lejár. Fogalmam sincs, mit tegyek."
McCullin Tri-X-re fotózik, de digitálisan is. Corbijn szinte csak filmre, fekete-fehérben Tri-X-re, színesben Kodak Portrára. Mindketten veterán fotósok - McCullin hetvennyolc, Corbijn ötvennyolc éves -, de nem afféle géprombolók, nem kéjelegnek a nosztalgiában.

Egyszerűen csak szeretnék, ha megmaradna egy műtárgy, egy technika, egy műfaj, amellyel a digitális technológia egyszerűen nem ér fel. Azt a kulturális korszakot is meg akarják őrizni, amelyet ez a filmmárka fémjelez.
McCullin Tri-X-re vette fel a vietnami háború néhány leghatásosabb képét: az ágyúzástól megriadt amerikai katonát, vagy az elesett vietnamit, akit szétszórt töltények és családi fényképek vettek körül. Corbijn is Tri-X-re fotózta a rock 'n' roll több rendkívül jelentős felvételét, többek közt azokat, amelyekkel immár negyven éve Tom Waits tobzódó tehetségét örökíti meg. Még néhány név a Tri-X-szel dolgozó fotográfusok listájából: Henri Cartier-Bresson, Garry Winogrand, Alfred Eisenstaedt, Irving Penn, Richard Avedon és Josef Koudelka, akárcsak a Magnum ügynökség legjobb fotográfusainak többsége. Mindebből kitűnik, hogy ez a film a fotográfia történetének esztétikai szempontból talán legjelentősebb technikai eleme. A Tri-X esete egészen példa nélküli. Mélyen összefügg azzal, hogyan és mit látunk, és mit veszítünk a naponta milliárdszámra készülő digitális képpel, vagy azzal, ahogy üres tekintetű, hibátlanra retusált, élettelen színész- és modellportrék rombolják a fotográfia hitelét.
...

Keresse a teljes cikket a Digitális Fotó Magazin május-júniusi számában!







Hozzászólások

Nincs hozzászólás