tipa


A Digitális Fotó Magazin a
TIPA magyarországi tagja.
www.tipa.com

keresés

BEJELENTKEZÉS

Felhasználó név:
Jelszó:

Hirdetés

FACEBOOK


80 éves a Canon

Létrehozva: 2014.10.10  09:20   
mail
nyomtatás
betuméret növelés
betuméret csökkentés
80 évvel ezelőtt, 1934-ben készült el az első Canon fényképezőgép. Cikkünkben röviden bemutatjuk a Canon történetének fontosabb állomásait, ide értve azt a kezdeti szakaszt is, amelyben a cég a Nippon Kogakutól, a későbbi Nikontól vásárolt objektíveket fényképezőgépeihez. Arra is rávilágítunk, hogy a cég fejlődésében milyen nagy jelentősége volt a jól megválasztott fejlesztési filozófiának.
1933-at írunk. A korabeli fotósok vágyakozva néztek a híressé vált német kamerákra, az új Leica II-re és az éppen debütált Contax I-re. Többnyire csak vágyakoztak, hiszen ezek a gépek az átlagjövedelmekhez képest túl drágák voltak. Japánban még inkább így volt. Egy kezdő diplomás fizetésének több mint a hatszorosát kellett kiadni egy Leica megvásárlására. Josida Goro (1900-1993), tanult mestersége szerint filmfelvevő- és vetítőgépek szervizével foglalkozó szakember, puszta kíváncsiságból szétszedett egy Leicát. Csodálkozva látta, hogy a drága gép belsejében olcsó, hétköznapi anyagokból (acél, sárgaréz, alumínium, gumi stb.) készült alkatrészek vannak, csupa olyasmi, ami munkájából adódóan számára ismerős volt. A felvevő- és vetítőgépek szervizeléséhez szükséges alkatrészeket Sanghajból szerezte be. Az egyik alkalommal egy amerikai kereskedő barátja, Roy E. Delay megkérdezte tőle: „Miért nem magatok készítitek a gépeiteket, amikor remek hadihajókat és repülőgépeket tudtok gyártani?". Mindezen felbátorodva, sógorával, Ucsida Saburóval és egy ismerősükkel, Maeda Takeóval elhatározták, hogy a Leica nyomán 35 mm-es távmérős kamerát fognak kifejleszteni és gyártani. Tokió Roppongi negyedében kibéreltek egy lakást és megalapították a Precíziós Optikai Műszerek Laboratóriumát (Seiki-Kenkjuso Kogaku).



A Kwanon
Az első kamera kifejlesztését nagy lelkesedéssel kezdték el, hittek abban, hogy a nyugati műszaki tudás szintje elérhető, sőt meg is haladható. 1934-re készült el az első távmérős gépük, amely a fennmaradt hirdetések szerint többféle változatban létezett, de az ezeken látható „fantom prototípus" végül sohasem került gyártásba. A problémák elsősorban az optikai elemek előállítása körül voltak. 1935-ben a még csak szárnyait bontogató cég vezetése megállapodott a Nippon Kogaku (a későbbi Nikon) céggel, hogy új gépükhöz az objektívet és a kereső optikai elemeit ők fogják készíteni. Ezzel mindkét fél megtalálta a számítását. Az együttműködés első terméke az 1935-36-os évek fordulóján bemutatott „Hansa Canon" gép volt, melyet rögtön gyártásba is vittek. A Hansa a forgalmazó Omija japán kereskedőcég márkaneve volt, míg a Canon elnevezés ekkor jelent meg először. Hangzásában hasonló volt a Kwanonhoz, de a nevet Ucsida javaslatára a világiasabb, görög-latin eredetű kánon (angolul canon) szóra cserélték le. A kánon jelentése - a Bibliához tartozónak elismert könyvek jegyzéke, egyházi jogszabály(ok), zsinórmérték, eszményi arány stb., - rímelt Josida vallás- és Ucsida termékfilozófiájára. Bár ezt a gépet egy Leica-utánzatnak tartották, nem volt kétség afelől, hogy vele az első minőségi, 35 mm-es távmérős, japán gyártmányú gép született meg. A piacra élénk érdeklődés közepette vezették be.

A nagyok nyomában

1936-ban Meguro Wardba költöztek, majd 1937. augusztus 10-én a céget részvénytársasággá alakították át, finanszírozási problémáik jobb kezelésére. A cég neve angolul Precision Optical Industry Co.-ra változott. A cég folytatta a kamerák fejlesztését, több új modell született S, J, NS betűjelzésekkel. 1939-től a Hansa nevet elhagyták a Canon mellől. 1942-ben Mitarai Takesi, Ucsida jó barátja lett a cég elnöke. Érdekes megemlíteni, hogy Mitarai, végzettségét tekintve nőgyógyász volt. Célkitűzését, hogy a Leicát lekörözik, nagy lelkesedéssel fogadták. Az ő javaslatára léptek be az orvosi műszergyártásba is.

A háború romboló viharai a céget jórészt elkerülték, s viszonylag hamar, 1946-ban be tudták mutatni a Canon J II modelljüket. Ugyanezen év októberében az S II típust hozták forgalomba, amely eredeti Canon-fejlesztésként egy távmérővel integrált keresőt tartalmazott. Az 1949-ben bemutatott II B modell keresőjét három különböző fókusztávolságú objektív fogadására tervezték. A Canon innovációival megelőzte riválisait. Gépeik ekkortól részben saját fejlesztésű és gyártású objektíveket kaptak, Serenar márkanévvel. A Serenárok olyan jók voltak, hogy 1948-tól már nem is vásároltak Nikkor objektíveket. Mitarai elnök sokat tett a cégért. 1947-ben az export elősegítésére a cég nevét Canon Camera Co.-ra, majd később a Serenárokét Canonra változtatta. A ma is használatos Canon logót 1955-ben alkotta meg egy japán tervező. Mitarai nevéhez fűződik a cég filozófiájának megfogalmazása, a dolgozók javadalmazási és érdekeltségi politikájának kidolgozása, a minőség magas szintre emelése, az innovációk kiemelt támogatása, a gyártás folyamatos bővítése, valamint az új gyáregységek létesítése. Mindezek nagyban elősegítették, hogy a Canon gyors növekedésnek indult. Ebből az időszakból két fejlesztésüket említjük meg, melyekre joggal voltak büszkék. 1951-ben mutatták be az Ito Hirosi tervezte Serenar 50/1,8 objektívet, melyet a szakértők mesterműnek tartottak. 1952-ben jelent meg korának klasszikusa, a nagyra értékelt Canon IV Sb (1954-től IV Sb2) modell, melyben a világon először alkalmaztak vaku-szinkronizációt az X kontaktuson keresztül. E gépeken alapuló büszkeségüket azonban némileg letörte az 1954-ben bemutatott Leica M3. Rá kellett jönniük, hogy a sok innováció, a csúcsminőség ellenére gépeik „csupán" a Leicák és a Contaxok követői, s ha valóban túl akarják őket szárnyalni, akkor új fejlesztési irányvonalakat kell keresniük. A Canon ugyanazon szakmai kihívás elé került, mint a Nikon.

A koncepcióváltás évei
A cég vezetői néhány bizonytalan év után, 1958-ban komoly döntéseket hoztak. A fejlesztések egyik irányának a tükörreflexes gépeket jelölték meg, a szélesebb vásárlóréteg számára pedig egy középkategóriás, olcsóbb géptípus kifejlesztését tűzték ki célul. A tükörreflexes gépek fejlesztése lassan haladt. A hatvanas években több, olyan nem túl sikeres modellt hoztak ki (Canonflex típusok), melyekhez új objektívcsaládokat is kifejlesztettek (R és FL sorozatok). Nagy sikert értek el viszont az egyszerűen kezelhető Canonet gépekkel, amelyek az objektívbe épített zárszerkezettel, beépített fénymérővel, később automatikával rendelkeztek. A cég alapításának harmincadik évfordulóján (1967) Mitarai elnök többek között a következőket mondta: „A vállalat prosperitásának érdekében jobb kezünkben a fotókamerákat, bal kezünkben új, kereskedelmi célú termékeket kell tartanunk. Fokoznunk kell az exportunkat." A Canon ebben az időben kezdte meg a nyomtatók, kalkulátorok, filmfelvevők, félvezető eszközök stb. intenzív fejlesztését és gyártását. 1969-ből származik a „Fény és elektron - kapcsolat a jövőhöz" szlogenjük. Ez a mondat tömör megfogalmazása volt annak, hogy a klasszikus optikán és mechanikán alapuló fotóeszközök felépítését el kell tolni az elektronikus megoldások felé. Amint látni fogjuk, a Canon e koncepció mentén nyert teret és később vezető szerepet a digitális fotográfiában.



Az FD bajonett: F-1, AE-1 és A-1

1966-ban, látva a Nikon F sikereit, a Canon egy professzionális tükörreflexes gép fejlesztésébe kezdett. Ötévi átfogó munka után, 1971-ben mutatták be a Canon F-1 rendszert, amelyhez a teljesen új fejlesztésű FD objektívek mellett több mint százötven tartozékot és kiegészítőt kínáltak. Míg a Nikon F-et és utódjait elsősorban a profi riportereknek tervezték, a Canon a természet- és állatfényképezést helyezte előtérbe hirdetéseiben. A National Geographic Magazin számaiban évtizedeken keresztül egy-egy állat igen kitűnő fotójával jelent meg hirdetés, mellette a „Wildlife as Canon sees it" szlogennel. A Canon F-1 a Nikon F méltó kihívója lett. A gép felépítése rendkívül strapabíró volt, szélsőséges hőmérsékleti körülmények között is lehetett használni, zárszerkezetére több mint százezer hibamentes expozíciót garantáltak. Az F-1-gyel egy időben, Canon FTb néven egy olcsóbb tükörreflexes modellt is forgalomba hoztak az igényes amatőrök számára. Ebből a gépből három éven belül több mint egymillió darabot értékesítettek. A Canon az F-1-gyel belépett a nagyok közé.
Mitarai koncepciója az 1976-ban bemutatott AE-1-nél teljesedett ki jelentősebben. Ez volt az első olyan gép, amelyben a precíziós mechanika és optika mellett az elektronikai megoldások is meghatározó szerepet kaptak. A gép - világelsőként - processzoros vezérlésű rekeszprioritásos automata üzemmóddal (AE) rendelkezett. 1978-ban hozták ki a fejlettebb A-1-et, amely tisztán digitális vezérlésű volt, öt automata móddal. Mitarai irányelvei a gyártásnál is előtérbe kerültek. A gépeket a legmodernebb automata sorokon készítették. A két modell eladásai minden addigi rekordot megdöntöttek, vásárlói főleg fiatalok voltak.
Fontos stáció az 1979-ben bemutatott „AF35 M" központi záras kompakt gép, amely a Canon első autofókuszos kamerája volt. Alapjait Konica- és Honeywell-fejlesztések adták, az autofókusz háromszögeléses elven, infravörös sugárral működött. 1981-ben hozták ki a New F-1-et, amely az F-1 elektronikával felturbózott változata volt, de zárszerkezete tisztán mechanikusan is működött. Az elektronizálás a T jelű tükörreflexesekkel folytatódott. 1983-tól évente jelent meg egy-egy újabb T modell, még több és még fejlettebb elektronikával.



Az EOS rendszer

Az 1986-ra elkészített T90-ben - az autofókuszon kívül - gyakorlatilag minden modern elektronikai megoldást megtalálunk. Mivel az automatikus élességállítást a jelenlegi objektívcsatlakozási rendszerrel nem lehetett megoldani, a fejlesztők egy teljesen új bajonettet fejlesztettek ki, amelynél kizárólag elektronikus kontaktus található a fényképezőgép és az objektív között. Az 1987-ben bemutatott EOS (Electro Optical System) első modellje a Canon EOS 650 volt, de a rendszer az EOS-1, az első professzionális EOS gép 1989-es bejelentésétől mondható igazán kiforrottnak. Az új csatlakozáshoz olyan új objektíveket is kellett készíteni, amelyek beépített autofókuszmotorral rendelkeznek.
Az EOS gépekben amit lehetett, elektronikával oldottak meg. A Canon az EOS-1-nél alkalmazta először a ma már jellegzetesnek mondható, merészen legömbölyített gépvázat, ami a digitális kameráiknál is jellegzetes. Időközben számos amatőr, félprofesszionális és profi EOS fényképezőgép került le a gyártósorról, legtöbbjükben valamilyen elektronikai innovációval.
Az EOS 5-be például szemmel vezérelt autofókuszt építettek. 1994-ben jelentették be az új profi gépet, az EOS-1N-t, amelyet 2000-ben az EOS-1V követett. Ez utóbbi főként víz és por elleni szigeteléseivel tűnt ki. Egyik utolsó filmes tükörreflexes gépük az EOS 3000V volt. A filmes gépek gyártását 2006-ban fejezték be.

A digitális korszak
A cég egyik első, saját digitális kamerája a fél megapixeles PowerShot 600 volt, 1996-ban. A kompakt PowerShotok tömeggyártását 1999-ban indították el, napjainkig több, mint száz típus jelent meg belőlük. Az első digitális tükörreflexes fejlesztéseket a Kodakkal közösen kezdték meg, de az EOS D30 gép már saját fejlesztésű három megapixeles APS-C méretű CMOS szenzorral készült (2000). A Canon nevéhez fűződik az is, hogy a CMOS szenzorokat alkalmassá tették a tükörreflexes gépekben való használatra. Az EOS 300D volt az első, amatőröknek szánt, elérhető árú DSLR a világon (2003). A Canon a nyolcvanas évekre egy globális birodalommá fejlődött, nyolcvanezer alkalmazottal. Technológiai ereje a precíziós mechanikában, optikában, számítástechnikában, a félvezető eszközök gyártásában óriásivá vált. Ilyen sokrétű és mértékű tudáskoncentráció talán a konkurencia egyik tagjánál sem volt. Ha elemezni kívánjuk, hogy miért válhatott a cég a digitális korszak első számú szereplőjévé, a magyarázatot ebben találhatjuk. E sorok írója 1983-ban két hetet töltött Tokióban, a Canon mikrolitográfiai berendezések kutató-fejlesztő laboratóriumában. Személyesen tapasztalhattam meg, hogy a cég Mitarai koncepciója mentén milyen messzire jutott. A rendkívül összetett digitális fotótechnika és technológia kifejlesztéséhez minden adott volt, „csak" az új diszciplínák, szabványok, méretek, fogalmak stb. kidolgozását kellett megfontoltan elvégezniük. 1997-ben került le a százmilliomodik fényképezőgépük a gyártósorokról. Ez ma a Canon, ahol negyven év után is igaz: „Fény és elektron - kapcsolat a jövőhöz". Mitarai elnököt 1984-ben, nyolcvanhárom éves korában temették el.







Hozzászólások

Nincs hozzászólás